Az M5 szerdai, Ez itt a kérdés... c. műsorában ismét a reparatív, konverzív, reintegratív terápiák voltak terítéken.

Ezeknek a kezeléseknek a célja az útmutatás. Azok vesznek részt rajtuk, kik saját nemükhöz vonzódnak, de nem akarják homoszexuálisként élni az életüket. A terápiák ma Magyarországon titokban zajlanak, az LMBTQ-lobbi ugyanis mindent elkövet, hogy a kezeléseket, az ezzel foglalkozó fórumokat, konferenciákat széttrollkodják.

A műsorban Hodász András atya, Szilvay Gergely publicista, illetve Dombos Tamás, az LMBTQ-lobbi első számú hazai képviselőjének, a Háttér Társaságnak az ügyvivője ütköztette érveit. Vagyis csak ütköztette volna, mivel Dombos a műsorban előbb betriggerelte, majd az adás vége felé folyamatosan megcáfolta magát.

Hodászt először arról kérdezték, hogyan teltek a januári napok, amikor is az LMBTQ-lobbi, illetve a szereptévesztésben lévő ellenzéki média össztűz alá vette a műsort, annak vezetőjét, illetve a vendégeket.

„Érdekes volt látni, hogy ki mennyire értette meg, amit mondani szándékoztunk. [...] Az is érdekes volt, hogy utána nagyon sokakkal beszéltem, megkerestek olyanok is nagy számban, kik érintettek, [...] és jó szempontokat is kaptam tőlük, hogy például, ha erről beszéltek, akkor arra figyeljetek, hogy...” – mondta a lelkipásztor, majd hozzátette: „Az internetes sajtóban tűnt úgy, hogy nem volt párbeszéd, de az ember-ember közötti párbeszéd mindig működik”. Dombos pedig arra reagálva, hogy a műsor után nem sokkal már ellenrendezvényt is szerveztek (mondván, hogy már a köztévében is dúl a homofóbia), úgy fogalmazott: „Fontosnak tartottuk, hogy erre (a műsorra – a szerk.) szakmai választ adjunk”.

Egy nemrég publikált tanulmány szerint nem létezik úgynevezett „meleg gén”. A szakértők szerint az egyén a rengeteg génvariáns és a környezet együttes hatására választhat azonos nemű partnert. Vagyis a kutatás szerint a közvélekedéssel ellentétben továbbra sincs bizonyíték a homoszexualitás veleszületettségére, ami a szakértők szerint nem jelenti azt, hogy az szabad választás eredménye. Az LMBTQ-aktivisták üdvözölték a tanulmányt, ugyanakkor továbbra is azt hangsúlyozzák, hogy nincs létjogosultsága az olyan terápiáknak, amelyek a homoszexualitásukat megváltoztatni kívánó embereknek nyújtanak segítséget.

A műsor első fele a fentebb idézet tanulmányra reflektált. Szilvay Gergely elmondta: a „born that way”, tehát a biológiai okokból létrejövő homoszexualitással eddig is rengetegen foglalkoztak, de nem jött létre konszenzus a tudományban. Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy valaki szabadon választja a homoszexualitást. Dombos, aki ekkor még meg tudta őrizni a vérmérsékletét, úgy fogalmazott: „verdiktet senki nem tud mondani”, ugyanakkor a mostani kutatás különlegessége az az, hogy a szakértők egy nagyon nagy, 500 ezer fős mintát dolgoztak fel. Kiemelte: olyan kérdőívet kellett kitölteniük a válaszadóknak, melyben arra adhattak választ, hogy volt-e szexuális kapcsolatuk azonos neműekkel vagy sem. Ebbe beletartoznak a kísérletezők, a gyermekek, kik saját nemükhöz vonzódnak etc. A Háttér Társaság munkatársa kijelentette: a tanulmány a genetikai meghatározottságról, nem pedig a biológiai determináltságról mondott verdiktet.

Az adás izgalmasabb része a műsor kétharmadától indult: ekkor került elő az a kérdés, miszerint „ha nem tudjuk, hogy honnan ered, akkor miért teljesen ördögtől való, ha egy egyén úgy dönt, hogy egy másik irányba szeretné folytatni az életét, s ilyen irányba tapogatózó lépéseket tegyen?”

Dombos először úgy reagált: „Nem állítja senki, hogy ördögtől való”. Azt állítjuk, s a tudományos kutatások is azt állítják, hogy ezek a kísérletek (orientációváltoztatás) nagyon károsak tudnak lenni – folytatta az LMBTQ-aktivista. Csakhogy ekkor becsatlakozott a beszélgetésbe Hodász András is, aki kerek perec kimondta: „Nem károsak”. Dombos aztán előhozott egy pszichológusok által megkomponált kutatást, mely azt állította, hogy a reparatív terápián részt vevő személyek hatvan százalékánál súlyos következményeket idézett az elő, például az egyén öngyilkossági hajlamait hozta elő, húsz százalékuk pedig ténylegesen is elkövetett öngyilkosságot.

Hodász erre reagálva feltette a kérdést: „Mit nevezünk terápiának?” Elmondta: a januári adás után két könyvet kapott: az Eltörölt fiút és a Cameron Post rossz nevelését. Ezek olyan regények, melyekben egy fiú és egy lány coming outolt. Sőt, a főszereplők részt is vettek konverzív terápiákon. Ugyanakkor Hodász kiemelte: ezek nem terápiák. „Amerikában rengeteg a lelkes, neoprotestáns átnevelő tábor, bibliai idézetet citáló, majd mi megmagyarázzuk neked, hogy az Isten így utál, s szeretni fog, ha elhagyod a barátod szintű terápia. Ez azonban nem pszichoterápia” – fogalmazott az atya, majd elővett egy másik könyvet, amit a témában jártas Joseph Nicolosi jegyez, s amelynek ez a címe: Szégyen és kötődésvesztés. Hodász – aki elmondta, hogy az előbbi két könyvet a januári adás után kapta, utóbbit viszont ő küldi a „kritikusoknak” – szerint ebben a könyvben a szerző a valódi pszichoterápiát írja le, vagyis azt, hogy hogyan zajlanak ténylegesen ezek a reintegratív terápiák.

Ezt követően Hodász is előhozott egy kutatást – reflektálva a Dombos által előcitált tanulmányra –, mely azt állapította meg, a terápiákban résztvevők 68 százalékánál mutattak ki elmozdulást a homoszexuális érzésből, és nulla, azaz zéró százalékban tapasztaltak negatív érzéseket a változtatni vágyók. „A legtöbbször azt tapasztalom, hogy amikor elítélik a terápiát, akkor igazából nem a pszichoterápiáról beszélnek, hanem mindenféle egyéb sarlatánságról” – tette hozzá. Szilvay – követve Hodász érvelését – pedig úgy fogalmazott: Magyarországon a szakemberek nem játszanak rá semmiféle bűntudatra. És azt sem állítják, hogy heteroszexuális embert lehet varázsolni egy homoszexuálisból. Hozzátette ugyanakkor: „Nagyon törékeny a terület. Rengeteg megközelítés van. Sok a bizonytalanság. Ilyen helyzetben nem jó dolog betiltani valamit”.

Dombos – aki a műsor felénél kezdte elveszíteni a türelmét, mert egyszerűen nem tudott mit kezdeni a másik oldal által felhozott tényekkel – relativizálásba kezdett. „Kérdés, hogy a sikerességet miben mérjük?” Ezek a terápiák nem ígérik, hogy megváltozik a szexuális irányultság, a változás csupán – elmozdulás esetén – a szexuális magatartásban figyelhető meg – folytatta az aktivista, majd felidézett egy történetet, mely szerint volt olyan kutatás, amit a kutatás szerzője maga vont vissza arra hivatkozva, hogy sajnos ez nem egy jó módszer, mivel éveken keresztül jár egy terápiára (rengeteget fizet érte)... Szilvay ekkor érezte úgy először, hogy közbeszól: „Csomó más terápiát még nem vontak vissza”. Ennek egyébként meg is lett a hatása, hiszen Dombos erre már hisztérikusabban reagált:

– „Azok az emberek, akik ezeket a terápiákat csinálják, kivétel nélkül vallásos motiváció alapján, vallási elvek alapján szervezik ezeket a dolgokat. (...) Stigmatizáló az, hogy valamit, egy állapotot patologikusnak állítunk be, és azt mondjuk, hogy ebből ki lehet az embereket gyógyítani. Azt mondjuk, hogy ezek az emberek betegek...”

