Képmutatásának ráadásul van egy nagypolitikai és egy helyi politikára, Rákosmentére vonatkozó része is, ahol most Szilágyi a gyurcsányista lista jelöltjeként akar képviselni mintegy kilencvenezer embert a parlamentben.

Egyénileg persze még soha nem mérette meg magát, eddig mindig a párt listájáról került be, amelynek támogatottságához nagyban hozzájárult a Jobbik antiszemita, rasszista jellege, amitől sokáig náci pártként tartották nyilván. Aztán mikor a hatalom megkaparintása érdekében a széljobb összeszerelmesedett a szélbal Gyurcsányékkal, akit Szilágyi korábban csak „hibbant Néró”-ként emlegetett, s aláírták a párton belüli elvi nyilatkozatot, onnantól kezdve ők lettek a jófiúk. A rosszak, az antiszemiták ugyanis szerintük távoztak a Jobbikból. Szilágyi persze nem annyira jófiú, hogy befutó helyet kapjon a közös listán, ahogy a napokban karlendítős videóval lebukott Z. Kárpát Dániel. Neki a 69., kifutó hely jutott, ami azt jelenti, hogy egyéni választókerületben kell kiharcolnia a képviselői álomélet feltételeit, a parlamentbe jutást.

Rákosmentén persze egyáltalán nem vevők arra, ha valaki rasszista, antiszemita megnyilvánulásairól elhíresülve kerül az újságok címlapjára, miközben a kerületért tízéves országgyűlési képviselői munkája során egy lépést sem tett.

Egy minapi felvételen például Szilágyi az Árja Testvériség elnevezésű náci szervezetet védelmezte, amely nem más, mint egy szkinhedfrizurát és horogkeresztes tetoválást viselő bűnözők által vezetett csoport. A napokban be is számoltunk róla. Legfrissebben pedig attól kapkodják a választók a levegőt, hogyan beszélt Szilágyi György az egykori SZDSZ-esekről:
„Ne fitymáljuk le az SZDSZ-t, bár lehet, az ő esetünkben ez a szó nem is a legmegfelelőbb.” – viccelődött ízléstelenül egy hangfelvételen. De föllépett a Simon Wiesenthal Központ nem magyar alkalmazottainak kiutasítása érdekében is.

Ez az a Szilágyi György, aki többi párttársával együtt azt állítja magáról, hogy megjavult, hogy ők már a neomarxista-liberális bolsikkal együtt a magyar népköztársaságot építik. Ez nagyon komilfó az Európai Unióban. A The Jewish Voice című amerikai portálon Kertész Martin A régi Jobbik új palackban című cikkében ezzel szemben azt írja, hogy amíg ilyen politikusok, mint Z. Kárpát vagy mások a Jobbik tagjai lehetnek, „addig a szélsőjobboldali gondolkodás továbbra is jelen lesz a pártban.”

Mindezt azért kellett előrebocsátani, mert ez a nemzeti szinten elítélt képmutató mentalitás nyilvánvalóan a helyi politikában is tetten érhető Szilágyi György esetében. Mert ugye a valóság és a hazugság viszonya a lakóterületen is éppoly szoros viszonyban van egymással, mint az országos politikában. Az emberi minőség határozza meg.

És itt a bökkenő.

Ezek után ugyanis kérdés, mekkora valóságtartalma lehet annak, ha például Szilágyi a rákosmentieknek ígér valamit? Gondolom, kézenfekvő a válasz: semmi.

Most például strandfürdőt ígért, ami Dunai Mónika programjában is szerepel. Ám amíg a földutakat nem lehet hiánytalanul leaszfaltozni, s más alapvető beruházásokat megvalósítani, addig a strand hátrébb szorult a prioritások között. A következő ciklusban azonban megvalósul. Erre garancia Dunai megvalósult ígéretei: az átadás előtt álló sportcsarnok vagy a Vidor utcai elkerülő út, amely hamarosan tehermentesíti a kerületet az átmenő forgalom jelentős részétől.

Apropó, sportcsarnok! A gyönyörű létesítményt már át lehetett volna adni, ha a Karácsony vezette Fővárosi Önkormányzat nem vonta volna el a pénzt attól a lámpás közlekedési csomóponttól, amely feltétele a nyitásnak. Amikor pedig a kormány megadta az a főváros által elvont pénzt, akkor váratlanul engedélyezési akadályok álltak a közlekedési fejlesztés útjába. Mindjárt április és még meg sem kezdődtek a munkálatok.

Szilágyi úr természetesen egy lépést nem tett annak érdekében, hogy mozduljon végre a szövetségesei által akadályozott munka. Legutóbbi utcafórumán pedig még Gy. Németh Erzsébet főpolgármester-helyettes is jelen volt, ám ő a kormány szidalmazását, a fészkes fenébe küldését fontosabbnak tartotta, mint a lámpás csomópont ügyét, amit egyébként Szilágyi fel sem vetett. Arról ne is beszéljünk, hogy a BKV jegypénztárának megszüntetése ellen harcoló Dunai Mónikának sem segített a rákosmentiek kényelmét szolgáló egység megtartása érdekében.

Most meg itt van ez strandügy. Ha Dunai Mónikára bízzák a helyiek a fejlesztést, akkor garantáltan hamarosan lubickolni fognak. Ha a szavahihetőség dolgában enyhén szólva hiteltelen, fitymálózással gúnyolódó Szilágyit részesítik előnyben, akkor számíthatnak rá, hogy befürödnek.

Gyurcsánnyal szólva: „nem kicsit, nagyon!”. Nem véletlen, hogy már a baloldal is csak kifutó helyet adott neki a listán.