A közmondás szerint minden ember a saját lovát dicséri, azaz mindenki a saját eredményeit tartja értékesnek és fontosnak. Az MSZP-ben az a különös, hogy a szocik még akkor is ragaszkodnak az „eredményeikhez”, ha azok nyilvánvalóan nincsenek. Talán a lejtőn épp ezért tart ott az MSZP, ahol tart. Kunhalmi az interjúban így indokolja álláspontját: „Karácsony Gergely már nyert választást. Az integratív képessége olyan hozzáadott érték, amellyel egyik jelölt sem rendelkezik. Bebizonyította, hogy a fővárosban a támadásokból meríti erejét és tartja a frontot.”

Karácsony valóban nyert választást, de csak Budapesten. Miniszterelnök-jelöltként viszont akkorát bukott 2018-ban, mint ide Lacháza.

Arról nem is szólva, hogy lehet ugyan, hogy Kunhalmi személy szerint a maga lovát dicséri, ám ez a „négylábú” az adatok szerint igencsak biceg. A Századvég minapi felmérése szerint ugyanis a főpolgármester elutasítottsága 57 százalékos, míg a vele szimpatizálók aránya 37 százalékon áll. Érdemes megjegyezni, hogy Karácsony elutasítottsága nagyobb, mint az 54 százalékon álló gyurcsányista együttműködésé, amit a baloldali szimpatizánsok 39 százaléka tart pozitívnak.

Ehhez képest a 168.hu-n címben kiabálnak a társelnök szavai: „Sem Jakab Péter, sem Dobrev Klára nem képes összefogni az ellenzéki tábort.”

Ezért mondtam az elején, hogy úgy fest, mintha a Kunhalmi vezette MSZP eleve bukásra játszana. Azt a Karácsonyt támogatja, akiben még a baloldali szavazók sem bíznak, s akinek a népszerűsége a megválasztása utáni helyzethez képest rohamosan csökken.

Dobrev Klára és Jakab Péter korlátait pedig nemcsak a jobboldali szavazók, hanem a baloldaliak is érzékelik. Kunhalmi például így beszél kettejük esélyeiről: „Nem elég előválasztást nyerni, utána Orbán Viktorral szemben is meg kell nyerni a választást. (...) Ebben a pillanatban ő [Karácsony] az egyetlen esélyes mindannyiunk közül.”

A kormányoldal szavazói nyilván nem szomorkodnak, amikor az egymással szembeni bizalmatlanságot látják a baloldal vezetőiben. A viszály láttán akár mosolyoghatnak is, amikor tapasztalják, hogy az önös pártérdekek szolgálata még azon az áron is fontosabb az MSZP-nek, ha a felmérések szerint nyilvánvaló, hogy a főpolgármester népszerűsége nem akar emelkedni. Már a baloldal egyik főideológusa, Lengyel László is Magyarország tragédiájának nevezte Karácsony és Gyurcsány eddigi teljesítményét, alkalmatlannak látva őket arra, hogy kormányfőként Karácsony például Gyurcsány bábjaként vezesse Magyarországot.

És akkor még nem szóltunk a Gyurcsány-koalíció legutóbbi szörnyűségéről, hogy számukra fontosabb Brüsszel LMBTQ-nyomulásának támogatása, mint saját gyermekeink védelme a szexuális propagandától az óvodákban és az iskolákban. S nem szóltunk arról sem, hogy Karácsony támogatja a migrációt, csak – átverve a választókat – nem akarja kiírni a plakátjaira, mert bevallja: ezzel „nem lehet választást nyerni”.

És erre az álláspontra talán senki nem kényszerítette őket. A józan ész biztosan nem, viszont könnyen lehet, hogy Soros vagy Brüsszel annál inkább.