„Az önök országának viszonylag alacsony az átoltottsága” – kezdte in medias res a riporter. Milyen furcsa, hogy az amerikai közvélemény érdeklődést mutat a magyar átoltottsági adatok iránt. Különös, hogy amíg az Európai Unió élvonalában voltunk, és – ahogy arra Szijjártó Péter is utalt – amíg elsők között értük el, hogy a lakosság hatvan százaléka felvegye a vakcinát (ami a gazdaság újraindítása miatt volt elsődleges), addig a nézők ezen igényét nem igyekezett kielégíteni a CNN. Egyébként jelenleg hetven százaléknál járunk, illetve első vagyunk az unióban azoknak az arányát tekintve, akik éltek a harmadik oltás lehetőségével.

Hala Gorani éles váltással ugrott a következő témára, amellyel megfoghatja a külügyminisztert, ez pedig a baloldal elnyűhetetlen furkósbotja, a jogállamiság volt. Bármily meglepő, ebbe is beletört a kiképzett propagandista bicskája, aki – a szupranacionális szervezet baloldali többségének szócsöveként – elárulta: az EU továbbra sem elégedett (!) a magyar demokrácia helyzetével. Nos, egyrészt kit érdekel, hogy a föderalista hangadók mit gondolnak, másrészt mi pedig az ő jogállamiság-felfogásukkal nem vagyunk elégedettek. Nem tetszik, többek között, hogy a konstans intervenciós kísérleteik keretében előre meghozott ítélettel küldenek hozzánk vizsgálóbizottságot, hogy a közös költségvetésből finanszíroznak olyan digitálismédia-megfigyelőközpontot, amely az online tartalmak szűrésére (cenzúrázására) hivatott, és kizárólag balliberális újságírók dolgoznak benne, hogy előre megmondják, hogy nem lesznek tiszták a választások, hogy nem akarják kifizetni a nekünk jogosan járó forrásokat, és még hosszasan sorolhatnánk.

Ha már uniós források, a riporter kritizálta az EU-s pénzek felhasználását és átláthatóságát hazánkban – enyhe balladai homállyal fedve azon prekoncepcióját, hogy Magyarországon virágzik a korrupció. Nyilván nincs tisztában a Nemzeti Korrupcióellenes Program eredményeivel, a 2020–2022 közötti időszakra szóló, jelenleg végrehajtás alatt álló középtávú Nemzeti Korrupcióellenes Stratégiával, illetve hazánk nemzetközi korrupciós mutatóival – már azokkal, amelyeket a tények és nem a Soros-szervezetek állításai támasztanak alá. A magyar ügyészség az uniós átlagot lényegesen meghaladó mértékben, az OLAF által kezdeményezett ügyek 45 százalékában emelt vádat 2012 és 2018 között (az uniós átlag akkor 36 százalék volt). Ez a szám Németországban 21, Franciaországban 25, Romániában pedig 30 százalék. 2020-ban a magyar hatóságok által kivizsgált ügyek kétharmadában történt vádemelés, ami uniós szinten kiemelkedőnek számít, hiszen a legfrissebb EU-s átlag 37 százalék. Ahogy az OLAF igazgatóhelyettese, Ernesto Bianchi fogalmazott, „nem lát rendszerszintű problémát a Magyarországgal kapcsolatos statisztikákban”. Persze ezen adatokat csak akkor kell komolyan vennünk, ha nem hiszünk Demszky Gábornak, aki szerint „az OLAF-nak nincs jelentősége, a jelentéseinek a nagyobb része baromság”.

A műsorvezető még egy középgyenge offenzívát indított Szijjártó Péter ellen, és megkérdezte, miért vagyunk még tagjai az EU-nak, ha nem vagyunk képesek betartani a szabályokat, például meleg- és leszbikusellenes törvényeket hozunk, és Orbán Viktor egyre több gazdasági megállapodást köt Kínával. Nem tudjuk, Gorani mennyire szakértője az európai uniós jognak, de legjobb tudomásunk szerint sehol nincs leírva, hogy a pragmatikus külpolitika keretében ne lehetne gazdasági kapcsolatokat ápolni Kínával. A gyermekvédelmi törvénnyel kapcsolatos vádakról pedig csak annyit, hogy akik ezeket a hazugságokat hozzák fel érvként, azoknál tudhatjuk, hogy függetlenségről és objektivitásról korántsem beszélhetünk.