Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin szemet gyönyörködtető páros nemzetközi színtéren. A tíz évvel idősebb Putyin politikai hátterétől Orbán gyökeresen eltérő múlttal rendelkezik, és a lehető legjobb kapcsolatot építette ki a NATO vezetőjével, az EU tagországokkal és az orosz elnökkel – írja a Politico.

A magyar miniszterelnök saját szavaival „szovjetellenes szabadságharcos”, aki mentegetőzés nélkül megvédi vízióját az antiliberális politikáról. Véleménye szerint a nemzeti érdek az EU szolidaritásán felül, az erős vezetés pedig a fékek és egyensúlyok apró örömei fölött áll.

Putyin, az otthon kemény elnyomással élő egykori KGB ügynök, aki a Kreml fölött uralkodik, az elmúlt napokban keresztény értékeket és a nyers erőt hívta segítségül Ukrajnában és Szíriában, hogy újraépítse Oroszország helyzetét a világban. A Politico hétfő reggel közzétett interjújában Orbán hosszasan beszélt kettejük kapcsolatáról. Itt olvasható néhány részlet az interjúból:

Orbán: Túlzás ezt mondani, a magyar kommunista rezsim nem volt annyira elnyomó, mint a lengyel. De természetesen kockázatos volt. Senki sem volt biztos abban, hogy ez az egész folyamat szabadsággal végződik.

Orbán: Nagy kockázatot vállaltam, hogy elpusztuljon, így helyes mondani.

Orbán: Ez furcsa helyzet, de a politika tele van furcsa helyzetekkel, így nem kényelmetlen. Ez a munka része, és tudja, a politika nem személyes kérdés. Én nem a saját véleményemet képviselem, hanem a magyar nemzet érdekeit. És a lényeg nagyon világos, az oroszok nélkül lehetetlen helyesen irányítani a magyarok jövőjét. Ezért kénytelenek vagyunk kiegyensúlyozott kapcsolatokat ápolni az oroszokkal. Putyin egy olyan politikus, akivel lehet együttműködni. Nem egy könnyű ember. Nincsenek személyes érzelmei irántad. Õ a hatalmat képviseli, Oroszország érdekeit, szóval nagyon kemény tárgyalási pozícióval bír. De tudja azt, amit mindenki tud Európában, hogy akármi is történt a múltban, ami meglehetősen rossz volt a magyaroknak – 56-os forradalom, és így tovább -, ha olyan jövőt szeretnénk, ami mindkettőnknek jó, meg kell találnunk az együttműködés módját. Én dolgozom rajta. Van egy ennél tágabb jövőképem is, mert úgy gondolom, hogy szükségünk van egy Lisszabontól Vlagyivosztokig terjedő szabadkereskedelmi övezetre, ami azt jelentené, hogy az Európai Unió rendelkezik egy stratégiával, amiben az oroszoknak megfelelő helyük van.

Orbán: Létezik valaki, aki már látta Putyin személyiségét? Nem olyan ember, akinek lehet tudni valamit a személyiségéről, tehát egyáltalán nem úgy kell elképzelni őt, mint egy nyugati vezetőt. A nyugati politikai kultúrában a személyes kapcsolat, egymás személyes alapokon nyugvó ismerete a mindennapi élet része. Az orosz politikában ez teljességgel lehetetlen. Szóval ne becsülje túl a képességeit, hogy érti az orosz politikát. Ne tegye ezt. Tudja, a miniszterelnökök találkozóján mindig keresztnéven szólítjuk egymást, Viktor és Angela stb. Ez lehetetlen lenne egy orosz tárgyaláson, soha nem is fog megtörténni. Tehát személyi kérdés nem játszik szerepet – sem az én fejemben, sem Putyin fejében. Nem tagadnám, ha jó személyes kapcsolatom lenne Putyinnal, csak azért, hogy kielégítsem a Nyugat elvárásait. Az ő véleményük nem számít nekünk.

