Európa gazdag és gyenge, ezt pedig a kontinensen kívül és belül is igyekeznek kihasználni. Miközben az EU vezető politikusai lépten-nyomon szolidaritásról papolnak, egyre inkább szaporodnak a fenyegetések és ultimátumok, mindenki szkanderezik. Az alábbiakban csak az elmúlt egy hónap fejleményeit igyekszünk összefoglalni.

Az uniós vezetők már sokszor bizonyították, hogy az irónia bajnokai. Legutóbb az új lengyel kormányt köszöntve Martin Schulz fejtette ki, hogy az EU költségvetése jó eszköz arra, hogy visszatérítsék a tagokat a közös európai megoldáshoz. Eurokratául ez azt jelenti, hogy ha nem teszed, amit mondunk, nem kapsz pénzt. Éljenek az európai értékek!

Eltekintve attól az apró problémától, hogy közös európai megoldás egyelőre nem is létezik, csupán szándék a probléma szétterítésére, a tagállamoknak szerződés szerint járó pénzek emlegetése nettó zsarolás, amiből mi magyarok is részesültünk az elmúlt években.

Csütörtökön derült ki, hogy Brüsszel újabb kötelezettségszegési eljárást indít Magyarország ellen, ezúttal a menekültügyi szabályozásunkat veszik nagyító alá, miután a Bizottság kifogásaira adott válaszunk nem oszlatta el aggodalmaikat.

Görögország hosszas győzködés után bejelentette, hogy elfogadja a külső segítséget a határai megvédésében. Az ország évek óta vergődik az adósságspirálban, a népesség pedig a mérsékelt kormányok bukása és a trojka folyamatos sanyargatása miatt a radikális pártok felé fordult. Róluk pedig azt lehet tudni, hogy szeretik a radikális megoldásokat.

Ezt Brüsszelben már akkor megtapasztalták, amikor az új görög kormánnyal gazdasági kérdésekben tárgyaltak, végül ki is rúgatták az akkori pénzügyminisztert, Janisz Varufakiszt.
Idén a migrációs válság lehetőséget adott a görögöknek, hogy visszavágjanak a korábbi évek sérelmeiért.

Panosz Kammenosz görög védelmi miniszter már márciusban azzal fenyegette vitapartnereit, hogy megnyitja saját határait, és EU-s papírokkal uszítja rá a kontinensre bevándorlók millióit. Az se zavarta, hogy köztük potenciális ISIS-harcosok lehetnek.

A szép gesztust attól tette függővé, hogy az EU hagyja-e csődbe menni őket:

Az Új Demokráciából kiváló Független Görögország párt alapító elnöke, aki a második Ciprasz-kormányban is megtartotta tárcáját, egyszerű logikát követ: „ha megütnek, visszaütünk.”

Kammenosz nem volt egyedül véleményével, szinte csak megismételte Nikosz Kotziasz szirizás külügyminiszter gondolatait, aki azt mondta,

Azóta eltelt néhány hónap, migránsok százezrei jöttek át a görög határon, amelyet a hatóságok nem voltak képesek megvédeni. December elejére felerősödtek azok a hangok, amelyek szerint ki kellene dobni a görögöket Schengenből. A nyomásgyakorlás hatásosnak tűnik, Görögország  pedig egyre kevésbé ura a helyzetnek, ezért nemrég bejelentették, hogy mégis elfogadják az EU segítségét.

A britek EU-hoz fűződő viszonya a csatlakozás első pillanatától kezdve problémás, ennek szimbolikus példája az 1984-ben kialkudott visszatérítés. David Cameron is ennek jegyében politizál, ezt már kormányzása elején bizonyította. 2011-ben ugyanis hatalmas örömet okozott az euroszkeptikusok egyre népesedő táborának, amikor megvétózta az uniós pénzügyi fegyelmet szigorító kezdeményezést.

2012-ben még időszerűtlennek tartotta az EU-tagságról szóló népszavazás kiírását, nem sokkal később viszont megkezdődött a szkanderezés közte és az EU között. Juncker 2014-es EB-elnökké választása előtt is belebegtette a brit kilépést, de a Tanács végül konszenzussal fogadta el a jelölt személyét. A kampány részeként azt ígérte,

Cameront megerősítették a választásokon, ezért november 10-én bejelentette, milyen feltételeknek kell teljesülniük ahhoz, hogy elkerülhető legyen a brit kilépés:

• Ne legyenek kivételezett helyzetben az eurózóna tagjai, és ne legyen kötelező egységes valutája az uniónak. A fő cél a City mint pénzügyi központ megőrzése.
• A kereskedelem legyen szabadabb, építsék le a szabályozást.
• Felejtsék el a föderális Európa missziójára utaló "egyre szorosabb egység" frázist.
• A migráció visszaszorítása érdekében engedjék a bevándorlóknak járó szociális támogatások csökkentését.

Utóbbi az EU-állampolgárokra is vonatkozik, ami első ránézésre is húzós, mert alapvetően megy szembe az uniós közösségi joggal. Az is nagy kérdés, hogy az Európai Egyesült Államok kontra Nemzetállamok Európája vita lezárható-e a rendelkezésre álló két éven belül.

Az eddigi legeredményesebb zsarolás a törökök nevéhez fűződik. Miután Európa sikeresen kiiktatta a migrációt visszatartó diktátorokat, egyetlen lehetősége maradt az emberáradat megfékezésére, Törökország.

A törökök ráéreztek, hogy az EU-nak van nagyobb szüksége a megállapodásra, ezért elég komoly követelésekkel álltak elő. A megállapodás szerint mindhárom követelésük teljesülhet:

• 3 milliárd euró;
• vízummentesség;
• csatlakozási tárgyalások újraindítása.

A vegyes megítélésű paktum az első komolyan vehető lépés az EU részéről, ami a migrációs válság megoldására irányul. Ez sem helyettesítheti azonban a schengeni külső határok megvédését, amely továbbra is várat magára. Helyette lassan mindenhol felhúzzák a kerítést – pardon, szárnyas kaput.

Nem a görögöket zsarolták meg először Schengennel. Berlin még szeptemberben küldött határozott üzenetet a renitens kelet-európai országoknak, hogy ha nem adják fel az ellenállást, és nem fogadnak be több menekültet, az komoly következményekkel járhat.

Sigmar Gabriel, Merkel helyettese úgy fogalmazott, hogy Schengen a kelet-európaiak számára a legelőnyösebb, és

Ennek folytatásaként az EU miniszterei pénteken tárgyalnak arról a Juncker-féle javaslatról, amely két évre felfüggesztené Schengent, vagyis az osztrákok és németek által is bevezetett ideiglenes határellenőrzés hosszabb távon fennmaradhat. A két ország a Benelux államokkal karöltve ráadásul egy mini-Schengen létrehozására tettek javaslatot.

A visegrádiak ezzel szemben csütörtökön létrehozták a "Schengen barátai" csoportot, melynek célja, hogy a tagok segítsék egymást a határvédelemben, ami az elmúlt hónapokban a már működött. Pénteken az uniós belügyminiszterek végül el is vetették a mini-Schengen ötletét.

Orbán Viktor már a V4-ek találkozója előtt arról beszélt, hogy

Miközben tehát az EU történetének legnehezebb kihívását kellene megoldani, az uniós vezetők az Európai Egyesült Államok küldetésének jegyében szolidaritásról és európai szintű megoldásról beszélnek, addig a tagállamok egyre inkább saját érdekeik szerint politizálnak – sokszor egymással, vagy épp Brüsszellel szemben.

(Telegraph; Reuters; Guardian; Financial Times; Politico )