Szánthó egy Wass Albert-idézettel („Együtt erő vagyunk, szerteszét gyöngédség”) kezdte előadását a Budapesti Demográfiai Csúcson.

Elmondta, hogy mind ennek a konferenciának, mind az alapítványnak az a célja, hogy a férfi és nő kötelékén alapuló családmodellt mutassa be és vegye védelmébe, ugyanis ma már azt is védelemben kell részesíteni, ami magától értetődő.

Úgy fogalmazott: a hagyományos, klasszikus családmodell megvédése nem kis feladat, sőt, nehéz dologról beszélünk, amikor a normális házasságot és hagyományos családot, mint értéket védelmezzük. Utóbbi ugyanis átfogó támadás alatt áll a progresszió harcosai és a liberálisok által, ők ugyanis az egyéni érdekek és vágyak korlátlan kibontakoztatásának ígéretét hirdetik.

Szánthó idézte a szocialista Frans Timmermanst is, aki szerint az illiberalizmus a szabadság nélküliséget jelenti.

A kuratóriumi elnök erre úgy reagált, hogy a szabadságnak van egy keresztényi megközelítése is, mely azt jelenti, hogy az egyéni érdekeinknek és vágyainknak korlátot szabunk, megvan bennünk a magunkon uralkodás képessége, és nem keverjük össze a boldogságot az élvezetekkel. A család intézményét szerinte azért is támadják ennyire, mert az, hogy saját magam elé helyezem a feleségemet, a gyerekemet, vagyis a családomat, szembemegy a totális önmegvalósítás eszményével.

A KESMA azt tűzte ki célul, hogy a család intézményét, ha úgy tetszik, reklámozza – mutatott rá az elnök. Ezzel szemben áll a politikai korrektség, a nyílt társadalom, a különböző együttélési formák iránti érzékenyítés, a homoszexuális propaganda vagy a genderideológia, amely a gyermektelenség szabadságát, az ökotudatos gyermektelenséget hirdeti.