Az, hogy hány hülye, hány normális bringás közlekedik Budapesten, vidéken, vagy úgy a nagyvilágban, senkit sem érdekel. Engem sem. Ugyanez igaz az idegbeteg módon cikázó motorosokra, az idétlen telepi hülyegyerek tuningosokra, a pénznyelő taxisokra, az indexet még csak hallomásból sem ismerő BMW-sekre, a Rezesova-féle ordenáré SUV-vezetőkre, a tahó kamionosokra, és így tovább.

A baj, a baleset ugyanis akkor is bekövetkezhet, ha tegyük fel: két normális, két hülye, egy normális és egy hülye találkozik össze az úton úgy, hogy azt egyikük sem szerette volna az előző este. Például azért, mert az egyik fél önhibáján kívül megcsúszik. Vagy azért, mert történik egy előre nem látható műszaki probléma, mondjuk egy defekt. A kikerülhetetlen véletlenekről nem is beszélve. És azon sem múlik semmi, hogy ha valaki nem ismeri a szabályokat. A rendőr nem azt kérdezi a baleset után, hogy: „Ne haragudjon, de Önnek hogy sikerült a KRESZ-vizsgája?”, hanem azt, hogy: „Mi történt, ki a hibás?”.

A közlekedés közösségi alapon szerveződik, amit az illetékesek megpróbálnak szabályozni. A kerékpárosok azonban „szerencsések”, hogy úgy vehetnek részt ebben a közösségben, hogy nincs rajtuk teher.

Nem fizetnek semmilyen járulékot! Biztosítás? Felesleges! Vezetői engedély, képesítés? Ugyan már, hagyjuk! Elég, ha tudnak kerékpározni, s nem dőlnek be az árokba! Műszaki vizsga? Minek az! Gurul a vas, nem? Szabályok? Leszarják azokat!

Kell egy lámpa előre meg hátra? Hagyjuk már! Elég lesz két kis mécses is, ami 5 méterről is alig látszik, nemhogy 50 méterről. Aztán ha jön a rendőr, simán ki lehet magyarázni az egészet. Pár sör a bulinegyedben este, aztán tekerés haza? Miért is ne! Úgyis a rendőr dönti el, hogy biciklizésre alkalmas állapotban vannak-e vagy sem!

(Mondanom sem kell, bárki másnál az ilyen eshetőségek fel sem merülnek. Jobb esetben csak a csekk jön. Jobb esetben!)

Miért különbek a kerékpárosok a gyalogosoknál, az autósoknál, a kamionosoknál és a közösségi járművekkel közlekedőknél?

Azért, mert a kerékpáros társadalom egy külön kaszt. Egy privilegizált osztály, ami azt hiszi magáról, hogy bármit megtehet, bármit kilobbizhat. Alternatívákból, kimagyarázásokból, szabálykerülésekből él, és ha baj van, azonnal előjön az áldozati szereppel. A biciklis (a gyalogos kivételével) mindenkivel vitázik, legfőbb aduja az, hogy ő környezetvédő. Hogy az állam, az önkormányzat kerékpárutat épít nekik, az teljesen természetes. De ha netán kátyús az út, vagy nem a megfelelő nyomvonalon megy, jön a hiszti, a felvonulás, na meg az ajtókon való kopogtatás. Mindezt úgy, hogy a biciklis egy árva fityinget nem dob be a közösbe.

Félreértés ne essék: nem az a probléma, hogy vannak biciklisták, sőt, legyenek minél többen! A gond az, hogy a kerékpárosok pofátlanok, mindent természetesnek vesznek, s ha valami nem úgy történik, ahogy azt ők, a hangos kisebbség akarják, óriási cirkuszt rendeznek. De a legszomorúbb az egészben az az, hogy adják alájuk a lovat. Nem is kicsit!

Itt van például most ez az ún. Másfél méter elnevezésű kampány. Lényege: az autós (!) adja meg városban a 1,5, városon kívül pedig az 1 méteres oldaltávolságot a kerékpárosnak. Természetesen ezzel nem lenne semmi gond, ha mondjuk indítanának olyan kampányokat is, amelyek arra hívják fel többek között a biciklisták figyelmét, hogy

• zebrán nincs áttekerés;
• piros lámpa mindenkire vonatkozik;
• világítás, prizma kötelező – akkor is, ha süt a nap;
• ahogy az autósoknak, úgy a kerékpárosoknak sincs cikkcakkozás;
• jobbról előzni ugye nem illik;
• ha van kerékpárút, használni kellene, mert nem porfogónak építették közpénzből
• és még sorolhatnám.

De nem indítanak. Erről nem esik szó sehol. Mert ha bántod a kerékpárost, luxusnáci, környezetszennyező köcsög vagy.

Érdemes elolvasni a kampány egyik Facebook-fotója alatt lévő kommentfolyamot is. Van itt minden, ami szem-szájnak ingere. Anyázás. Kioktatás. Áldozati szerepben való tetszelgés.

Teljesen egyértelmű: az autós, a kamionos, a buszos csak hibás lehet. Õk nem áznak el. Õk nem fagynak meg az utcán. Õk nem zöldek. Õk tönkreteszik a város levegőjét. Õk nem akarnak kilépni az édes kis komfortzónájukból. Õk azok, akik ledudálják a szegény kis ártatlan, környezetvédőket az útról, amit előtte jól szétbarmoltak.

Bezzeg a biciklista: Õ tudatos. Õ zöld. Õ tesz a közösségért. Igaz, hogy néha nem jelzi, merre akar kanyarodni. Igaz, hogy néha centikre húz el a tükrödtől. Igaz, hogy a gyalogost is lecsengeti a járdáról, mert Õ néha siet. És ha már rohan, mondjuk mert épp futárkodik, miért ne tehetné ezt az autók között cikázva is. Ha meg elütik, úgyis az autóst, a kamionost, a buszost veszik elő először. Mert Õ egy bringás, aki csak Préda lehet.

Mindenki tartsa be a szabályokat!

Tiszteletet a másiknak! De ne úgy, hogy ő azért kapja, mert bringás, a másik meg azért, mert autós.

Tegyük azért, hogy megelőzhetőek legyenek a balesetek!

Ne a hangos kisebbség dirigáljon!

Ne csak a kerékpáros lobbi tudjon kibulizni magának engedményeket!

Ne csak a biciklis lehessen áldozat!

Végül, de nem utolsósorban: Tisztelet a kivételnek!