Mintha a nyugdíjasok nevében azt mondanák, hogy köszönjük, miniszterelnök úr, de inkább nem kérjük. „Normááális?” – kérdezné azonnal Besenyő Pista bácsi.

Orbán Viktor kijelentette: „Tehát ne csak a másodikat, hanem a harmadikat, esetleg a negyedik hetit is megkaphassák, és én úgy tudjak odaállni a következő választáson az emberek elé, hogy amit a Gyurcsány–Bajnai-kormány elvett a nyugdíjasoktól, azt mi maradéktalanul, az utolsó fillérig visszaadtuk. Ezért harcolni kell, mert hitelből meg hozomra nem szabad sem bért, sem nyugdíjat emelni, amögött teljesítménynek kell lenni, azt ki kell termelni. Harcolok azért, hogy legyenek beruházások, fejlesztések, amelyek meghozzák azokat a forrásokat, amikből gyorsabban tudjuk visszaadni a korábban elvett 13. havi nyugdíjat.”

Egy valamirevaló nyugdíjas érdekvédő szervezet e gondolatok hallatán ugrál örömében, s az ég felé dobálja a kalapját.

Ezzel szemben hogy reagál az Országos Nyugdíjas Parlament két elnöke, Karácsony Mihály és Némethné Jankovics Györgyi? „Felelős állampolgárokként szükségesnek látjuk tudatosítani, hogy most nem az ország pénzét költik ránk! A felvett óriási hitelből indul az adakozás, ami veszélyes! Ne legyünk okozói egy felelőtlen eladósodásnak!”

Magyarán nem kell a pénz, legyen a nyugdíjasoknak éppoly sanyarú a helyzetük, mint a Gyurcsány–Bajnai-érában volt, amikor elvették a 13. havi nyugdíjat. Az nem tűnik föl az elnököknek, hogy nem hitelből akarja a miniszterelnök visszaadni azt, amit Gyurcsányék elvettek, hanem a gazdaság növekedéséből. Abból, amit az emberek a munkájukkal megtermelnek.

Nekik ennek ellenére van képük ahhoz, hogy hivatkozzanak arra a hitelre, amelyet a kormány a minap vett föl a pénzpiacról annak az összegnek a pótlására, amit az Európai Bizottság egyelőre nem fizet ki Magyarországnak, noha járna nekünk.

De ennek a nagyszerű testületnek az sem felel meg, ha saját erőből fizetik, mert – mint mondják – nem hívei az „osztogatásnak”. Magyarán a nyugdíjasoknak maradjon ugyanolyan alacsony az ellátottságuk, mint a régi időkben volt, csak Orbán ne adjon nekik semmit. Ez szerintük a jó érdekképviselet. Legyen minél nagyobb az elégedetlenség, ellenkező esetben még képesek nem Gyurcsányékra szavazni. Elképesztő hozzáállás a magukat nem túl szerényen Országos Nyugdíjas Parlamentként aposztrofáló szervezettől.

Tessék mondani, ki választotta meg önöket? Mert a nyugdíjasok biztosan nem, az borítékolható. Meg mások sem nagyon. Mintha a szervezet egyesületi formában működne, amelyet úgy lehet létrehozni, hogy legalább 10 ember összehajol, és elkereszteli az egyesületet parlamentnek. Nagyon vigyázva arra, hogy józanul gondolkodó, magyarán nem gyurcsányista még véletlenül se kerüljön a soraikba. Így lehet aztán egy a valóságtól hihetetlenül független nyugdíjasszervezetet létrehozni, amely azon dolgozik, hogy „képviseltjeik” ne járjanak jól, noha a kormány szeretné.

Erre varrjunk gombot.

Sajnos a baloldalról mindent elöntő zagyva beszéd az egyszerű nyugdíjasok gondolkodását is könnyen megzavarja. Főleg azokét, akiknek a családjában rossz emlékek élnek az 50-es évek államosításáról. Friss történet, hogy egy idős hölgy lakás bérbeadásával egészíti ki a nyugdíját. Most azonban kérte a lányát, hogy adják el az ingatlant, mert ha netán visszajönnek az adóemelésekről, Tiborc-adóról álmodozó gyurcsányisták, biztos elveszik. A hölgy annak ellenére ragaszkodott az eladáshoz, hogy ilyet egyik baloldali párt sem ígért.

„De a szellemük ugyanaz, ezek mindenre képesek!” – válaszolta félelemmel átitatott szomorúsággal.