Megszokhattuk, hogy az önjelölt baloldali celebritás, Osváth Zsolt kanapéján, bár aligha eredeti elképzeléseik szerint, de minden baloldali pártvezérről lehull az álarc. Amikor lazák akarnak lenni, feszengőnek tűnnek, amikor keménynek látszanának, inkább komikus lesz a kép.

Így járt ezzel a baloldal jelenlegei „erős embere”, a kurumplizsák-fitt Jobbik-elnök Jakab Péter is, aki a jelekből ítélve már az első kérdésnél elakadhatott, ugyanis amikor beszélgetőtársa azzal szembesítette, hogy egy nyíltan meleg vlogger kanapéján ücsörög fél fenékkel, valahogy máris meg kellett vágni a felvételt. Hogy miért, nem tudni, mert hát azért Jakab megszokhatta, hogy Zsolti már FeGyőrnek is feltette a kérdést: mik a tervei vele...

A beszélgetés fesztelenségét hivatott jelezni, hogy Zsoltinál a politikusok cipő nélkül rogynak arra a kanapéra, amelyről Fekete-Győr András óta tudjuk: csak fél seggel lehet megülni. Jakab ennek megfelelően zokniban, de a jól megszokott, lassan rágyógyuló „laza vagyok” bőrdzsekijében próbált a tiktokos moonwalkozásnál is lazább lenni. Kevés sikerrel.

Már korábban is látható volt, hogy Jakab Péter kellő felkészülés nélkül nehezen boldogul egy spontán beszélgetésben, így erre az interjúra láthatóan készült, mert folyékonyan beszélt. Sokat. A semmiről. Kerülte, hárította, terelte a Jobbik antiszemita, náci múltjára, jelenére vonatkozó kérdések feszegetését, hangsúlyozva saját zsidó származását, de csak annyit sikerült elérnie, hogy lényegében kimondta: a Jobbikot szinte semmi sem köti baloldali szövetségeseihez – az Orbán-fóbián kívül.

Mint ahogy azt is elárulta a zseniális stratéga, hogy a közelmúltban eljátszott műproliskodása is tervezett, előre kimódolt kommunikációs trükk csupán. Jakab elmondta, nekik a nagy baloldali katyvaszban az a szerep jutott, hogy a vidéki kisvárosok, falvak lakosságát szólítsák meg, így érthető, hogy krumpliszsákokra, paprikás krumplira építi saját miniszterelnökjelölt-jelöli kampányát. Nem mintha igaza lenne abban, hogy egy rúd parizerrel közelebb kerülhet a vidéki emberekhez, de legalább így a lenézését is elárulta azzal a választói réteggel szemben, amelyet meg akar szólítani.

Jakab leglazább megnyilvánulásaként talán azt lehetett értékelni, amikor álszerényen igyekezett „a legnépszerűbb miniszterelnökjelölt-jelölt” címet elhárítani, a következő mondatával pedig máris felvezette az ellenzéki álmegmérettetés valódi esélyesét, Karácsony Gergelyt. Zavaróan feszülten viselkedett a máskor fesztelenül tolvajozó parlamenti hangosbeszélő. Hogy a mondanivaló nélküli beszédkényszer vagy Zsolti popsizsibbasztó kanapéja zavarta-e jobban, rejtély marad. De ahogy az ülőalkalmatosság támlájába kapaszkodott mindvégig, arra utal, hogy neki nem csak a hátsójában lett izomláza a beszélgetés után. Igaz: a beszélgetést végignézni is agyzsibbasztó élménynek bizonyult.