Szerdán beüt a tanársztrájk
2016.03.29. 13:48
Baloldali körökben divatos amiatt panaszkodni, hogy a nemzeti oldal kisajátította a kokárdát 2002-ben. Szerintük a nemzeti jelképhez azóta is "narancslé tapad". Én most amiatt tiltakozok, hogy a Tanítanék Mozgalom kisajátította a kockás inget. El a kezekkel a kockás ingektől! Ezt a nagybecsű, örökké divatos mintát nem sajátíthatja ki egy csapatnyi agresszív, vállalhatatlan stílusú pedagógus!
Mi a probléma a Tanítanék Mozgalom vezetőinek a viselkedésével és hozzáállásával?
A mozgalom politikát csinál. Egy olyan kérdésből csinál politikát, amelyet szakmai javaslatokkal, szakmai alapon kellene megoldani. Hogyan ismerjük fel, hogy valaki politikát csinál? Ennek a legegyszerűbb módja a nyelv: a szavak és kifejezések használata és kontextusa, tehát a szemantika.
Nem kívánom elismételni azokat az alpári és hazug kifejezéseket, amelyeket a mozgalom vezetői és a tüntetéseken felszólaló szónokok ismételgetnek. Ezek közül egyet kiemelnék, mely a személyes kedvencem: a maffiaállam.
Az a helyzet, hogy ma Magyarországon demokrácia van. Aki nem ért egyet a kormány politikájával, annak lehetősége van pártot alapítani és a széles nyilvánosság elé tárni elképzeléseit, értékrendjét. Aki az ilyen jellegű tevékenységét egy pedagógusokat tömörítő szervezet álcája mögül teszi, az visszaél a pedagógusok általános megbecsültségével és magas társadalmi nimbuszával.
A politikusok taktikáznak, stratégiát alkotnak és bármi áron nyerni akarnak, hogy növeljék a személyes presztízsüket. A Tanítanék Mozgalom vezetői taktikáznak, stratégiát alkotnak és nyerni akarnak bármi áron, hogy növeljék a saját presztízsüket. Ezt Kálmán Olgának is elmondták. (A említett taktikázás 13:00-tól látható.)
Mi is értelmiségiek vagyunk, nekünk is van pár dolog a tarsolyunkban"
– kacsintott össze Pukli és Törley.
Milyen politikai szövetségesei vannak Pukliéknak? Ott van mögöttük a hitelét vesztett baloldal és a báránybőrbe bújt farkas szerepét eljátszó Jobbik. Gyurcsányék be is álltak a március 15-ei menetelésbe és számos MSZP-s és volt SZDSZ-es is.
Ha teljesíthetetlen követelésekkel, ultimátumokkal és ehhez társuló fenyegetéssel találom szembe magam, akkor mindig gyanakszom: ez politika lehet. A bocsánatkérésnek mindig van helye a magyar közéletben. Ha valaki hibázik és bocsánatot kér, az növelheti az illető társadalmi presztízsét. A Pukliék által ismertetett bocsánatkérés egyszerűen megalázó. Azért, mert egy nem létező szándék miatt kellene "pardont" mondania a kormányfőnek és a köztársasági elnöknek.
Ez a szándék pedig az emberek megalázása lenne. Most tegyük félre a politikában oly sokszor kikerülhetetlenül meglévő elemeket: az érdeket, az akaratot s minden más elemet és csak nézzük a józan paraszti észt. Van egy kormányfő, aki politikai veteránnak számít. Vajon ez az ember meg meri-e kockáztatni – tegyük fel, hogy valamiféle bosszúvágy vezérli –, hogy na akkor most jól megalázom a tanárokat. Több tízezer pedagógust, aki több százezer gyermekre van hatással nap mint nap. Ha félreteszünk minden számítást, akkor már csak a józan ész is azt mondatja velünk, hogy ilyesmi elképzelhetetlen.
Kivel ülne le tárgyalni Pukli István?
A kormány felelőssége, hogy találjon olyan személyeket akik az oktatáspolitikában jártasak és értenek ahhoz amit csinálnak, valamint olyan emberekkel leülnünk tárgyalni, akik a pénzről döntenek...és megint nem a pedagógusfizetésről beszélek, hanem a 6 százalékról, hogy a GDP 6 százalékát az oktatásra kell fordítani."
Tehát senkivel, mert nem akar tárgyalni. Politikát akar csinálni. Kivel ülne le tárgyalni Törley Katalin?
Akinél ott van a kassza kulcsa...hozzáértő, kompetens és humánus személyek. Hát ezeket valóban ki kéne termelni kormányoldalról. Szeretettel várjuk őket. Illetve a mi szakértői csoportjaink."
Tehát senkivel, egyikük sem nevez meg senkit. Esetleg a saját szakértőikkel. (ATV, Egyenes Beszéd, március 15.)
Ahhoz, hogy egy tárgyalás sikeres legyen, fontos kellék – persze nem nélkülözhetetlen – a kölcsönös jóhiszeműség. Vajon milyen szájízzel ülnek le tárgyalni a kormány képviselői a pedagógusokkal, miután végigzeng a Kossuth téren a "Mocskos Fidesz!" és a "Maffiaállam!".
Vajon milyen tárgyalástechnikai szemléletet adnak át a mozgalom vezetői azoknak a diákoknak akik felnéznek rájuk, amikor a kormányt gyakorlatilag elküldik az anyjába, majd verik az asztalt, hogy ők márpedig tárgyalni akarnak? Ez vajon egy felelősségteljes értelmiségihez méltó magatartás? Vajon ez a tárgyalástechnika megállja a helyét az üzleti életben?
Az oktatási államtitkár kijelentette, hogy senki nem számíthat retorzióra, aki március 30-án részt vesz a polgári engedetlenségi akcióban. Amit tehát a baloldal terjeszt, hogy ezzel az akcióval a pedagógusok veszélyeztetik az állásukat, az hazugság.
Aki részt vesz a holnapi tüntetésen, az mindössze egy politikai kalandor imázsépítésében vesz részt. Ez nem is lenne baj, ha az illető nevén nevezné a dolgokat: a tanárok hátán szeretne bejutni a parlamentbe. Aki ehhez asszisztálni szeretne, az szerdán nem számíthat semmiféle retorzióra.
Csak hogy tisztázzuk a dolgokat. A tanárok fontosak. A tanárok értékesek. A tanárok követeléseinek egy részével nemcsak az ellenzéki pártok szimpatizánsai, hanem sok konzervatív is egyetért. Balog Zoltán elmondta, hogy hibáztak a Klikkel kapcsolatban. Az átalakításra szükség van. Mindezt el lehet érni párbeszéddel.
Elképzelhető, hogy mindezt el lehet érni taktikázással, erőszakkal, egy olyan ember irányításával, aki ezt a szituációt politikai gesztenyéjének sütögetésére használja. A kérdés, hogy ez milyen példát mutat a hazai fiatalságnak.