Ráadásul – ahogy beszámoltunk róla – ezt a néhány taktust Orbán Viktor meg is osztotta Facebook oldalán, nem sokkal az elhangzása után.

Hadházy, a jogállam gyurcsányista harcosa Facebookján egyenesen kétségbe vonta Szakcsi Lakatos Béla jogát a művészet szabadságához, miszerint azt játszik, amit választ. Hadházy nem mondta ki ugyan a nevét a művésznek, de azt hörögte a nyilvánosságba, hogy „Olyan időket élünk, amikor a Magyar Kultúra Napján egy zeneszerző jónak találja a pártpropaganda szlogenjét elzenélni egy koncertterem megnyitóján.”

És akkor mi van, tessék mondani? Egy zongoraművésznek a játék a kenyere, azzal fejezi ki, mit gondol a világról? Miért ne tehetné ezt meg szabadon egy demokráciában? Többet mondok. Az Inforádió azt is észrevette, hogy Szakcsi Lakatos Béla nem átallotta a „Kossuth Lajos azt üzente” című dalt is eljátszani. Közben senki nem nyomott pisztolyt a homlokához. Nyilván azért tette, mert ez számára is örömet okozott, s rokonszenvez azon magyarok közösségével, akik a Kossuth-nótát ünnepi alkalmakkor szívesen eléneklik. Pont azért ne játszotta volna el őket, mert Hadházy ezért meg fog haragudni? Ugyan már?

Azt ugyanakkor Hadházy elfelejtette számonkérni Karácsony Gergelyen, hogy a főpolgármester el se ment ennek az egycsapásra világhírűvé vált zenepalotának az átadásra, ami tisztéből fakadóan, a budapestiek képviseletében számára kötelező lenne. Sőt, minősíthetetlen hangnemben írt róla a Facebookján, mondván ez „Erőszak a város legfontosabb közparkjával szemben.” Arról a fejlesztésről írja ezt, amely a lepusztult előző épület helyén emelkedik, nem csökkentve a Városliget zöldfelületét. Csak éppen egy kulturális csodaépület nőtt ki a romokból, amit Karácsony meg akart őrizni az utókornak. Orbán Viktor erről avatóbeszédében úgy fogalmazott. „A baloldali politikai munkások védték, ami lepusztult, lelakott és méltatlan volt, és ellenezték, ami szép, világszínvonalú és lélekemelő.” Óvta a hallgatóságot, hogy az ünnepi pillanatban a revanssal foglalkozzanak. De hozzátette: „…ne feledkezzünk el róla, csak halasszuk ezt el, és inkább – hogy stílszerű legyek – áprilisban húzzuk el a nótájukat.”

A gyurcsányista Nyugati Fény blog nemcsak azt vetette szemére a művésznek, hogy fellépett az avatáson, hanem azt is, hogy nem volt hajlandó átvenni tavaly a Józsefváros díszpolgára kitüntetést a VIII. kerülettől. Olyan alpári címet adott a tudósításnak a muzsikus, a miniszterelnök és a záróizom kapcsolatáról, hogy azt még leírni is gyomorforgató lenne.

Hörgött a történtekről a hirklikk.hu, a magyarnarancs.hu, a hvg.hu, a hang.hu, a 444.hu és még sokan mások.

Mindezt azért, mert egy művész, aki ráadásul a Nemzet Művésze címet is kiérdemelte, ki merte mutatni, hogy neki is rokonszenves lehet mindaz, amit a magyarok az elmúlt 12 évben letettek a nemzet asztalára. A Nemzet Művésze díj egyébként csúcsdíj, azt csak a 65 év feletti Kossuth-díjas alkotó művészek kaphatják. A díjat a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) elnöke adományozza és a köztársasági elnök és az MMA elnöke közösen adja át.

Egy ilyen kiválóságot akar a baloldal sarokba állítani, egy világhírű művésznek akarja befogni a száját csak azért, mert nekik nem tetszik, amit csinál.

A régi idők emberei már csak ilyenek. Az erőszakon, a hazugságon kívül nem értenek máshoz. A mi szánkat is könyörtelenül befognák, ha nem tetszene a magyaroknak, hogy ismét megszorításokkal, Bokros-csomagokkal akarják bekenni a képünket.

Megoldás? Énekeljük minél többen a dalt Szakcsi Lakatos Béla zongorajátékára és áprilisban húzzuk el jól a nótájukat.