Pénteken nagy szópárbaj pattant ki a 444 valamint az MTI és a Hirado.hu között. A 444 szerint az MTI és a Hirado.hu fullba nyomja az orosz propagandát. Válaszul az MTI sajtófőnöke megküldte cáfolatát, amelyet nem sikerült teljes terjedelemben megjelentetni a 444-nek.

Ebben a témában nem kívánok igazságot tenni, meggyőződésem, hogy Szíria kapcsán egy évtizedes kutatói múlttal rendelkező szakértő is zavarba hozható, amennyiben a legújabb, legfrissebb fejleményekről kérdezzük – frontok állása, szervezetek névváltoztatása, köpönyegforgatások, bombázások. A valódi hírek és információk sokszor elvesznek az amerikai és orosz hírforrások tengerében.

Az egész vitából mégis a 444 cikkében levő alábbi bekezdés ragadta meg a képzeletemet:

– írta a 444. Szerencsére az újságíró számos forrásból, több kerekasztal-beszélgetésen is tájékozódott a helyzetről. Márpedig tudjuk, hogy ha több hírforrás is egybehangzóan állít valamit, akkor az jó eséllyel igaznak bizonyul, így a fenti bekezdést hitelesnek kell minősítenünk. Ez azonban számos kérdést felvet.

Ha a balliberális média azt sugallja vagy egyenesen állítja, hogy Magyarországon diktatúra van, akkor azzal megrendítik a bizalmat a demokratikus intézményekben – ami ugye az orosz propaganda sajátja.

Ha a balliberális média azt sugallja vagy egyenesen állítja, hogy Magyarországon megszűnt a sajtószabadság, akkor azzal megrendítik a bizalmat a hazai a sajtóban – ami ugye az orosz propaganda sajátja.

Meggyőződésem, hogy a jelenlegi balliberális médiának komoly szerepe lehetne abban, hogy a kormány tevékenységét ellenőrizze. Ha ezt a feladatát a kellő komolysággal, felelősséggel, méltósággal el tudná végezni, az hozzájárulna a magyar demokratikus intézmények sokszínűségéhez. Ehelyett politikai feladatukat teljesítik, amivel nem lenne különösebb gond, ha nem mondanák magukat függetlennek. Tényfeltárás helyett vegytiszta lejárató kampányokat kreálnak, majd számon kérik a jobboldali médiumokon, hogy nem veszik át az anyagaikat. Ahogy én látom, mindez arra szolgál, hogy összezavarják és elbizonytalanítsák a közvéleményt – ami ugye ami ugye az orosz propaganda sajátja.

Akinek az az érzése, hogy ezek a lejáratások már nem lehetnek alantasabbak, ostobábbak, nincs tovább, annak mindig meglepetésben van része. A teljesség igénye nélkül csupán a két idei kedvencemet emelném ki.

Az egyik a Poloska Intézet kálváriája. Júniusban robbant a hír, hogy lehallgatókészüléket találtak az Eötvös Károly Intézetben. Mindezt a ballib média címlapon hozta le azzal a narratívával, hogy minden bizonnyal a magyar titkosszolgálatok helyezték el a készüléket a független, sorosista EKINT-nél. Persze később kiderült, hogy lóf888szt sem találtak, nemhogy poloskát, ám egyes médiumok ezt a hírt már le sem hozták. Így, aki nem több forrásból tájékozódik, az azt hihette, hogy a kormány illegálisan megfigyel egy elemzőintézetet és minderre bizonyíték is van – ami ugye alkalmas arra, hogy összezavarja a nyilvánosságot, ami ugyebár az orosz propaganda sajátja.

Nem is ez volt a number one idén, hanem Orbán kutyája. Az Országház előtt nagy tömeg gyűlt össze, hogy tiltakozzon az állatkínzás ellen. A tüntetők mellett kiállt Orbán Viktor, aki a Facebookon tett közzé egy képet, amin ő és kutyája, Nárcisz van. A témát annyira felkapta a ballib sajtó, hogy kijelenthető: a cikkek nyomán új műfaj született, a bulvárlejárató-oknyomozó-tényfeltárás. Olyan csodás szófordulatokkal, mint "magukat megnevezni nem kívánó forrásaink egybehangzóan állították: Nárcisznak van oltási bizonyítványa"; "Az Index a napokban a kutyát meg is találta a birtokon" – de sajnálatos módon az nem kívánt nyilatkozni.

Az már természetesen csak hab a tortán, hogy a 444 cikkeit olvasva egy általános politikai-világnézeti állásfoglalás rajzolódik ki: ami magyar, az szar – ritka kivételt képeznek egyes magyar sportsikerek. Ami a magyar államhoz bármilyen formában köthető, az biztos, hogy szar, de leginkább minden. Mindebben a legzavaróbb az a paradoxon, hogy ha a magyar állam, vagy állami szereplő felújít valamit – mondjuk a Széll Kálmán teret, Ligetet –, akkor az tuti, hogy szar lesz (egyszerű szillogizmus lenne azt feltételezni, hogy akkor tehát jó volt, úgy, ahogy volt. De nem, a 444 szerint amúgy is szar volt.) Széll Tamás megnyerte a Bocuse d'Or európai versenyét? Tökmindegy, mert a magyar vendéglátás szar.

Ezek a cikkek alkalmasak arra, hogy elbizonytalanítsák a választókat saját indentitásuk, magyarságuk értékét illetően – ami ugye az orosz propaganda sajátja.