Eddig nyolcmilliárd dollár értékben érkezett kínai befektetés a közel-kelet-európai régióba, és ez az összeg a következő években kiegészül az Új Selyemút beruházásaival a Kína–Közép-Kelet-Európa Alap adatai szerint. Az Egy övezet, egy út programban részt vevő országokkal (köztük hazánkkal is) Peking háromezer milliárd dollár értékben bonyolított külkereskedelmi forgalmat 2014 és 2016 között, és 50 milliárd dollár értékben helyezett ki működő tőkét. Ami a régiónkat illeti, Kína nemcsak az Európai Unió keleti tagországaira fókuszál, hanem a térség összes államát egységesen kezeli, így még 2012-ben kezdeményezte a 16+1 nevű együttműködést, ami 16 közép- és kelet-európai országot jelent, melyben a térségből csak Belarusz, Ukrajna, Moldova és Koszovó marad ki.

A 16+1 lényege, hogy Kína egyszerre találkozhasson a régiós országok vezetőivel, ne kelljen külön-külön az egyes államokkal hosszas tárgyalásokat folytatni. Egyúttal így a kisebb országok vezetői is évente találkozhatnak a kínai miniszterelnökkel, ami egyébként nehezen lenne megvalósítható.

A régió és Kína közötti kereskedelmi forgalom gyors ütemben nőtt a 16+1 alapítása óta. Tavaly Lengyelország állt az első helyen 18,1 milliárd dollárral, utána Csehország következett 13,6 milliárd dollárral, a harmadik helyre pedig Magyarország került 9,3 milliárd dollárral.

Ami a befektetéseket illeti, Magyarország itt is a tőkevonzó államok között szerepelt: az uniós rangsorban Magyarország a tizedik helyen állt 2015 végén 2,05 milliárd eurós értékkel, ezzel a régiós államok közül az elsőnek számít, utána Lengyelország és Románia következik 936, illetve 889 millió euró értékekkel.

A közép-kelet-európai országokba irányuló kínai tőkebefektetés egyelőre még csak töredékét jelenti az egész EU-ba irányuló összegnek, viszont az utóbbi években megugrott a Magyarországra és Romániába irányuló beruházások összege.

Az alacsony bázis miatt ez persze egy-egy nagy ügylet által is megvalósulhat: ilyen volt nálunk a BorsodChem megvásárlása a Wanhua Group által, ami az országba érkezett összes kínai tőke hozzávetőleg kétharmadát jelenti.

A változást, és egyben Kína jelentőségének növekedését jól mutatják a statisztikai adatok: míg 2005-ben Kína a világ GDP-jének öt százalékát adta, a külföldi közvetlen beruházásokból csak 1,3 százalékkal részesült. 2012-ben a kínai gazdaság már 11, 6 százalékot hasított ki a világgazdaságból, 6,7 százalékot képviselt a beruházásokban.

2005-től a kínai tőkekivitel gyorsan kezdett növekedni: kezdetben évente átlagosan 19 százalékkal, így 115 milliárd dollárt ért el 2012-ben, de utána is gyors volt az ütem: 2015-re 127 milliárd lett az összeg, tavaly pedig már a kínai tőkekivitel meghaladta az országba érkező befektetések volumenét, vagyis az ország nettó tőkeexportőr lett. Kína külföldi befektetéseinek növelését a kormány is támogatni kezdte, a következő okokból: egyrészt azt akarták, hogy a kínai cégek megerősödjenek, hozzáférjenek az érett piacokhoz, egyúttal elsajátítsák azt a versenyképes tudást, amire szükség van ahhoz, hogy ezeken a piacokon boldoguljanak.

Ehhez a megvásárolt cégek által felhalmozott tudásra és technológiára is szükség van, mindemellett az is szempont volt, hogy a kínai kereskedelmi mérleg többlete által felhalmozott hatalmas devizatartalékot ne csak kötvényekbe, hanem termelő beruházásokba is fektessék.

Amikor pedig elég nagyok lettek a kínai vállalatok, legyenek azok magán vagy állami cégek, ugyanígy igény mutatkozott náluk a növekedésre és a világban való terjeszkedésre, mint bármely más ország cégeinél.

A válság előtt viszonylag kismértékű volt a kínai befektetési kedv az EU-ban, de az ezt követő években hirtelen megnövekedett. 2009-től három év alatt a 30-szorosára nőtt a befektetett összeg (jóllehet igen alacsony bázisról indult), 2012-ben összesen 24,4 milliárd eurót tett ki az összes addigi kínai befektetés.

A kínai cégek általában nem saját leányvállalatokat alapítanak Európában, hanem összeolvadnak más cégekkel vagy egész vállalatokat vásárolnak fel.

Ezt a folyamatot értelemszerűen megkönnyítette a válság utáni tőzsdei mélyrepülés, majd 2011 körül az eurózóna válsága, mely alacsonyan tartotta a cégek értékét.

A legtöbb befektetés kezdetben Nagy-Britanniában, Németországban és Franciaországban zajlott, vagyis az unió legnagyobb gazdaságaiban, különösen a technológiai szektorban. A következő években a fókusz a déli országokba helyeződött át, ami érthető, hiszen az elhúzódó válságok miatt ott váltak olcsóbbá a cégek. Az új technológiai megoldásokra épülő iparágakban a leginkább érzékelhető a terjeszkedés, illetve a fajsúlyos márkanevek megvásárlása is jellemző.

Bár az európai piacok viszonylag alacsony megtérülési rátát jelentenek Kína számára, a befektetések biztonsága és alacsony kockázata miatt a mérleg másik serpenyőjébe is sok kerül. A legfrissebb adatok szerint a kínai befektetések tőzsdei értéke tavaly év végén már meghaladta a 100 milliárd eurót.

(Origo)