Ez szép dolog, szolidaritást vállalni becsülendő cselekedet. De van egy kis bökkenő: azok, akik eddig minden migránsülepet tisztára nyaltak volna, most már a franciákkal szolidarítanak.

Tudom! Nem lehet összekeverni a kettőt, hiszen nem minden illegális bevándorló terrorista. De az tény, hogy a migránsáradattal ellenőrizetlenül érkezhettek a terroristák Európába.

Egy: valaki egyszerűen annyira ostoba, hogy a csordaszellemnek köszönhetően mindig azt csinálja, mint mások. A második eshetőség pedig az, hogy most éppen szembe köpi magát.

A bevándorlás- és terroristapárti újságírók esetében nehéz a helyes válaszra rálelni, de ez most mindegy is.

Agymosott írások és hozzászólások születtek tegnap is szép számmal. De akadt olyan is, aki megpróbált tényszerű lenni annak ellenére, hogy korábban imádattal írt a bevándorlókról.

Felkavaró visszaolvasni, amit a bevándorlás- és melegházasságpárti 444 egyik „újságírója” írt még szeptemberben, „Az a baj, hogy továbbmennek” címmel.

Ha úriember lennék, úgy fogalmaznék: kortesbeszéd a bevándorlás és a bevándorlók mellett.

“Azt is tudom, hogy Magyarország akkor volt a legsikeresebb, amikor sokféle nép lakta. Ezért azt szeretném, hogy Magyarországon ne csak átutazzon több százezer menekült, hanem itt is akarjanak maradni, és mi tárt karokkal fogadjuk őket.”

“Magyarországnak friss vérre van szüksége.”

“Ukrajna az, de a körülbelül 150 000, idős, a magyarországi átlagnál is rosszabbul képzett magyar, aki még mindig Kárpátalján él, akkor sem lendítene sokat a magyar demográfiai és gazdasági mutatókon, ha egy emberként költöznének át a határon.”

“A most Magyarországon átvonulókban én nem a magyarok munkahelyeire leselkedőket látom, hanem azokat az embereket, akik talán lendíthetnének valamit az ország gazdaságán.”

“Aki ma nem akarja a menekülteket beengedni az országba, azt kockáztatja, hogy utolsó éveiben nem lesz, aki kivigye alóla az ágytálat.”

“A bevándorlókkal, specifikusan a most Magyarországon átvonuló, többségükben muszlim/arab/közel-keleti bevándorlókkal kapcsolatos félelmek kétfélék. Egyfelől attól szokás félni, hogy nagy tömegekben elpusztítják a magyar kultúrát, akármi is legyen az. Másfelől hogy veszélyt jelentenek az egyes magyar emberekre is.”

És akkor most talán ennyi elég is ebből; “a magyar kultúra, akármi is legyen az”...

Kedves Bede Márton!

Amit leírtál már szeptemberben is csak gyenge kapálózás volt. Mondhatsz és gondolhatsz is bármit a magyarokról. De úgy gondolom nem véletlenül mi vagyunk itt ezer éve, és nem Ahmedék. Nem hiszek abban, hogy ők a munkaerejükkel és kedvükkel megmenthetnék Magyarországot, sőt, egész Európát. Ezt a gondolatomat pedig nem adatokkal, grafikonokkal vagy integrációs modellekkel szeretném alátámasztani. Hanem a tapasztalataimmal: ugyanis veled ellentétben én voltam köztük. Nem egyszer, nem kétszer…

Láttam mit műveltek Szerbiában, láttam a pusztítást, amit a határ menti kis településeken  okoztak, és ott voltam a Keleti Pályaudvarnál is. Néztem őket, néztem a szemüket, amelyben nem Európa gazdasági motorjának szikrája lobogott, hanem a haragé és a dühé.

Mi enni és inni adtunk nekik, de ez nem volt elég. Tüntettek és gerjesztették a feszültséget. Így viselkedik egy menekült?

Márton, november 13. után mit gondolsz? Mi lesz Európa jövője? Még mindig jó ötletnek tartod, hogy ellenőrizetlenül jöhetnek a migránsok, és közülük néhány hébe-hóba agyonlő vagy felrobbant több száz ártatlant?