December 5-e van, holnap jön a Mikulás, hamarosan itt a karácsony. Ám ez a nap mégsem ünnep, hanem egy nagyon szomorú, szégyenteljes évforduló. 2004. december 5-én érvénytelen lett a népszavazás, amit arról írtak ki, hogy a Kárpát-medencében élő, az anyaországtól elszakított területen maradt magyarok könnyített módon megkaphassák (vagy éppen visszakaphassák) a magyar állampolgárságot. Bár a népszavazáson az „igenek” voltak többségben, a botrányosan alacsony részvétel miatt a népszavazás érvénytelen volt.

Már ez is szomorú, de ami igazán felháborító, az az, hogy voltak olyan „magyar” politikusok, akik a határon túli magyarok ellen uszítottak. Nyakó István 23 millió román beözönléséről beszélt (még a határon túli magyarok lerománozásával együtt sem éltek ennyien már akkor sem Románia területén), míg Fodor Gábor azon aggódott, hogy milyen sokba kerülne Magyarországnak, ha minden magyar magyar állampolgár lehetne. A kampány során az SZDSZ nyíltan uszított a magyarok és a nemzetállami eszme gondolata ellen is, ám az a párt azóta már a helyére, a történelem szemétdombjára került.

Viszont máig köztünk élnek és politizálnak azok, akik a sokáig hezitáló MSZP-t is a magyarok ellen hangolták. Ennek az irányvonalnak a fő képviselője ma Insta-posztokban bohóckodik, chatel a fiatalokkal és sokan sajnos menőnek tartják, ha szelfizhetnek vele.

Gyurcsány Ferenc bűneit hosszasan lehetne sorolni, de mind közül a legnagyobb és legundorítóbb a magyarság szembeköpése volt. Az MSZP-ből Gyurcsány volt az első, aki világosan amellett foglalt állást, hogy a határon túli magyarok ne kaphassanak magyar állampolgárságot. Ezen a népszavazáson a Gyurcsány-félék egymás ellen uszították a magyarság anyaországi és elszakított területen élő tagjait, ez a seb pedig azóta sem gyógyult be, a hatás máig érezhető, amikor a magukat magyarnak mondó egyedek románozzák, szlovákozzák, szerbezik vagy ukránozzák magyar testvéreinket, honfitársainkat.