A fehér prolik "elmentek a szavazófülkébe, és elnöknek választották a drukkerkocsmák hősét, aki úgy beszél, mintha az agyában mindig be lenne kapcsolva a Caps Lock."

Majd így lamentál a HVG szerzője: "...De, hogy az egyetlen szuperhatalom élére egy Stadler Józsefbe oltott Torgyán Józsefet választottak, azt jelenti, fölkészülhetünk, hogy elszigetelt fellegvárakba kell visszahúzódnia a kultúra maradékának."

Az írás kétségkívül két leghumorosabb része ez a Donald Trumpról szóló szösszenet.  Felmerül a kérdés, hogy abban az országban, ahol több tízmillió szavazó voksát kell elnyernie egy jelöltnek a sikerhez, tényleg nyerni tudna-e egy amolyan Stadler-Torgyán hibrid? Hát hülyék ezek, hogy egy ilyen embert szavaznak a Fehér Házba?

És itt ütközünk bele a szövegben rejlő paradoxonba, amely egyszersmind a szerző dilemmája is: miközben szerinte nem szabad lebunkózni és leprolizni azokat a szavazókat, akik Trumpra szavaztak, mégis, a fenti két idézetből jól látható, hogy ő maga is ezt gondolja róluk. Hiszen, szavazna-e egy normális ember egy ilyen alakra?

Márpedig ezt a dilemmát viszonylag könnyű feloldani. Aki csakis és kizárólag a liberális médiából tájékozódott az amerikai elnökválasztási kampány során, az valóban egy Torgyánba oltott Stadlerrel találkozhatott. Több cikkben is beszámoltunk például a CNN ordas hazugságairól a kampány során. A Hillary pártját fogó hazai és külföldi liberális média megtett minden tőlük telhetőt. Végül részben sikerült csak elérni a céljukat: Trump a fél világ szemében a sátán és Hitler új megtestesítője lett. Azonban a cirkusz ellenére Hillary vesztett.

Márpedig Trump 100 napos programja nem éppen úgy néz ki, mint egy olyan emberé, aki holnap atomot dob a világra és felszámolja a demokráciát.

Azonban a "hatdiplomás közgazdászoknak" felül kell emelkedniük vereség okozta letargián. A cikk szerzője szerint nem megoldás elvonulni a világ dolgai elől és az sem, hogy

Minderről a 9GAG-ről ismerős "First World Problems" mém juthat eszébe az embernek, amelyben olyan, a világ gazdagabbik felén jelentkező problémákat figuráznak ki, minthogy "Ropogtatom a chipset és emiatt nem hallom a tévét :( ".

Az események hatására egyre jobban lelepleződik a liberális értelmiség végtelen gőgje és képmutatása.

A szerző, hamisítatlan "hatdiplomás közgazdászként" kifejti, hogy a politika kezd egy valóságshow szintjére lesüllyedni, amelyben Trump a hős, aki ezúttal nem a villába, hanem a Fehér Házba költözhet be. (Mellesleg ebbe a kontextusba nehéz NEM beleképzelni, hogy ez is azért történt, mert az emberek hülyék, prolik, stb.) Egy példával is megvilágítja az érvelést:

Tetszik érteni? A proli Majka 620-at kapott, míg a dicső SZDSZ 300-ért küzd. Ez is csak azért fordulhat elő, mert az emberek hülyék és nem látják meg a valódi értékeket. Hiszen nem vették észre, hogy milyen feddhetetlen volt a párt, és mily grandiózus célokért küzdött. Az emberek a hülyék. Még véletlenül sem fordulhat elő, hogy az SZDSZ-nek azért kellett küzdenie a parlamenti küszöb átugrásáért, mert hiteltelen lett, mert a korrupció szinonimájává vált, vagy mert a könyvtárszobák homályából osztotta az észt olyan problémákról, amelyek fel sem érhetnek a napi megélhetési gondokkal a pannon puma száguldása közepette.

Egyvalamiben azonban egyet lehet érteni a szerzővel. Szerinte Trump győzelme azt jelenti, hogy

Végül a lényeg:

Vajon ez is annak a számlájára írható, hogy az emberek hülyék, vagy lehet, hogy csak elegük van a "hatdiplomás közgazdászok" véleményterrorjából?

(HVG, Beszavazóshow a Fehér Házba)