Egy év telt el a 2019-es önkormányzati választások óta. Az elmúlt időszakból megannyi következtetés levonható, már csak akkor is, ha Budapest működését elemezzük. Ahogy arra is, hogyan is nézne ki Magyarország, amennyiben a baloldal kerülne hatalomra.

Teljesítetlen ígéretek

Karácsony Gergely egy a minap megjelent interjúban úgy fogalmazott: „összességében nem állunk rosszul a teljesítésben, de én nem vezetek erről statisztikát”. Szerencsére mi a főpolgármester helyett is megtettük mindezt. A Párbeszéd politikusa az önkormányzati választásokat megelőzően több mint 150 ígéretet tett. Ezen vállalások közül azonban csupán 10 volt olyan, melyet többé-kevésbé teljesített. Ezek nagy része nem is érdemi vállalás, hanem szimbolikus ügy. Természetesen ennek egyik oka is, hogy az első egy év közel felét a koronavírus-járvány és hozzá kapcsolódó gazdasági válság tette ki. Ugyanakkor több olyan vállalás esetében sem látszanak még a szándékok sem, melyek a kampányban fontos ígéretek részét képezték. Nem valósult meg például a stadion-stop, mely Karácsony Gergely egyik legfontosabb ígérete volt. Továbbá a választásokat követően már egyáltalán nem lehetett többet hallani az ingatlanokra kivetendő adóról sem, mely szintén az egyik leginkább hangoztatott kampányfogása volt a főpolgármesternek. Az adó ügyében Karácsony most azzal védekezik, hogy a fővárosnak nincs adókivetési joga, azt csak a kerültek tehetik meg, azonban ezt a választás előtt is pontosan tudta. Nem indult újra a panelprogram sem, mely szintén jelentős fogadalom volt, továbbá egy év alatt pontosan annyi bérlakás épült, mint a zöld politikus zuglói polgármestersége alatt, nulla.

Ideológiai társadalom-mérnökösködés

„Sokan azzal vádolnak minket, hogy kísérletezünk, én erre büszke vagyok” – mondta Karácsony Gergely. Mivel a főváros érdemi intézkedéseket nem hozott a fővárosiak érdekében – vagy a már megkezdett beruházásokat adta át, saját projektekként eladva azokat, ezért a szimbolikus ideológiai politizálást választotta. Bár Karácsony programjában még a választópolgárokkal való folyamatos konzultációt emelte ki, ehhez képest kabinetfőnöke manapság már arról beszél, hogy a fontos kérdésekben a közvélemény „előtt kell menni.” Ennek egyik legjobb példája a Nagykörút kialakított biciklisávok kérdése volt. Külön pikantériája volt a döntésnek, hogy miközben Karácsony és párttársai a demokrácia halálát vizionálták a járvány okozta rendkívüli jogrendben, a főpolgármester egy személyben döntött a bicikliutak kialakításáról. Konzultációra csak a bicikliutak kialakítása után került sor, a társadalmi párbeszédet egy nappal annak hivatalos vége előtt lezárták, az eredményeket máig nem ismertették.

Egy másik jó példa példája volt a társadalom-mérnökösködésnek, hogy Karácsony és a baloldali vezetésű kerültek az élére álltak a homoszexuális büszkeség napjának és önkormányzati épületeikre kitűzték a szivárványos zászlót. Volt azonban, aki ennél is tovább ment, mint például Őrsi Gergely, aki az utolsó pillanatban lépett vissza az LMBT-mesekönyv gyermekeknek való felolvasó délutánjától. Úgy látszik, hogy a baloldali városvezetőket egyáltalán nem zavarja, hogy a főváros lakosságának azon részét is képviselniük kellene, akik nem értenek egyet azzal, hogy a homoszexuális propaganda már a gyerekek agyát is át akarja mosni.

Az autósok megsarcolása

Ennél is nagyobb vihart kavart azonban az autósok folyamatos vegzálása. A főpolgármester többször is ígéretet tett a dugódíj bevezetésére és a dízelautók fokozatos kitiltására a városból, mely intézkedés jelenleg teljességgel elképzelhetetlen. Ezen intézkedésekre pedig csak azért nem kerülhetett sor, mivel ahhoz a fideszes többségű országgyűlés jóváhagyására is szüksége lenne, a kormánytöbbség pedig helyesen ellenáll az ilyen irányú javaslatoknak. A közfelháborodás hatására nem lett semmi a forgalomlassító csillapítózónákból sem. A kerékpáros közlekedés folyamatos erőltetése azonban továbbra is zajlik, melyek a város több pontján is közlekedési káoszhoz vezettek.

