Ünnep lesz tehát a szomszédunkban az, ami Magyarországon gyásznap.

Persze itthon sem feltétlenül gyászol mindenki. Például valószínűleg Medgyessy Péter volt D-209-es ügynök, exminiszterelnök sem, aki 18 évvel ezelőtt képes volt a Hotel Kempinskiben koccintani Adrian Nastase román miniszterelnökkel Románia nemzeti ünnepén, Erdély elvesztése alkalmából. Mint tudjuk, 1918. december 1-jén mondták ki Gyulafehérváron Erdély Romániához csatolását.

Nem feltétlenül szomorú a hír hallatán Medgyessy utódja, Gyurcsány Ferenc sem. 2004. december 5-én zajlott az a két népszavazás, amelyben az volt az egyik kérdés, hogy a határon túli magyarok megszerezhetik-e könnyített eljárással a magyar állampolgárságot. Gyurcsány és kormánya természetesen a nemre buzdított. A relatíve rövid kampány nagyon intenzív volt: ekkor vezette Gyurcsány Ferenc az első hazugságkampányát, melynek plakátarcaként megismerhette az ország Bangóné Borbély Ildikót. A népszavazás végül nem volt eredményes. A határon túli magyarok kettős állampolgárságának ügyét végül Orbán Viktor vitte sikerre.

S hogy Gyurcsány egyáltalán nem improvizált akkor, amikor a magyarok lehetőségei ellen kampányolt 2005-ben, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy nem múlt el választás anélkül, hogy ne lépett volna fel ilyen-olyan formában a határon túli magyarok ellen. Különösen a szavazati joguk gyakorlását támadta rendszeresen.

De vannak idegen érdekeknek szurkolók a baloldal fiataljai között is. Emlékezhetünk arra, hogy Fekete-Győr András, a Momentum elnöke a legutóbbi romániai helyhatósági választáson a román jelöltek mellett kampányolt. Nem sokkal korábban, az államelnökjelöltek tavalyi választásán sem Kelemen Hunor mellett tette le a garast, hanem Dan Barnára való voksolásra buzdította a magyarokat.

Persze amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten.

A határon túli magyarok közül ugyanis már több mint egymillióan vették fel a magyar állampolgárságot, s a választásokon túlnyomó többségben rendre Orbán Viktorra szavaznak, és semmi okuk nincs rá, hogy ne folytassák ezt a hagyományt a jövőben is.

Az, hogy közben a románok június 4-én nem maradnak csöndben, amikor a magyarok Trianont gyászolják, nem honfitársainkról állít ki szegénységi bizonyítványt.
A magyarok így is összefognak, ráadásul mind szorosabban, követve Wass Albert útmutatását: „Együtt erő vagyunk, szerteszét gyöngeség.”