Mert mi nem. Viszont Pásztor István, a szerbiai magyarok képviseletében és Orbán Viktor Magyarország miniszterelnöke szerdán találkoznak. És ez nem vicc. Nagyon is komoly, mert fajsúlyos kérdésekről tárgyalnak.

Pásztor István több mint 15 éve találkozik rendszeresen Magyarország aktuális vezetőjével. A közös megállapodások közül kiemelkedik a tavaly év végi Orbán Viktorral kötött megállapodása, amely történelmi esélyt kínált a vajdasági magyarságnak.

A paktum 50 milliárd forintról szól, amelyből 20 milliárd vissza nem térítendő támogatás és 30 milliárd forintot pedig alacsony kamatozású kölcsönként vehetnek fel a vajdasági (délvidéki) magyar vállalkozások.

Ez a támogatás hazai viszonylatban nem számít kiemelkedően magasnak, azonban a szerbiai magyarság szemében egy történelmi lehetőség. Összevetésként: akkora összegről beszélünk, mint a Tartományi Nagyberuházási Alap nyolcéves vagy Szabadka város négyéves költségvetése.

A pénzt 5 éves időtartamra elosztva, éves bontásban lehet majd lehívni, amire külön intézményrendszert helyeztek működésbe.

A vajdasági magyarok sokat köszönhetnek a kormánynak, de ez fordítva is így van.

Magyarország nem éppen arról híres, hogy szomszédjaival jó viszonyt ápol. Gondoljunk csak Szlovákiára és Romániára, ahol folyamatosan tanúi vagyunk a magyar kisebbségek beolvasztási kísérleteinek. Romániát egy hajszál választja el attól, hogy a székelyek autonómiatörekvéseit terrorizmusnak minősítse. Szlovákiában és Ukrajnában törvény tiltja, hogy valaki kettős állampolgár legyen.

Ausztriával és Horvátországgal, ha nem is fagyos a viszonyunk, de felhőtlennek nem nevezhető. Ez nem a kormány, vagy az előző kormányok hibája, ez így volt a huszadik század nagy részében.

Az azonban a kormánynak köszönhető, hogy Szerbiával kifejezetten jó viszonyt ápol Magyarország.

Logikusan gondolkodva a déli határainkon felépülő kerítést aligha lehet baráti gesztusnak értékelni a szerb fél nézőpontjából. A szerbek tudják, hogy ez az intézkedés nem ellenük van, mégis jogos lenne a neheztelésük. Ehhez képest a közelmúlt egyik legpozitívabb meglepetése az volt, amikor Szijjártó Péter és szerb kollégája találkoztak és hangot adtak azon nézetüknek, hogy a szerb-magyar kapcsolatok magasan szárnyalnak. Ennek két fontos oka van.

A szerbek – személyes tapasztalataim szerint is – egyre inkább át tudják érezni, hogy mit jelentett a magyarok számára Trianon tragédiája, hiszen az elmúlt két évtizedben ők is átélték a maguk Trianonját: Nagy-Szerbiának örökre búcsút mondhatnak, miután Montenegró is elszakadt az országtól.

A 90-es évekkel beköszöntő tragédiák át- és túlélése után azonban a szerbek nem maradtak jövőkép nélkül, hiszen Magyarország aktívan segíti Szerbiát az uniós tagság irányába és ez a törekvés mindkét fél számára hihetetlenül fontos: Szerbiának esély az újrakezdésre és Magyarország közelebbinek érezheti a vajdasági magyarokat.

A hasonlóan megélt történelmi tragédiák és az egybetartó érdekek tehát mind közelebb hozzák egymáshoz a két nemzetet. Orbán Viktor és Pásztor István újabb találkozóján nem számítunk parázs vitára. A találkozó legfontosabb témái a Magyarország által nyújtott támogatások eddigi felhasználása, valamint Szerbia uniós csatlakozása.