Orbán: Az első dolog a biztonság. Szükségünk van a jó NATO-Oroszország viszonyra, mert határzónában élünk. Nem kérdéses, hogy szükségünk van a NATO tagságunkra – a magyar emberek 90 százaléka a NATO tagságra szavazott –, ugyanakkor egy kezelhető kapcsolat is elengedhetetlen az oroszok és a NATO között. A második dolog az energia. Sokkal könnyebb helyzetben vagyunk, mint voltunk. 2010-ben, amikor újra miniszterelnök lettem, az elsőszámú prioritás Magyarország energiafüggetlensége volt számomra. Ezt elértük. A szlovákokkal építettünk egy gázvezetéket Szlovákiától a skandináv rendszerig. Most van arra esély, hogy a gáz ne kizárólag Oroszországból jöjjön. Az orosz gáz sokkal olcsóbb egyébként, mindenesetre ez nem egzisztenciális függés többé. A fő célom 2010 után a magyar olajtársaság, a MOL visszavásárlása volt az oroszoktól. Ez egy nagyon kemény, órákig tartó tárgyalás volt Putyinnal. Az volt a célunk, hogy megakadályozzuk a Mol jelentős részének orosz felvásárlását. És megállítottuk őket. Ez egy nagyon fontos lépés volt az energiabiztonságunk felé. Tehát az orosz-magyar kapcsolat nem fekete-fehér. Történelmileg és gazdaságilag is nagyon bonyolult. De nem az ideológiák vezérelnek, ha az oroszokról van szó. A józan észre, a valóságra próbálok támaszkodni ezen a területen. Egyetlen út van, ha jó viszonyt szeretnénk az oroszokkal, ha a hatalompolitikánk a valóságon alapul. Egy elveken alapuló kapcsolat velük soha nem fog működni. Az európai elvek és prioritások listája teljesen eltér Oroszország elveitől és prioritásaitól. Lehetetlen összehangolni őket. Szóval félre kell tenni az elveket és ideológiákat. Az érdekeket kell nézni, és józan ésszel megtalálni a lehetséges együttműködéseket. Ez a magyar megközelítés. Sokan nem osztják ezt a véleményt. Vannak olyan országok, melyek nyíltan ellenzik, például a lengyelek, akik a legjobb barátaink Európában. És vannak országok, amelyek szembenállóként jelennek meg, de valójában ugyan az csinálják, amit mi. Ez a német politika. [nevet] Elég megnézni Berlin és Moszkva közötti megállapodást az Északi Áramlat II-ről. (gázvezeték a Balti-tenger alatt). Tehát különböző megközelítések vannak.

Orbán: Merkellel könnyebb, mert elveken alapul a politikánk. Tehát ha megállapodunk bizonyos elvekben, azokat könnyű a valóságba átültetni. Putyin éppen az ellenkezője. Vele a realitások terén elboldogulunk, de elvi kérdésekben soha nem egyezünk. Ahogy mi magyarok mondjuk, ez egy másik kávéház.

Orbán: Természetesen, tudja a külpolitikai stratégiám nagyon egyszerű. Olyan helyzeteket próbálok teremteni, hogy mindenki Magyarország sikerében legyen érdekelt. Ez azt jelenti, hogy sem én, sem Magyarország nem függhet egyetlen fontos szereplőtől. Magyarország nem elég nagy ahhoz, hogy megőrizze szuverenitását és mozgásterét, ha a kapcsolataink nincsenek megfelelő egyensúlyban a nagyhatalmakkal. Ezért szükségünk van a német kapcsolatra, az oroszra, a törökre és a kínaira is. Ha ezek közül bármelyiket elveszítjük, a szuverenitásunk bajba kerülhet. Együttműködünk a németekkel, de nem szeretnénk függeni tőlük. Együttműködünk az oroszokkal, de tőlük sem szeretnénk függeni.

Orbán: Tudnia kell, hogy a Krím-félsziget kérdése nemzetközi jogilag nagyon bonyolult ügy a Szovjetunió történelmét nézve. De megértem, hogy nekünk, nyugati embereknek világos jelét kell adnunk annak, hogy nem ez a jövő útja. Ez rendben van. De ezt megtettük. Ezért most arra kell koncentrálnunk, hogyan folytassuk az együttműködést, a szankció nem helyénvaló mód. Azt gondolom, eljött az idő, hogy az Európai Unióban újragondoljuk az orosz politikát. De tudja, alapvetően egyedül vagyunk ezzel, esetleg a szlovákokkal, csehekkel, mindenesetre csak néhányan képviseljük ezt a véleményt. A fő kérdés itt is a német politika. Ha a németek újra kiegyensúlyozott, fogadalmakra épülő viszonyt szeretnének az oroszokkal, az Európai Unió ebbe az irányba fog lépni. Így állunk most.

Orbán: Meg tudom tenni, meg tudjuk tenni. De a vétó nem jog, a vétó sikítozás. Ha egy 10 milliós NATO ország vétózik annak nyilvánvalóan szükséges ügyek miatt kell történnie, amik sokkal nagyobb problémák, mint az Oroszországgal szembeni szankciók. A vétó egy atombomba, jó ha van, de ne használd.

(Politico)