Ma nyilvánosságra került a Nagy Imre-per előkészítőinek névsora. A lila füzetről Máthé Áron történészt, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnökhelyettesét kérdeztük.

Mi a jelentősége a lila füzet megjelenésének?

A Nemzeti Emlékezet Bizottságát részben az Alaptörvény, részben pedig a vonatkozó törvény azzal a feladattal is bízta meg, hogy a kommunista hatalom működtetőit, irányítóit térképezze fel és tárja őket a nyilvánosság elé. Az 56-os emlékév kapcsán úgy gondoltuk, hogy a munkánkat a Nagy Imre-per lefolytatásában, előkészítésében részt vevő rendőri-állambiztonsági nyomozók és az apparátus más szakembereinek bemutatásával folytatjuk. Ezeket a neveket tartalmazza a lila füzet, és ezek voltak azok az emberek, akik ebben a szigorúan titkosan lefolytatott eljárásban részt vettek.

Okosabbak lettünk-e a füzet megjelenésével?

Két oldalról közelíteném meg a kérdést. Egyrészt rengeteget hallunk – tévesen – különböző titkosított iratok nyilvánosságra hozataláról, mert vannak olyan iratok is, amelyeknek a feldolgozására még sosem került sor. Ez a NEB számára feladat a továbbiakban is, mert élnünk kell azzal, hogy a kezünkben van az iratok elsöprő többsége.

Azt a kérdést kell szem előtt tartanunk, hogy látnunk kell: kik voltak azok, akik irányították a gépezetet. Tehát ne mindig arról beszéljünk, hogy ki volt az ügynök, jelentett-e vagy sem, milyen anyag maradt meg róla, stb. Persze, ezek nyilván fontosak, de beszéljünk most már egy kicsit azokról is, akik a gépezetet teljes valójukban működtették.

Tehát hogy okosabbak lettünk-e: természetesen tudományos értelemben is mindenképp, hiszen ezt a lila füzetet nem dolgozták föl. Ez a NEB és az Állambiztonsági Levéltár közös produkciója. De emlékezetpolitikailag is fontos.

Hozzásegíthet minket ez egyfajta nemzeti megbékéléshez?

Szerintem nemzeti megbékélés a bűnök, a bűnösök, tehát az egyik oldal megnevezése nélkül nem lehetséges. Az áldozatokkal eddig többet foglalkoztunk. Õket jobban ismerjük. Csak utalni szeretnék arra, hogy 14 éve a Terror Házában Tettesek Fala váltotta ki a legtöbb kritikát és politikai célú támadást. Mára sikerült odáig eljutni, hogy az Alaptörvényünk rendelkezik arról, hogy igenis ezeket az embereket meg kell nevezni, az elkövetett cselekményeket fel kell tárni, és ez egyfajta információs és szimbolikus kárpótlás, amelynek címzettje tulajdonképpen az egész magyar nemzet.