Az energetika létfontosságú iparág. A gazdaság egésze számára kulcsfontosságú kérdés, hogy a termeléshez megfelelő mennyiségű energiához jusson – megfelelő áron. A politika számára az energiaellátás biztonsága nemcsak nemzetbiztonsági kérdés, hanem akár a politikai túlélés záloga is lehet: az akadozó áramellátás a kiterjedtségtől függően helyi vezetőket, de akár kormányokat is megbuktathat. A mai társadalom számára nélkülözhetetlen az energia folyamatos jelenléte: ettől függ, hogy tudunk-e közlekedni, dolgozni, kikapcsolódni és szórakozni.

Mivel az energetika kulcsfontosságú, ezért Magyarországon általában is egy kőkeményen szétsivalkodott terület. Szinte naponta repkednek a levegőben a hamis állítások a balliberális oldalról, többek között Paks II. kapcsán is.

Ebből a szempontból remek ötletnek bizonyult, hogy a Századvég Gazdaságkutató Zrt. által szervezett konferencián iparági szereplők és politikusok is elmondják a véleményüket, és megosztják látásmódjukat a publikummal.

A rendezvény a Századvég Gazdaságkutató vezetőjének, Márton Péternek az immár hagyományossá vált nyitóbeszédével kezdődött. A téma fontosságát egyébként az is mutatta, hogy a terem teljesen megtelt.

– mondta Márton, majd egy példával is megvilágította a két terület közötti átfedést. Az első világháború utáni éveket hozta fel, ahol a szén mint energiahordozó fegyverré vált azoknak a kezében, akik rendelkeztek vele. (Nem véletlen, hogy a francia hadsereg az addig Németországhoz tartozó Ruhr-vidéket szállta meg, amely szénben gazdag volt.)

Ebből következik, hogy az energetikának van egy "szabadságdimenziója". Aki megfelelően el van látva, annak nagy a cselekvési szabadsága. Ám az energetikának van egy "felelősségdimenziója" is.

– adta meg a felelősség értelmezési keretét Márton.

A konferencia első előadója Kádár Andrea, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium energetikáért felelős helyettes államtitkára volt. A politikus a kormány energiastratégiáját vázolta fel, amely 2030-ig határozza meg Magyarország jövőjét az energetika területén. A legfőbb cél a hosszú távú fenntarthatóság, a versenyképesség biztosítása és az ellátásbiztonság folyamatossága.

Ezeket a célokat különböző eszközökkel szeretné elérni a kormány – mondta az államtitkár, majd felsorolta a legfontosabbakat.

Az első eszköz az energiahatékonyság. Itt például olyan dolgokra kell gondolni, mint a középületek energiahatékonyságának növelése (mondjuk az épületek jobb szigetelésével vagy fűtési rendszereinek korszerűsítésével).

A megújuló energia (nap, szél, geotermikus, stb.) részarányának bővítése. Ezen a területen jól állunk: megfogadtuk ugyanis, hogy 2020-ig a teljes energiatermelés 13 %-át megújuló forrásból fedezzük, jelenleg azonban ez 14,5 %. A célt elérve sincs megállás: a teljes energiafelhasználás 83 %-a megy hűtésre és fűtésre, azonban ezt egyre inkább a megújulókból fedezzük (pl. az egyre olcsóbbá váló napelemekkel).

Az atomenergia használata az egyik legfontosabb eszköz a dekarbonizációs célok eléréséhez, vagyis ahhoz, hogy minél kevesebb szén-dioxidot és más üvegházhatású gázt juttassunk a levegőbe. A hosszú távú cél az atomenergia részarányának a fenntartása.

Fontos a regionális együttműködés erősítése. Fejlett hálózat köti össze a termelőket és a fogyasztókat a határokon belül és kívül. Jelenleg Szlovénia kivételével minden környező országból tudunk földgázt vásárolni. A következő években pedig sor kerülhet a romániai és a horvátországi földgázvezetékek kétirányúsítására. Villamosenergiát jelenleg bármelyik szomszédunktól tudunk venni.

Fontos az állami szerepvállalás erősítése. Az energetikai szakpolitika egyik fontos feladata a rezsicsökkentés eredményeinek megvédése. Ennek következtében egy átlagos család éves szinten 170 ezer forintot takarít meg. A rezsiszámlák esetében a 30 napon túli elmaradások 45-50 százalékkal csökkentek.

A jövőben pedig az EU által elfogadott energiaunió programját fogjuk végrehajtani, habár az még nem végleges.

Többek között erről a kérdésről is beszélt a következő előadó, Süli János, a Paks II.-ért felelős tárca nélküli miniszter – a posztjának teljes neve: a paksi atomerőmű két új blokkja tervezéséért, megépítéséért és üzembe helyezéséért felelős tárca nélküli miniszter.

Süli már előadása elején a közelmúltban elhangzott kritikákkal foglalkozott. A miniszter szerint az elmúlt hetekben olyan emberek nyilatkoztak a Paks II. projekt kapcsán szakértőként, akik még életükben nem voltak atomerőműben. A miniszter elmondta, hogy ő 31 évig dolgozott a Paksi Atomerőműben.

– mondta Süli.

A tervezett új blokkokról elmondta, hogy azok ugyanolyan típusúak, mint a régiek, csak modernebb technológiát használnak, így az atomerőmű személyzete könnyen meg tudja tanulni az új berendezések kezelését. A Szentpéterváron épülő erőmű lesz Paks II. prototípusa.

– mondta a miniszter, majd kitért a nukleáris hulladék tárolására, amelyet mélységi tárolással fognak megoldani. A Duna "hőszennyezése" sem fog olyan mértékben emelkedni, hogy felboruljanak az eddigi viszonyok.

Az építkezés az engedélyek beszerzése után indulhat meg, várhatóan 2018 második felében. Az 5-ös blokkot 2025-ben, a 6-os blokkot 2026-ban szeretnék átadni.

Az erőműépítéssel jelentős infrastrukturális beruházás is jár: 1350 lakást kell megépíteni, valamint épülni fog egy híd Kalocsa és Paks között.

Dr. Grabner Péter, a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal energiáért felelős elnökhelyettese az energiaunió témaköréről beszélt bővebben.

Az energiaunióról szóló tervet 2015 elején jelentette be az Európai Bizottság. A terv azóta folyamatosan formálódik. Általánosságban az energiaunió tervével három célkitűzést szeretne megvalósítani a Bizottság: az energiaellátás biztonságát, a fenntarthatóságot és a versenyképességet.

Konkrétabban az EU az energiabiztonságot a szolidaritás és a bizalom növelésével képzeli el. Azt szeretnék, hogy az EU kevésbé legyen kitéve az energiaellátás tekintetében jelentkező külső sokkhatásoknak. Cél, hogy új lendületet kapjon a belső energiapiac megvalósítása. Az energiahatékony megoldások elterjesztése is fontos, hiszen például a lakóépületek 75%-a nem energiahatékony az EU területén. A gazdaság dekarbonizációja, széntelenítése a klímapolitika egyik sarokpontja. Az egyik legfontosabb cél, hogy a kutatás és az innováció az energiaunió középpontjában álljon.

A Bizottság egyik célkitűzése, hogy a belső energiapiac integrációja nem állhat meg a nagykereskedelmi szinten. Ez rendkívül sok vitát vált ki: ez a fogyasztóknak jó lehet, ám a nagyobb cégek biztosan veszítenek rajta.

A terv számos eleme még egyeztetést igényel, és ez az elkövetkező évek egyik legfontosabb témája lehet az EU-ban.

Õ mellesleg az NKM Nemzeti Közművek Zrt. elnök-vezérigazgatója. Kóbor előadása egy belsős poénnal indult, és azt leszámítva, hogy hamar megjegyezte, egy "mumus lebeg felettünk", a szokásos módon kezdődött, a cég bemutatásával, méltatásával. A Nemzeti Közműveknek két fontos feladata van: a rezsicsökkentés eredményeinek megőrzése; és a modern közműszolgáltatóvá válás – mondta Kóbor. Hozzátette, hogy a cégnek jelenleg 3,5 millió földgázpiaci lakossági ügyfele, 780 ezer árampiaci lakossági ügyfele van. Árbevételük 550 milliárd forint, és 3000 munkavállalót foglakoztatnak.

A rezsicsökkentés megőrzése jelenleg jól halad, ám a modern közműszolgáltatóvá válás bonyolultabb. Kóbor ekkor felvázolta a jelenlegi trendeket az energiaszektorban.

– mondta az elnök-vezérigazgató a már jól ismert frázist.

Ám ez a fejlődés egyes szereplők számára hátrányos is lehet. Kóbor erről a következőket mondta: ami eddig történt az energetikában, az az ügyfeleket lényegében nem érintette. Annyi történt, hogy a fogyasztó eldöntheti, hogy kinek a szolgáltatását veszi meg, ezért van egy pici verseny a cégek között. De a jövedelmi viszonyok és a fogyasztási szokások nem változtak. Majd jöttek a megújulók, és az értéklánc maradt, de a termelői szerkezet átrendeződött.

A 4. ipari forradalom legnagyobb veszélye a közműszolgáltatókra és a nagy energiacégekre nézve, hogy az ügyfelek autonómok lehetnek. (Például mondjuk úgy, hogy csak megújuló energiát használnak fel, tehát telepakolják a házat napelemmel. Ezek használatát sok országban az állam is komoly összegekkel támogatja.)

– mondta Kóbor. Hozzátette, hogy ez még a jövő, ez egyelőre nem érinti egy átlag magyar otthonát.

Számos szereplő elmondta Kóbor előtt, hogy az energetikai iparágban lassúak a változások és kevés az innováció. A digitalizáció viszont felgyorsítja a folyamatokat, és erre az iparnak is időben kell reagálnia.

– mondta az innovációs képességről Kóbor.

– foglalta össze a kétségbeejtő trendeket, hozzátéve, hogy

– utalt az újfajta fogyasztói magatartásra Kóbor György és egyben summázta előadását.

A MOL-nál korántsem ilyen fagyos a hangulat, habár az új idők új szeleit ők is megérezték. A MOL stratégiájának megvalósításáról Fasimon Sándor ügyvezető igazgató beszélt.

– kezdte viccelődve Fasimon.

Talán az igazgató is érezte, hogy nem igazán lehet megkerülni a Kóbor által felvetett szempontokat, így a megújuló energiákkal kezdte előadását.

A napelemek ára 90 százalékkal csökkent első megjelenésük óta. Ez azért is lehetséges, mert jelenleg szabályozói támogatást is kapnak. Fasimon szerint – és ebben szintén egyetértett a legtöbb résztvevő– egy "egészséges energiamixre" van szükség Magyarországon, valamint arra is, hogy el tudjuk tárolni az energiát.

Fasimon kiemelte, hogy csak a megújulók jelenleg még nem tudják "megoldani a történetet".

A MOL nagyvállalatként a fogyasztókból él, és reagálnia kell a változó igényekre. Ezért is alkották meg a MOL 2030 stratégiát. Ennek a stratégiának része, hogy a Magyarországon továbbra is folytatnak olaj- és földgázkitermelést.

A cég százhalombattai és pozsonyi olajfinomítói Európa egyik legjobb ilyen létesítményei, ám ezeket tovább akarják fejleszteni. Az elektromos autók megjelenése és egyéb trendek alapján azt a célt tűzték ki, hogy ezekből a finomítókból kikerülő feldolgozott terméknek csak az 50 százaléka kerüljön járművekbe (jelenleg 70 százalék az arány).

A petrolkémiai üzletágba 4,5 milliárd dollárt fognak belepumpálni 2030-ig. Főként "propilén alapon" szeretnének továbbhaladni, fontos lesz például az olefin gyártása.

Korszerűsítik a töltőállomásokat, amelyektől 2021-re 450-500 millió dolláros profitot várnak.

Végül, de nem utolsósorban a MOL befektetésre alkalmas vállalkozásokat keres

– mondta Fasimon.

Erről Tóth Béla beszélt, aki az E.ON ügyélközpontúság- és működésfejlesztési vezérigazgató-helyettese.

A cégről büszkén mesélte, hogy az E.ON idén bekerült a 10 legjelentősebb energiavállalat közé a világon. Tavaly még csak 122. volt.

A digitalizációt Tóth is kiemelte, ebben a cég szintén próbál lépést tartani a trendekkel, úgy tűnik, hogy sikeresen: okosmérőkkel, az üzleti folyamatok automatizálásával, és például a hálózatuk digitális analitikájával igyekeznek kihasználni a technológia adta lehetőségeket.

Tóth szerint az élére kell állni a változásoknak – és akkor az én kifejezésemmel élve, nem lesz közműapokalipszis.

Tóth és csapata igyekezett egy ügyfélbarát és egy munkatársbarát stratégiát, mottót találni a cégnek, és végül ez lett belőle:

Vagyis az energiájukkal egy kényelmesebb holnapot szeretnének megvalósítani az ügyfeleik számára.

Egy szakmai konferencián előfordul, hogy olyan az előadó (kedve), hogy egy bonyolult témáról közérthetően beszél, és olyan is, hogy csak szakterminológiát használ, amit nagy valószínűséggel a közönsége meg fog érteni. Szabó Gergely, a MET Magyarország Zrt vezérigazgatója ezúttal nem kímélte a publikumot. A gázkereskedelem témájában kimaxolta a specialized knowledge gapet köztem és saját maga között. Remélhetően a publikum tudta követni.

Az előadásából nem tudok sokat felidézni, de azt felírtam magamnak, hogy

Sajnos csak a mondat második felét tudtam elkapni, de fontosnak tűnt, hogy

Végül is volt olyan gondolat, amely új információ volt, és el is tudtam helyezni a magam szerény koordináta-rendszerében:

Lassú a piac, de egyre gyorsabban változik, ami jó hír a kereskedőknek, tradereknek – emelte ki Szabó.

Érdekesség volt Magyarországgal kapcsolatban, hogy a TTF-VTP-árazás és fix árazások egyszerre léteznek a hazai piacon.

A végére egy jó tanács a hazai gázkereskedőknek:

A legutolsó előadó ezúttal is a Századvég Gazdaságkutató szakértője volt, aki az energetikai biznisz tényeiről, trendjeiről és számairól beszélt. A fentebb látható konklúziót nem a szakértő, hanem én vontam le.

Zarándy Tamás igazgató, a Századvég Gazdaságkutató energetikai üzletág vezetőjének egyik legfontosabb gondolata akörül forgott, hogy mi történik, ha nem épül meg Paks II..

Magyarország körülbelül 6000 MW-nyi áramot fog előállítani 2025-ben. Ha Paks II. nem épül meg, akkor egy átlagos téli időjárás esetén 1827 MW-ot, azaz kb. a felhasznált energia 30 %-át külföldről kell importálnunk. Ha rendkívül hideg tél lesz, akkor 2466 MW fog hiányozni a rendszerből (ami kb. 40%), amit már külföldről kell importálnunk. A kérdés, hogy ez problémát jelent-e,  hiszen 30 éve importálunk villamosáramot külföldről.

2016-ban a közép-európai régió téli csúcsterhelés idején 3600-7700 MW (nagyon hideg tél-átlagos tél esetén) exportálható kapacitástöbblettel rendelkezett.

2025-re azonban a régióban a téli csúcsterhelés idején kapacitáshiány lesz, amely így nem biztosít Magyarország számára megfelelő importforrást. A térségben minden államban csökkenni fog a kapacitás, így ha nem épül jelentős számú erőmű – és ez jelenleg nem látszik – akkor a hidegebb téli hónapokban a környező országok is importra szorulnak – igaz, csak nagyon csekély mennyiségűre a magyar import mértékéhez képest.

Ekkor az a megoldás, hogy messzebbről, Nyugat-Európából kell importálni. A probléma azonban az, hogy Németország kivonja a forgalomból atomerőműveit, így az előrejelzések szerint körülbelül 4500 MW importra kényszerül Németország a hidegebb téli hónapokban, és Franciaország is nagyjából ugyanekkora importra szorul. A kérdés ekkor már az, hogy honnan, hiszen tőlük nyugatabbról már nem nagyon van kitől importálni. Tehát Közép-Kelet-Európa és Nyugat-Európa egy része is importra szorul majd.

Mivel nem lesz honnan, ezért jönnek az áramszünetek, amelyeknek különösen súlyos hatása lehet a leghidegebb hónapokban.

Paks II.-re tehát szükség van, emellett növelni kell a napelemek számát és a modern, gázzal működő erőművek számát is. Ez utóbbiakhoz érdemes lenne egy olyan szisztémát is kitalálni, hogy magáncégeknek is érdemes legyen ilyeneket építeni. Ezzel megoldódhatna Magyarország energiaproblémája.