A szülők, a gyerekek mindenképpen ebbe a körbe tartoznak. A magyar nyelv sarkosabban fogalmaz: „ha valaki hozzányúl a gyerekeinkhez, kikaparom a szemét.” Ezt még Orbán Viktor is idézte egyik interjújában hozzátéve, hogy ebben az elég bolond világban el kell fogadni, hogy a gyerekek védelme feltétlenül elsőbbséget élvez. A józan ész szerint, persze.

Emlékezhetünk azonban, hogy a gyerekvédelmi törvény tavaly nyári elfogadása óriási felzúdulást váltott ki a baloldalon. Olyat, mintha nekik nem is lennének gyerekeik, mintha ők nem is akarnák kikaparni annak a szemét, aki hozzájuk mer nyúlni.

A jelek szerint számukra a politikai érdekek még annál is fontosabbak, minthogy megvédjék saját gyerekeiket.

Kocsis Máté írta ki Facebook-oldalára, hogy „reggeltől elérhető a név szerint kereshető pedofil-nyilvántartás. Ezzel a pedofilellenes törvénycsomag utolsó eleme is hatályba lép. Ha valaki esetében felmerül a pedofília gyanúja, a szülők, hozzátartozók és a gyermek felügyeletét ellátók az ügyfélkapun keresztül ellenőrizhetik. A lista nevet, településszintű címet, fényképet, illetve a kapcsolódó bűncselekmény részleteit tartalmazza. A bűnügyi nyilvántartás egy szeletének megnyitásával eszközt adunk a szülőknek, hogy megvédjék a gyermeküket.

A pedofília semmivel nem mentegethető!”

Azt gondolná az ember, hogy nincs ember, aki ezzel ne értene egyet, aki ezt ne támogatná teljes mellszélességgel.

Ám ezúttal is tévednünk kellett.

Amikor a parlament megalkotta a nyáron a gyermekvédelmi törtvényt, akkor Fekete-Győr András, a Momentum azóta leváltott elnöke azt bírta mondani: „hogy lehet a saját honfitársainkkal szemben uszítani.” Tetszik érteni, uszításnak bírta nevezni azt, ha valaki akárcsak a szűlők által nem jóváhagyott propagandával közeledik gyermekeinkhez.

Arató Gergely, a Demokratikus Koalíció korifeusa a szavazás napján pedig a parlament előtt azt bírta mondani: „Szégyen ez azokra, akik olyan törvényeket fognak elfogadni, amelyek egyébként megbélyegeznek embereket.” Lám, itt sem a gyermek a fontos, hanem valaki más, akit Arató nem szeretné, ha megbélyegeznének. S hogy amilyen a mosdó olyan a törülköző, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy az a köpönyeg, amelyből Arató előbújt, a DK köpönyegények névadó közössége azt volt képes megfogalmazni. „A fideszes politikusok külön bugyrot érdemelnének a pokolban azért, mert megszavazták a törvényt.”

Ergo a kormánypárt tagjai egyenese pokolfajzatok, mert szót mertek emelni a gyerekek védelmében. S hogy mennyire álságos és szimplán politikai célzatú, hatalomszerzési érdekből megfogalmazott bírálatról van szó, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a Jobbik magatartásának szó nélkül hagyása. Legfőbb baloldali szövetségesüket ugyanis meg sem említették közleményükben, holott a Jobbik szintén igennel szavazott a gyermekvédelmi törvényre.

Örömteli, hogy a bűnügyi nyilvántartás egy szeletének megnyitását a kommentelők többnyire örömmel fogadták. Mások azonban Gyurcsányék iránymutatásának megfelelően jobban féltik a személyiségi jogokat, mint a gyermekeket. József ezt írja: „Fidesznyák úr ez a nyilvános névsorosdi személyiségi jogokat sérthet, és visszaélésekre ad lehetőséget, ami nálatok sajnos természetes dolog!! Ennek a kipellengérezésnek semmi köze a gyermek védelemhez!!” Márki-Zay, Gyurcsány nyomán sajnos így is lehet gondolkodni. Szerintük ellenségeinket lehet oltalmazni, kilétüket szerintük homályban tartani.

Öröm viszont, hogy a Századvég szerint az emberek 65 százaléka biztosan, 16 százalék valószínűleg részt vesz az április 3-ikai népszavazáson még akkor is, ha a parlamenti választáson nem adja le a szavazatát.

Ha szabad, annyit megjegyeznék, a választáson is érdemes voksolni gyermekeink védelmére. Csak ezzel szavazhatunk ugyanis a biztos magyar jövőre.