A pártállam a rendszerváltás hajnalán, 1989. június 16-án a maga cinikus módján az '56-os forradalom és szabadságharc összecsapásainak és a megtorlásnak a reformkommunista áldozataira való megemlékezéssel, az ő újratemetésükkel kívánta helyretenni az 1956-ban a magyar nemzet és Magyarország ellen elkövetett történelmi bűnöket. 

A magyarországi baloldal azóta is mindent megtesz azért, hogy a történelmi tényeket és igazságot eltorzítva meghamisítsa a forradalom és szabadságharc történetét. A Gyurcsány-kormány ráadásul még egy egészen intenzív és brutális hamis mítoszteremtésbe is belefogott annak érdekében, hogy az '56-os forradalmat egy baloldali szocialista fordulatként írja le, mintegy a saját kormányzásának az előzményeként. 

Idén 2018-ban pedig több ballib párt is Nagy Imrére emlékezik 1956. október 23-án. 

Ezek szerint még mindig itt vannak a magyar közéletben az MSZMP szellemi örökösei, akik meg akarják hamisítani a forradalom és szabadságharc történelmi emlékezetét. Szerintük Nagy Imre és Maléter Pál, a két ízig-vérig kommunista pártapparátcsik figurája jelenti és személyesíti meg 1956 szellemiségét. 

Pedig a valóságban ez a két személy az, aki az '56-os forradalom és szabadságharc valódi céljait, szándékait és történéseit a legkevésbé szimbolizáló alakja. 

Olyan személyekről van szó, akik csupán véletlenül, az események által elsodorva lettek részesei a forradalomnak, akik ráadásul annyira értetlenek voltak, hogy sokszor még a forradalom érdekei ellen is cselekedtek.

Az abszolút moszkovita, padláslesöprő miniszterből Sztálin halála után ismét hatalomra kerülő bigott kommunista Nagy Imre, aki októberben még a szocialista államrend visszaállításáról beszélt, miközben az ország már a többpártrendszer visszaállítását szervezte. Õ volt az, aki egyetlen épkézláb operatív döntést sem volt képes meghozni az ország frissen kikiáltott szuverenitásának a megvédése érdekében. Ugyanakkor képes volt a híressé vált, drámai hangvételű november 4-ei rádió szózatában arról beszélni, hogy jönnek az oroszok és csapataink harcban állnak. Pedig az orosz ellentámadás akkorra már rég elérte az utcai ellenálló csoportokat, miközben egyébként a magyar honvédség – kifejezetten az ő parancsára – eleve nem is vett részt a fegyveres harcban. 

Mostanra Nagy Imre mellett a ballibek másik '56-os saját hőse Maléter Pál lett, aki objektíven – mint Nagy Imre – nem a tettei, hanem csupán a későbbi '56-os megtorlás során elszenvedett kivégzése miatt érdemli meg az utókor tiszteletét. A kommunista és volt partizán Maléter Pál október 23-a és 28-a között bizonyítottan a forradalmárok és szabadságharcosok ellen harcolt. Pongrátz Gergely, a Corvin közben harcoló felkelők vezetője szerint Maléter forradalmárokat végeztetett ki és védtelen civileket hagyott sorsukra az utcákon.

Maléter a magyar haderő parancsnokaként ép ésszel fel nem fogható módon november 3-án elment tárgyalni a magyar fegyveres ellenállás felszámolását végrehajtani tervező szovjet hadsereg parancsnokságával. Miközben pedig nem mellesleg – Nagy Imre kívánságának megfelelően – a Magyar Honvédséget a laktanyákba zárva tartotta, megtiltva nekik a szovjet hadsereg elleni harcot. 

Pedig az orosz levéltárakban nyilvánosságra került korabeli szovjet katonai dokumentumok szerint hihetetlen módon, nem sok hiányzott ahhoz, hogy a Szovjetunió akár visszavonuljon Magyarországról. A szovjet hadvezetés ugyanis komolyan tartott attól, hogy ha a Magyar Honvédség alakulatai is részt vennének az összecsapásokban, akkor az jelentősen elnyújthatná az ország katonai megszállásának az idejét, ami jelentős szovjet veszteségekkel járna, miközben pedig ugyanakkor komoly lehetőséget biztosítana egy nyugati katonai intervencióra. 

Nem tudhatjuk, hogy lehetett-e volna tényleg sikeres a szovjet katonai erővel szemben egy magyar katonai ellenállás. Mint ahogy sajnos azt sem tudjuk a mai napig, hogy mi történt a Kossut téri sortűznél, vagy hogy pontosan hány áldozata volt a sortüzeknek, az utcai harcoknak és a megtorlásnak. Ezeknek a történéseknek a feltárásában és sok minden más vonatkozásban is tartozik még az igazsággal a történettudomány Magyarországnak. 

Emellett a történelmi tényeket és az életüket a magyar szabadságért feláldozó emberek emlékét is tisztelve talán egyáltalán nem túlzás azt állítani, hogy ideje lenne annak, hogy szakítson a magyar balliberális oldal a politikai okból történő történelemhamisítás gyakorlatával. 

Nem lenne sokkal elegánsabb, bölcsebb és igazabb dolog, ha a ballib politikusok 2018-ban már nem ájtatoskodnának Nagy Imre szobránál azzal a Gyurcsány Ferenccel, aki a forradalom és szabadságharc 2006. október 23-ai évfordulóján szemeket lövetett ki Budapesten?