A parlamenti sajtószabadságért aggódók megint lõttek egy méretes bakot
888.hu
2016.04.27. 17:48
Egy kitartó ballib toposz szerint idehaza vége van a sajtószabadságnak, és a Parlamentben sem lehet már kérdezni. Bizonyos helyeken lehet, bizonyos helyeken pedig nem. A hazai ballib újságírás hazug drámájában ez csak Magyarországon van így. A lófa*zt.
Legutóbb a délkelet-ázsiai hátizsákos turizmusban megfáradt Plankó Gergely írt magához egy szerelmes verset a 444-en.
Ebben trubadúrban énekelte el magának a magyar online sajtó aktuális fájdalmait: az apropó az, hogy az Országgyűlés sajtófőnöke kitiltotta a Házból azokat az újságírókat, akik tudatosan megszegték a szabályokat, és ott forgattak, ahol egyébként nem szabad.
Érdemes elolvasni, így ír egy ember, aki szerelmes a saját nagyszerűségébe és jelentőségébe, klasszik értelmiségi önkép- és szerepzavar, magyar kiadásban.
Aztán érdemes megnézni ezt a cikkét is, itt a picsogást továbbdagasztva kedvenc turistánk arról értekezik, a gaz fideszdiktatúra kigáncsolta a szép magyar sajtószabadságot, és a Parlamentben már alig van lehetőség a politikusoktól kérdezni és kőkemény állításokkal elszámoltatni őket. A szemét fideszdiktatúra kipaterolta szegény kis bloggereket a Házból.
De milyen szórakoztató az élet!
2011-ben a HVG összeszedte, hogy a Magyar Parlament gyakorlata - nem lehet mindenhol bunkó módon, mosdatlan pofával politikusok elé toppanni - egyáltalán nem egyedi jelenség.
Még az olyan elképesztően nyugati, európai országokban, mint Hollandia, vagy Finnország, hasonló szabályok vannak életben, sőt, sok esetben még szigorúbbak is - persze Plankóék erről sosem írnak, csak magukat siratják.
Nézzük a HVG gyűjtését.
Európai Parlament: A plenáris üléseken arra az emeletre, ahol a képviselők dolgoznak, az újságírók nem járhatnak be, csak páholyból figyelhetik a munkát. Az EP éttermeiben és kávézóiban tilos felvételek készítése, illetve tilos a biztonsági részlegek és berendezések környékén a filmezés. A képviselők irodájában pedig az ő előzetes beleegyezésük után készíthető felvétel.
Hollandia: Képet és hangot rögzíteni csak azzal a céllal lehet, ha az parlamenti, politikai híreket illusztrál, egészít ki. Vannak olyan helyek, ahol kifejezetten tilos a kép- és hangrögzítés, ilyen például az étterem és a kávézó, valamint az ülésteremhez vezető folyosó. Arra is lehetősége van a parlamentnek, hogy korlátozza az ülések alatt a jelen lévő operatőrök és fotósok számát. A média képviselőinek egy bizonyos minimális távolságot kell tartaniuk, amikor valaki mellé odaállnak. Tilos fotókat készíteni a képviselők asztalán, székén hagyott dolgokról. Tilos valakinek az arcába forgó kamerát tolni, de ha beleegyezik, a folyosón lehet vele interjút készíteni.
Nagy-Britannia: A brit alsó házi tudósítók száma igen limitált, ezért sok brit lapnak nincs is saját tudósítója, de a legfontosabb orgánumoknak is csak egy-két parlamenti tudósítója van. A parlamenti újságírókat “lobbitudósítóknak” nevezik, mert nincs lehetőségük élőben részt venni az üléseken, ellenben szabadon interjúzhatnak az ülésterem folyosóin.
Olaszország: A római alsó- és felsőházban nincs lehetőség a parlamenti ülések élőben történő követésére az üléstermekből, csak zárt láncú élő közvetítésen.
Szlovénia: Az újságírók jelen lehetnek az üléseken, de szabályozva van, hogy hol tarthatnak a politikusok sajtótájékoztatót, hol adhatnak interjút, és mindehhez a sajtómunkásoknak megfelelő öltözetet is kell viselniük. Ugyanakkor az konkrétan nincs korlátozva, hogy az újságírók hozzáférjenek a képviselőkhöz. Nem lehet belépni az ülésterembe az ülés ideje alatt. Nem megengedett, hogy az újságírók egy adott ponton órákon át várakozzanak, ácsorogjanak.
Finnország: Az újságírók mozgásának korlátozása két területet érint: az üléstermet és az ülésterembe vezető folyosót.
Gergő, miért mártírkodsz ezzel a parlamenti sajtószabadság-hisztivel? Ezzel az áldozat-dumával még lehet csajozni?
EZEK IS ÉRDEKELHETNEK
OLVASTAD MÁR?
MÉG TÖBBET SZERETNÉK
