Ma reggel az egyik első cikk ami szembe jött velem a Qubit címlap cikke volt, ami többek között arról értekezett,

„hogy annak ellenére, hogy a gimnáziumban nemtől függetlenül minden gyereket támogatnak abban, hogy a kedvére való tantárgyakat válasszák, miért van az, hogy az érettségi közeledtével a fiúk a természettudományos, a lányok pedig inkább a humán tantárgyakat választják.”

A portál azt írja ugyanis, hogy Rédai Dorottya, a CEU kutatója, és a Meseország mindenkié című könyv egyik projektkoordinátora, kutatótársaival, Maria Tsourouflival, a londoni Brunel Egyetem oktatási tanszékének professzorával és Valentina Guerrinivel, a Firenzei Egyetem tanárával egy uniós kutatás keretében azt találták, hogy a tanároknak fogalmuk sincs arról, hogy miért van ekkora különbség nemek szerint a tantárgyválasztásban.

CEU Demokrácia Intézete által bemutatott Nemek közötti egyenlőség és sztereotípiák a középiskolákban, esettanulmányok Angliából, Magyarországról és Olaszországból című könyve a 2017 és 2019 között magyar, olasz és brit középiskolások körében végzett kutatás eredményeit foglalja össze, ami abból az előfeltevésből indult ki, hogy a mai napig is létező férfiak és nők közötti foglalkoztatási egyenlőtlenségeket részben az okozza, hogy a fejekben még mindig léteznek lányos és fiús tantárgyak – írja a lap.

Még jó, hogy van a CEU, meg a genderelmélet, és néhány lelkes kutató, hiszen ezek nélkül mégis hogy tudnánk megfejteni azt, hogy mi különbség lehet férfi és nő, lány és fiú között. Meg kell ideologizálni az egyértelműt is, és mindenképp elnyomó és elnyomottra kell felosztani a társadalmi csoportokat/nemeket, hogy aztán valami látszat -és kötelező érvényű erkölcsi szabályrendszert kiizzadhassanak magukból az arra érdemesek.

Bennem még világosan élnek a középiskolás évek. Az is, hogy amikor a pszichológia érettségire készültem, a fakultáció kizárólag lányokkal volt tele. De mi ezt egy percig se bántuk, csacsogtunk és alig vártuk, hogy valamiféle új ismeretre tegyünk szert, amivel közelebb kerülhetünk önmagunkhoz. Minket ez már akkor foglalkoztatott, a psziché és az érzelmek. A fiúk meg leginkább a tesi órát várták, vagy a föcit. Nem tudom a kedves gendertudósok ismerik-e azt a banális közhelyet, hogy a lányok előbb érnek, mint a fiúk?! Bár lehet, hogy ez csak ilyen halandó egyszeri emberek szavajárása, de talán mégis lehet benne valami.

Ahogy abban is, hogy egy osztályban a lányok többsége a humán tárgyak felé húz, míg a fiúk inkább a reál felé. Hogy miért? Talán pokoli egyszerű a magyarázat. Egyszerűen jobban megy nekik. A női lélek (főleg a tizenéves fiúkkal szemben) előbb ráhangolódik mások gondolatára, világára, sőt mi több érdekli is, akár az, hogy a költők hogy élték meg a szerelmet. Arra a már talán mindenki számára egyértelmű tudományos tényre pedig már ki sem térnék, hogy a nők nagyobb beleérző képességgel lettek megáldva, mint a férfiak, mivel ez az evolúció szempontjából kulcskérdés, hiszen ezáltal könnyebbé válik az anya-gyermek egymásra hangolódása. Ahogy az is, hogy az embernek két agyféltekéje van, a férfiak nagy részénél pedig egyértelműen a logikus, racionális gondolkodásért felelős oldal szokott erősebb lenni. Ami pedig mihez vezet? Naná, hogy a természettudományok és a matematika felé.

Az pedig, hogy 2022-ben ott tartanánk, hogy azért lesz egy lány kozmetikus ahelyett, hogy asztronauta lenne, mert az előbbi „lányos”, az utóbbi pedig „fiús” szakma, kikérem megannyi sikeres „férfi szakmában” is helytálló nő nevében. Az ember, legyen az férfi, vagy nő, ma már azzal foglalkozhat, amivel csak szeretne. Vannak ezért női kamionosok, női informatikusok, de férfi műkörömépítővel is találkoztam már. Ja, és nem mellesleg Magyarország köztársasági elnöke is hamarosan egy nő lesz. De mindezek fényében az is felmerül, hogy a hetvenes évek Magyarországában mégis hogy mert egy nő kémiát vagy biológiát tanulni, hogy aztán a világ egyik legelismertebb és legsikeresebb tudósa váljon belőle. Karikó Katalin úgy sejtem, nem azon szorongott a középiskolába, hogy mégis csak fodrásznak kéne mennie.

Az ember egyszerűen teszi azt, amire hivatott, vagy amihez a szíve és a képességei húzzák. Legyen az férfi vagy akár nő. Az pedig, hogy mindenáron mindenben keresni próbáljuk a nemek közötti különbséget, összemosva az egyenlőség kérdésével csak egyet szül: elveszik minden természetes áramlás és minden egymást kiegészítő eltérés. Pedig ahogy a yin meg a yang, a férfi és a nő igazi kapcsolódása pontosan ezek harmóniájából és különbségéből jön létre.

Kár, hogy ezt a természetes az áramlást sokan megoldandó problémának látják...