A tavaly januári elsőfokú ítélet ellen az ügyész súlyosbításért, a vádlottak felmentésért fellebbeztek.

A vádlottak az elsőfokú eljárásban a történteket nem tagadták, de mindvégig vitatták bűnösségüket a két ingatlan pályáztatás nélküli, áron aluli értékesítésében. Hivatkoztak többek között országgyűlési képviselői mentelmi jogukra, valamint arra, hogy az Andrássy út 3. és 47. szám alatti épületeknek nem voltak a vagyonkezelői.

Többen a szerdai tárgyaláson is azzal érveltek, hogy a hivatali apparátus által előkészített, utóbb a felügyeleti szerv által sem vitatott anyagból dolgoztak, és mindvégig abban a hiszemben jártak el, hogy törvényesen cselekszenek.

Voltak köztük, akik arra hivatkoztak, hogy az ingatlanok eladása révén a rossz anyagi helyzetben lévő önkormányzat forráshoz jutott, az új tulajdonosok tevékenységétől pedig további bevételeket várt.

Perbeszédében az ügyész azt emelte ki: az államháztartási törvény főszabályként a nyilvános, pályázati értékesítést írja elő az önkormányzati vagyonra, amitől csak indokolt esetben lehet eltérni, és azt hangsúlyozta, a képviselőség egyszerre jár jogokkal és kötelességekkel.

Azt kérte, hogy a vádlottakat az első fokon kiszabottnál hosszabb, attól eltérően nem felfüggesztett, hanem letöltendő büntetéssel sújtsa a bíróság, és mellőzzék az előzetes mentesítésüket is.

A vádlottak jogi képviselői – fenntartva korábbi, felmentést kérő fellebbezéseiket – több esetben az értékesített és az önkormányzati kézben maradt ingatlanok sorsa közötti különbségre hívták fel a figyelmet, arra hivatkozva, hogy utóbbiak felújítására általában nem volt pénz.

Hangzott el olyan védői érvelés is, amely a politikából ismert frakciófegyelemre hivatkozva zárta ki, hogy védence szándékos bűncselekményt követhetett volna el. Más arra hivatkozott, hogy az egyik ingatlan esetében egyetlen ajánlat érkezett be, a másikra pedig egy ajánlat került a képviselő-testület elé, és ügyfele nem marasztalható el olyan tény miatt, amelyről nem volt tudomása.

A tárgyalás pénteken, a vádlottak utolsó szó jogán tett nyilatkozataival folytatódik.

A büntető törvénykönyv szerint hűtlen kezelést az követ el, akit idegen vagyon kezelésével bíztak meg, és az ebből fakadó kötelességét megszegve vagyoni hátrányt okoz.

Az elsőfokú ítéletben a vádlottak több mint 350 millió forintos vagyoni hátrányt okozó, 12 évvel ezelőtti cselekmények miatt másfél és két év közötti felfüggesztett szabadságvesztést kaptak, Fürst Györgyöt pedig hetvenmillió forintos pénzbüntetéssel is sújtotta a bíróság. A vádlottakat kötelezte az ítélet arra is, hogy egyetemlegesen fizessenek meg 132 millió forintot és a 2004-től számított kamatait, valamint 9 millió forintos bűnügyi költséget. Ugyanakkor Fürst György és egyik társa kivételével a vádlottakat előzetes mentesítésben részesítették, vagyis nem minősülnek büntetett előéletűnek, tehát erkölcsi bizonyítványt is kaphatnak.

(MTI)