– „De hát az emberek ebben önként vesznek részt” – szóltak közbe. De Dombosnál végképp elszakadt a cérna:

– „Ilyen kuruzslásnak, tudományosan nem megalapozottnak kiskorúakat vetnek alá, akik nem tudnak még érdemben dönteni, ilyen terápiának szülői kényszerrel nem lehet egy gyermeket kitenni. Ezeket a terápiákat nem szabad tudományos alapú terápiáknak beállítani”.

Ami ezek után következett, az pedig maga a Benny Hill Show – LMBTQ-szemszögből:

– „Olvasta ezt a könyvet?” – tette fel a kérdést Hodász András atya.

– „Olvastam” – válaszolt Dombos Tamás.

– „És áltudományosnak tartja?” – tette fel az újabb kérdést a pap, mire az aktivista elképesztő hadoválásba kezdett:

– „Én azt gondolom, hogy nem, nem, így van. Abból indul ki, olyan embereknek, olyan életet... Az nem kérdés, hogy azokkal, akikkel a Nicolosi dolgozik, azok pszichoterápiára szorulnak. De az, hogy ezzel a szexuális irányultságuk megváltozik... És ezzel is egyetérthetünk, mert ha az emberekkel törődünk, odafigyelünk rájuk, pszichoterápiára mennek, akkor az az ő boldogságukhoz hozzá tud járulni. De a szexuális irányultságuk nem fog megváltozni”.

Hodász úgy reagált Dombos hadoválásba fulladó ömlengésére, hogy kijelentette: 1) A terápiák során nem a szexuális magatartás változik meg, hanem az irányultság. 2) A kezelések senkit nem akarnak átalakítani. „Mi egyetlenegy dolgot szeretnénk: aki szeretne változtatni, annak ezt a lehetőséget megadjuk” – tette hozzá.

Ami a műsor vége felé következett, arra sem nagyon lehet mit mondani. Dombos, aki az adás első felében igyekezett tárgyilagos megállapításokat kijelenteni, szinte minden korábbi érvét felrúgta a következő mondataival:

1) „Nekem nincs abban kompetenciám, sem mint LMBTQ-szervezet vezetője, sem mint egy meleg személy, hogy eldöntsem: hasznosak-e ezek a terápiák. Erre ott vannak a szakértők, a pszichológusok. (...) A nagy tudományos szervezetek mind-mind azt mondják, hogy ezeknek a terápiáknak nincsen tudományos alapjuk, és hogy ártanak”.

2) „Önmagában az, hogy valakinek valamilyen szakmai végzettsége van, nem egyenlő azzal, hogy tudományosat mond”.

3) „Nem kizárt, hogy ezeknek a terápiáknak egy része használ”.

Dombos ezután már csak azon tudott rugózni, hogy a reparatív terápiák képesek-e megváltoztatni a szexuális irányultságot. Az aktivista szerint nem, Hodászék szerint viszont igen. „Ahány emberrel eddig találkoztam, és egodisztonikus vágyakkal (nem kívánt homoszexuális vágyak) élt, és elfogadta a felajánlott terápiás segítséget, mind pozitív eredményről számolt be. (...) Egy terápia nem lehet hatásos, ha valaki kényszerből ül ott” – fogalmazott a lelkipásztor.

Azonban a műsor végére is kapott még egy furmányos kérdést a Háttér Társaság ügyvivője: „Ha ez azoknak az embereknek szól, akik ezt az utat választják, és boldogabb lesz az életük ettől, akkor tulajdonképpen mi a probléma?” Dombos erre pedig csak annyit tudott reagálni: