Beszédében a kormányfő kijelentette: az a tény, hogy a XXI. század Ázsia százada lesz, „egyáltalán nem ördögtől való”, ugyanakkor „lelkileg megviseli a szellemi elsőségére oly büszke Európát”, illetve a világ gazdasági és katonai vezetéséhez szokott Egyesült Államokat is.

Úgy vélekedett: amögött, hogy 400 évig a Nyugat járt a világ előtt, mindvégig ott volt a Nyugat kivételesség- és küldetéstudata is, amely inspirációt és önbizalmat adott neki. Azonban – folytatta – valami megváltozott a XXI. század elejére, mára súlyos kihívások érik a nyugati civilizációt. Ide sorolta, hogy Amerikában a woke-nak nevezett neomarxizmus veszi át a gondolat- és gondolkodásformáló intézmények irányítását, Európában pedig most egy muszlim demográfiai, politikai és gazdasági dagályt, áradatot indítottak el, új helyzetet teremtve Franciaországban, Olaszországban, Hollandiában, Belgiumban, Németországban és Ausztriában.

Orbán Viktor megjegyezte: a Nyugat „a nagy víz egyik partján” sem képes adekvát politikai válaszokat adni ezekre a problémákra. „Mi, közép-európaiak röviden úgy véljük, hogy a Nyugat fokozatosan elveszítette a hitét a saját küldetésében” – fogalmazott. Úgy folytatta: a Nyugat nem keres többé értelmet a saját történelmében, inkább arról beszél, hogy az nemsokára véget ér, egyes időszakokat átértelmez vagy kitöröl, egyenesen szégyell, kiiktatandónak ítél, és közben semmit sem tud a helyébe állítani. Hozzátette: akik pedig nem bénultak, hanem nagyon is aktívak, azok olyan „dekonstruktív, szétbontó erők”, amelyek „jobb lenne talán, ha bénultak lennének”.

Felidézte Karl Popper a nyílt társadalom ideológiáját megalapozó művének azon megállapítását, miszerint aki saját nemzetének vagy politikai közösségének különleges értéket és történelmi küldetést tulajdonít, az a nyílt társadalom ellensége, és valójában zsarnokságot épít. Ez a nézet a II. világháború utáni nyugati gondolkodás talán legnagyobb hatású és leginkább romboló hatású megállapítása – mondta, jelezve: a nyílt társadalom koncepciója ugyanis megfosztotta a Nyugatot saját értékeibe és történelmi küldetésébe vetett hitétől, és ezzel most a „muszlim dagály”, illetve Ázsia felemelkedésének idején meggátolja a Nyugatot, hogy saját küldetését állítsa szembe a felemelkedő szellemi és politikai erőközpontokkal.

A kormányfő arra hívta fel a figyelmet: a közép-európaiak úgy gondolják, hogy küldetés nélkül kudarcra vannak ítélve. „Aki elveszíti a hitét a saját kiválóságában és küldetésében, az elveszíti az inspirációt, a jobbra törekvés motivációját is, és végül eljelentéktelenedik” – fogalmazott.

Kiemelte: a magyarok feladata korábban az volt, hogy szervezzék a Kárpát-medencét, és biztosítsák az itt élő népek együttélését és gyarapodását. „Sok száz éven át a független Kárpát-medence védelme jelentette a mi küldetésünket és hivatásunkat”, az, hogy „ne engedjük, hogy beillesszenek bennünket” a német vagy az ottomán világ politikai, kulturális és állami kereteibe – mondta.

A kormányfő felidézte: a tatár betörések, a muzulmán világ előretörése a középkorban, a náci megszállás, a szovjet megszállás és a kommunista évtizedek keresztényellenes jellege összekapcsolta a Kárpát-medence és a kereszténység védelmét egy nagy nemzeti, közép-európai, sőt európai jelentőségű hivatássá.

Megjegyezte: hasonló folyamatok játszódtak le a lengyel világban és a Balkán területein is, ott is olyan népek élnek, amelyek tudnak válaszolni arra a kérdésre, hogy mi a nemzeti küldetésük és hivatásuk.

Kitért arra: a kereszténység két dologból áll, a hitből és a hit által inspirálódott és létrehozott létformákból. Hitbéli kérdésekben a kormányok nem illetékesek, ezért amikor kereszténységről és kereszténydemokráciáról beszélnek, akkor azon azokat a létformákat értik, amelyek kinőttek a keresztény hit által átitatott társadalmakból – mondta.

Hangsúlyozta: mindez összességében egy, a nyugatitól eltérő életfelfogást, nemzeti önérzetet eredményezett Közép-Európában. Amikor genderről, migrációról, nemzeti szuverenitásról, „Brüsszel veszélyes birodalmi hajlamairól” beszélget a nyugat-európai országok vezetőivel, ők úgy értelmezik a vitákat és a véleménykülönbségeket, mint fejlődésbeli fáziskéséseket – mondta a miniszterelnök.

Kifejtette: ők úgy hiszik, hogy „mi egyszerűen csak hátrébb tartunk, de majd biztosan felfejlődünk hozzájuk”. Nem értik, hogy valójában egy mély kulturális, geopolitikai és filozófiai különbségről van szó – tette hozzá.

Közölte: Közép-Európában a közösség, a nemzet minden tagjának munkája és személyes teljesítménye összeadódik „a küldetésünk teljesítésének nagy közös erőfeszítésében”. Ezért van az, hogy minden magyar polgár önérzetesen büszke, tisztában van saját élete és munkája fontosságával – fűzte hozzá, megjegyezve: a küldetésre épülő életfelfogás elsősorban nem ész, hanem szív kérdése.