... De a magyarok a jelek szerint csak nem akarnak felháborodni. Mintha nyugalmukkal azt üzennék vissza, hogy „Figyelj, Böszme, mire ez nagy ökölrázás?” A kormány és magyarok érdekei ugyanis egybeesnek. Minek akarsz te ezen változtatni? Legyen szó a magyarok értékrendjéhez való ragaszkodásáról éppúgy, mint a háborús konfliktusban Magyarország békepártiságáról.

„Felháborodom, tehát vagyok” – idézhetnénk Bálint Györgyöt, a fasizmus elől Londonba menekült, a két világháború közti magyar újságírás kiemelkedő alakját. Hát e gondolat megvalósulását szeretné már látni végre Gyurcsány is, de nincs szerencséje, mert a magyarok nem értenek egyet se Bálint Györggyel, se Gyurcsány Ferenccel. A magyarok inkább a józan észre és Descartes-ra szavaznak, s felháborodás helyett inkább azt vallják: „Gondolkodom, tehát vagyok.”

Pedig Gyurcsány már szinte sajnálatra méltón könyörög Facebook-posztjában: „Nincs okuk elnézni, hogy egy olyan hatalom uralkodik ma ebben az országban, amely a közvagyonunk, a közjövedelem jelentős részér ellopja, elsajátítja, elcsalja.” Miután a baloldal évek óta egyetlen bizonyíték nélkül a lopást mantrázza, a magyarok ma már csak röhögnek rajta. Annak fényében különösen, hogy Gyurcsány timföldgyára sokkal olcsóbban kapta az áramot, mint amennyit a lakosság fizetett érte, holott azzal szédítették a népet, hogy nem lesz gázáremelés? Akkor ki lop – tessék mondani?

Gyurcsány sejtette, hogy lopós szlogenje megint nem jön be, így konkretizálta a dolgot. Azt állítja, hogy Orbán a „lopással” a magyarokat alázza meg: „Önöket csalják meg ilyenkor, önök kapnak valójában pofont magyar polgárokként, hogy még a szemükbe és arcukba is nevetve ezt megcsinálhatják minden következmény nélkül.” Még mindig semmi visszhang. A kommentelők szemlátomást nem dobálják föl a kalapjukat a nagy igazság kimondása láttán. Gyurcsány viszont az albán légvédelem mintájára rázza az öklét és elkezdi a szájukba rágni, hogy bizony nagyon is lenne okuk a felháborodásra. „Önöket csalják meg ilyenkor, önök kapnak valójában pofont magyar polgárokként, hogy még a szemükbe és arcukba is nevetve ezt megcsinálhatják minden következmény nélkül. Az önök felháborodása ebben az ügyben jogos, mi több követelmény.”

Rita, aki egy kommentelő gyorsan odaírta, „Oh, micsoda felhevült érzelmi állapotban. Hát, ha ez se hatásos?” Látják. Saját oldalán a saját kommentelője is csak mosolyog a hevületen.

Mosolyog azon, ha nem háborodnak föl az emberek, akkor nem tesznek eleget állampolgári kötelességüknek. Elvégre magyarok, és szerinte ilyenkor követelmény a felháborodás. Majd tovább cifrázza: „Ahova néznek, ahova nyúlnak, amiről beszélnek, az mind hazugság. Vessenek véget ennek a hazugságnak. Mire várnak még?”

Szóval, le vagyunk teremtve, Kedves Olvasó. Mert lehet ugyan, hogy mi hülyék, sötétben tartott, trágyával etetett gombák vagyunk, akik még egy keresztrejtvényt sem tudunk megfejteni, de szerintünk a 13. havi nyugdíj nem hazugság, ahogy a 80 ezer forintos nyugdíjprémium sem az, a 25 év alattiak személyi jövedelemadó-mentessége szintén nem. És az igazság sorát hosszan folytathatnám.

A háborús alapállásunkról nem beszélve. Nagyon is igaz, hogy nem szabad belesodródni a háborúba, ahogy Gyurcsány, Zelenszkijjel karöltve sulykolja, amikor szemforgató módon azt kérdezi Facebookján: „Pocsék ember leszel, vagy meghalsz. Melyiket választanád?” Tehát ha valaki meg akarja védeni a magyarok életét, biztonságát, békéjét, ha valaki nem osztja a baloldal kardcsörtető háborúpártiságát, akkor az nem haza-, család- és nemzetféltő, hanem pocsék ember.

Kedves jó Böszme! Hát azért tart ott a baloldal, ahol tart. Ezért világít rá magasból még a bányászbéka sejhaja is, mert a baloldal mélységesen lenézi a magyarokat. S azt gondolja, hogy ezekkel az ótvaros dumákkal Orbán ellen tudja hergelni az országot.

Nem, kedves Ferenc! Ti ott a sötét, füstös szobáitokba háborodjatok csak föl, amennyire akartok. A magyarok azért jutottak idáig, mert tudták, hogy mit kell tenni. Gyurcsányt elzavarni, Orbánt megválasztani, oszt' jónapot.

Ennyi a dolguk április 3-án is.