A nők terroristaszervezetekben betöltött szerepe régóta foglalkoztatja az embereket, és különösen így van ez, amikor az Iszlám Államról és annak tagjairól esik szó. A kaliforniai vérengzés után nem sokkal kiderült, hogy a támadás női elkövetője, Tashfeen Malik az ISIS vezetőjeként ismert Abu Bakra al-Bagdadinak tett hűségesküt.

A jelenség ugyan nem számít új keletűnek, hiszen már a 19. században is akadtak olyan nők, akik részt vettek az orosz cár elleni anarchista merényletkísérletekben, de példaként említhetők azok a palesztin nők is, akik a 60-as, 70-es években hajtottak végre különféle merényleteket Izraelben. Becslések szerint az Iszlám Államhoz a kontinensünkről csatlakozó nők aránya eléri a 10-20 százalékot is, ami már igencsak elgondolkodtató.

Voltak olyanok, akik úgy érveltek, hogy a nők sokkal fanatikusabbak, valamint jobban bírják a szenvedést és nehezebb eltántorítani őket racionális érvekkel. Ezt azóta már sokan megcáfolták, így a kérdés továbbra is nyitott maradt. Minden bizonnyal sok esetben fordul elő, hogy a nők vallási meggyőződésből csatlakoznak, de a fiatal lányok esetében ez már kevésbé tűnhet valódi magyarázatnak.

Ezek a lányok többnyire naivak, így nincsenek tisztában magával a konfliktussal, a saját vallásukkal, emiatt pedig könnyedén befolyásolhatók, amit a radikális iszlamisták is felismertek. Szakértők szerint ehhez hozzájárul a nyugati individualizmus okozta magánytól való menekülés, a lázadás és a túlzott kalandvágy. A szélsőségesek a fiatal nőket a közösségi hálón, majd a barátokon keresztül csábítják ki az Iszlám Államhoz, ami komplett propagandagépezetet alakított ki a célcsoportnak.

A nyugati, többségében angolul és franciául beszélő muszlim nők esetében teljesen más jellegű propagandát alkalmaznak, mint a közel-keleti térségben. Előbbieknél különösen nagy hangsúly tevődik a nők szerepére, mint akik tevékeny szerepet vállalhatnak az Iszlám Állam katonai és politikai szolgálatában. Ezek az anyagok erősen torzítják a valóságot, mivel izgalmas, harcias életet, szabadságot ígérnek az eljövendő Kalifátusban, ahol jutalmul a szerető férfit is megkapják.

Ezzel szemben az arab területeken élő nőknek jóval reálisabb képet festenek magukról. Itt már nem a kalandvágy, hanem a konzervatív női szerep, a család és a gyermekvállalás üzenete a meghatározó. Ezeknek a nőknek kiszámítható életet ígérnek, ahol nem kell foglalkozni az anyagi bajokkal. A nők toborzása egyrészt azért is fontos a szervezetnek, mert az otthon és a feleség röghöz kötheti a harcosokat, másrészt gondoskodnak az utódokról is.

Az Iszlám Állam bosnyák származású poszterlányai még tavaly áprilisban indultak el Bécsből. A tinédzserekről számos kép megjelent a neten, ahogy burkában és fegyverekkel pózolnak. Õket Szíriában vélhetően kényszerből adták férjhez, majd különböző pletykák terjengtek róluk. Beszámolók szerint az egyik lány légicsapásban halt meg, míg a másik szökésre adta fejét, emiatt végül kivégezték.

A nőknek természetesen szigorú szabályokat kell betartania. Két megszökött feleség, akiket parancsra adtak férjhez, arról számolt be, hogy megérkezésükkor a sminkelésért csak pénzbüntetést kellet fizetniük, de később már korbácsolás járt érte. Az egyik nő mire megszerette férjét, az öngyilkos merényletet követett el, de erről csak utólag szerzett tudomást. Mindössze 10 napra rá, hogy megtudta mi történt, a férj parancsnoka jelentkezett, hogy újra férjhez adják. Az asszony hiába ellenkezett, hiába sírt, a válasz csak ennyi volt: