Szánthó Miklós: Célja és értelme volt a magyar kálváriának
2020.07.02. 15:31
Tudjuk, mindig is tudtuk, hogy nekünk igazunk van. Ez nem holmi érzelgős nagyotmondás vagy az önmagunkba vetett hit eltúlzott hatalma – bár őszintén szólva az is jogos lenne. Nem. E nélkül a tudat nélkül ugyanis egész egyszerűen nem maradhattunk volna meg. A történelem folyása megannyi országot, nemzetet, népet, kultúrát, nyelvet morzsolt széjjel: megesett, hogy nem volt legény a gáton, mások a vértelen szépelgőkre hallgattak, egyesek engedtek a széthúzás erőinek.
Mi mindig tudtuk, hogy igazunk van, hogy az igazság a mi oldalunkon áll. A gond csak az volt, hogy ehhez sokszor erő nem társult, legfőképpen pedig általában mások nem osztották ezt az igazságot.
De tudtuk, hogy igazunk volt, amikor 1100 éve elfoglaltuk a Kárpát-medencét, tudtuk, hogy igazunk volt, amikor 1000 évvel ezelőtt államot alapítottunk
– írta Szánthó Miklós.
Véleménye szerint „tudtuk, igazat cselekszünk, amikor felvettük a kereszténységet – és igazunk volt a pozsonyi csatában, Muhinál, Nándorfehérvárnál és Mohácsnál is. Bár sokszor valóban úgy tűnt, hogy a gyöngeség parancsol az erőnek, végül mindig felnőttünk a bajhoz – de sajnos nem tovább. Akarattá lett az igaz lázadás Rákóczinál, ’48-ban és ’56-ban is, de győzhetetlenségünk hite hamar belenémult a szívekbe”.
Vagy kiállunk az igazunk mellett, de akkor nincs erőnk, nincs, ki mellénk álljon és magába fal minket a hely iszonyata. Vagy azt mondjuk, hogy az erősség utáni vágy igazgassa az álmainkat – de akkor el kell dobunk, meg kell tagadnunk, el kell hallgatnunk igazunkat, hogy még a csend is elaludjon és félszeg hálával kell tekintenünk azokra – a „partnerségért” cserébe –, akik a vérünkből lakomáztak – fogalmazott.
Szánthó Miklós szerint célja kell, hogy legyen a magyar kálváriának. Az nem lehet, hogy több mint ezer év dicsősége és sorscsapásai céltalanul málljanak szét az éjszakában. Fordítsuk át a dolgot, váltsuk valóra a titokzatos megújulás káprázatát. A túlélés, a „mi maradunk” képessége valóban ezredéves magasságba emelte a mi horizontunkat, és ez az ezeréves teljesítmény teszi lehetővé számunkra, igenis feljogosít minket arra, hogy „felülemelkedjünk az itt és most korlátain”. Tudjuk, hogy az igazság továbbra is velünk lesz, de erő kell, hogy be is tudjuk azt bizonyítani.
A magyarság gravitációs ereje pedig egyre nagyobb, de felelősségünk túlmutat a saját magunk sorsán.
A teljes írás ITT érhető el.