A jövőben valószínűleg még több ilyen intézkedés várható. Ugyanis Karácsony Gergely kabinetfőnöke egy interjúban arról beszélt, hogy fontos lenne őszintén beszélni az ingyenes parkolás megszüntetéséről, vagyis tervbe van véve, hogy immár a budapestiek számára az ingyenes parkolás a lakóhelyükön is megszűnne.

Ha már a tömegközlekedés kérdésénél tartunk, Karácsony nem váltotta be másik legfontosabb ígéretét, nem lett egyelőre semmi a közlekedési alapjövedelemből. Ahogy a várat magára a 14 éven aluliak ingyenes utazása is. A fővárosiak búcsút mondhattak a 3-as metrószerelvények légkondicionálásának is, helyette viszont „örülhettek” az állomásokon létesített ivókutaknak. A BKK egy év alatt már elfogyasztotta az első vezetőjét, akinek a hivatalos közlés szerint a pandémia alatti járatritkítások miatt kellett távoznia, valójában azonban amiatt, hogy megpróbált eltussolni egy szexuális zaklatási ügyet.

Visszatértek a múlt arcai – hatalmi harcok a baloldali koalícióban

Annak ellenére, hogy Karácsony Gergely folyamatosan az állítólagos pénzelvonásokra hivatkozik, jelentősen megnövelte a fővárosi bürokrácia létszámát. Tarlós István megelégedett három főpolgármester-helyettessel, addig a jelenlegi helyettesek száma öt. A hivatal munkáját pedig immár 41 tanácsadó segíti, akik több százmilliós pluszkiadást jelentenek a városnak. A baloldali vezetésű kerületekben is hasonlóan növelték meg a politikai pozíciók számát, emellett pedig a képviselők a legtöbb helyen elsők között döntöttek fizetésük megemeléséről is.

Karácsony Gergely nem csak a helyettesei számát növelte meg, a kulcspozíciókba rend szerint Gyurcsány Ferenc emberei kerültek. Az operatív ügyeket az a Kiss Ambrus viszi, aki 2006-2007-ben a Miniszterelnöki Hivatal tanácsadója volt. A főpolgármester másik helyettese Gy. Németh Erzsébet DK-s politikus lett. A BKK-t jelenleg a Gyurcsány-kormány – minden idők leggyengébb – volt pénzügyminisztere, Draskovics Tibor vezeti. A BVH Városüzemeltetési Holdingnál pedig igazgatósági tagja lett Gál J. Zoltán, a Gyurcsány kabinet korábbi államtitkára. A sor még természetesen hosszasan folytatható.

A fővárost vezető baloldali koalícióban jelentős változások mentek végbe. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy Gyurcsány Ferenc pártjába két volt szocialista polgármester is átült, ezzel pedig nem kis részben felborultak az erőviszonyok. A Demokratikus Koalíció ugyanis immár blokkoló kisebbséget alkot a közgyűlés baloldalán, vagyis a Gyurcsány-párt akarata nélkül gyakorlatilag semmilyen döntést sem lehet elfogadni. Zsaroló potenciálját a DK többször ki is használta: az egyik ilyen eset volt a temetkezési díjak emelésének megakadályozása, valamint az is, hogy Karácsony Gergelyt politikai szövetségesei kényszerítették rá a nagykörúti biciklisáv részleges járdára vezetésére is.

Kormány-főváros ellentét

A kormány és a főváros forrásmegosztásának ellentéte 30 éve kódolva van a magyar politikai rendszerben, ebben semmilyen újdonság nincs. Demszky Gábornak és Tarlós Istvánnak is meg kellett küzdenie a mindenkori kormányokkal annak érdekében, hogy gazdag fővárostól a kormányok mind kevesebb pénzt vonjanak el a magyar vidék számára. Ezek a harcok természetesen úgy ingadoztak, ahogy a pártpolitikai színek találkoztak a két szinten.

Az ugyanakkor vitathatatlan, hogy a jobboldali kormány 2010-et követően jelentős adósságot vállalt át a végletekig eladósodott fővárostól, melyet ráadásul olyan befejezetlen nagyberuházások is sújtottak, mint a 4-es metró ügye. Tarlós István továbbá jelentős tartalékokkal adta át a kasszát. A jobboldali kormány pedig ígéretet tett arra, hogy ugyanannyi forrást juttat a főváros számára, amennyit a korábbi ciklus alatt is megkapott Budapest.

A kormány-főváros ellentétet tehát nem Budapest kivéreztetett állapotában kell keresni, hanem hogy Karácsony Gergely olyan vállalásokat tett programjában, melyek rendkívüli mértékben költségigényesek. Saját teljesíthetetlen ígéreteit pedig a kormánytól próbálja meg kizsarolni. Fittyet hányva a baloldali szolidaritásra, hogy a szegényebb nemzetrészek élveznek elsőbbséget a gazdagokkal szemben.