Szép dolog a környezetvédelem. Szép dolog aggódni a fákért és a madarakért. Mégis nehezemre esik elhinni, hogy az az amerikai politika, akinek a kampány-zsebében hónaljig benne van az olajipar és az autóipar adakozó keze, egyik nap felébred és azt mondja:

A Volkswagen TDI motorjai körül kirobbant emissziós botránynak vannak olyan aspektusai, amik miatt érdemes az ügy mögé nézni. Előre bocsátom: „az is lehet, hogy ez egész csak fatális véletlenek sorozata”, mint abban a Danilo Kis novellában (A holtak enciklopédiája), amikor egy jó cselekedetnek szánt tett olyan eseménysort indít el, ami végül katasztófához vezet.

Lehet, hogy a sors láthatatlan keze a felelős. Vagy ezeket a kezeket nagyon is konkrét kezek vezetik.

• 2012 ősze és 2013 májusa között készítette a 45 éves Daniel Carder és ötfős kutatócsoportja a Nyugat-Virginiai Egyetemen azt a gyakorlati emissziós kutatást, amelyben először fény derült a Volkswagen dízel motorjainak problémáira. A kutatást publikálták, majd másfél évig csend. Maga a kutató úgy nyilatkozott a Daily Mail-nek, hogy meglepte az ügy körül hirtelen kialakult felfordulás, hiszen nem friss felismerésekről van szó.
• 2014-ben 16.5 millió autót adtak el az USA-ban, ebből dízel 489.000 (az összes ennyi, nem a VW által eladott dízel). Ez tehát az eladások 2.9%-a. Ebből el lehet dönteni mekkora veszélyt is jelent az amerikai állampolgárok egészségére a német dízelmotor, összehasonlítva 16 millió benzinmotor összteljesítményével.
• A VW 2014-ben összesen 600.000 autót adott el az USA-ban (tehát dízelt és benzineset együtt). Ez azt jelenti, hogy piaci részesedésük kb. 3.5%-os. Globálisan a cég 9.5 millió autót adott el ugyanebben az évben. A Volkswagennek tehát nem az USA a legnagyobb piaca, ahogy az USA-ban a dízelmotorok jelentősége a nullával egyenlő.
• Hetekkel a botrány kirobbanása előtt Dmitrij Medvegyev orosz miniszterelnök megnyitja a Volkswagen új motorgyárát Kalugában, ahol bejelentik, hogy a német vállalat 1.2 milliárd eurót fektet be Oroszországban 2018-ig.
• Angela Merkel és a német kormánypolitika folyamatosan kiáll amellett, hogy Oroszország nélkül nincs reális rendezés a Közel-Keleten.
• Az emissziós botrányra azonnal ugrik az amerikai sajtó, amely részletesen tárgyalja a németek „kétes ügyeit”, mint az új berlini reptér beruházása körüli, „évek óta húzódó anomáliák”, az ország legnagyobb pénzintézete, a Deutsche Bank „pénzügyi szabálytalanságai” vagy a Siemens néhány évvel korábbi „korrupciós botránya”.
• Egyesek odáig merészkednek, hogy a Volkswagent annak náci múltjával azonosítsák (a céget 1937-ben valóban a náci vezetés alapította).
• Mások megelégednek azzal a 2005-ös korrupciós botránnyal, amely során kiderült, hogy a VW munkástanácsainak tagjait prostituáltakkal és drága utazásokkal „próbálta befolyásolni” a vezetés. De a németek ezt is megúszták, egyben arra a revelatív felismerésre juttatva az olvasót, hogy a német autóipar „túl nagy befolyással van Berlinre és Brüsszelre”, így egyebek mellett az európai uniós környezetvédelmi szabályok kialakítására is.

Az a gyanúm, hogy Németország és annak politikai pozíciója, mondjuk Oroszország vonatkozásában nagyobb súllyal esik a latba az emissziós ügyben, legalább is annak amerikai szálában, mint a VW piaci részesedése és az USA-ban eladott dízelautók által okozott tényleges egészségügyi kockázat.

Amerika nagy barátja a kontinentális demokráciáknak. De kinek kell egy olyan haver, aki vitás kérdésekben hasbarúgással kommunikál. Ezt megtapasztaltuk mi magyarok is. Megtapasztalta Románia Ponta kapcsán. Most a németeken a sor.

Mindez nem jelenti azt, hogy a Volkswagen nem csalt és nem vert át mindenkit, többek között engem is, a kettes TDI-vel. Ez a történet „A” oldala. De mint a bakelitnek, ennek is van „B” oldala és a „B” oldal nem az emissziós értékekről, meg a nitrogén-oxidról szól. Szerintem.

Jay Leno amerikai humorista mondta egyszer, aki az NBC televíziós csatorna „The Tonight Show” című műsorának házigazdája volt: