Nos, miért is álszent a ballib oldal? Ezért:

1994-ben "mindenki Árpi bácsija" megkoszorúzza a Népi Hősök Emlékművét a pekingi Tienanmen téren.

Az alsó képen pedig látható, amint épp kezet ráz Ji Penggel, akit később felelőssé tettek az amerikaiak a rendkívüli állapot bevezetéséért.

Mindkét kép a jó öreg Népszabadságból származik. Õk pedig sosem tévedtek, sőt lelkesen számoltak be az eseményekről.

A sivalkodóknak ajánlom Henry Kissinger Kínáról szóló könyvét, habár érzem, hogy felesleges.

1949. október 4-én Magyarország bejelentette, hogy elismeri a Kínai Népköztársaságot; október 6-án a két ország felvette a diplomáciai kapcsolatot egymással. A kínai-magyar kapcsolatok fejlődésének tekintetében nagy jelentőséggel bírt, hogy 1994 szeptemberében Göncz Árpád köztársasági elnök Kínába, 1995 júliusában Jiang Zemin elnök pedig Magyarországra látogatott.

A kilencvenes évek óta magyar részről a következő személyiségek jártak Kínában: Szűrös Mátyás, az Országgyűlés alelnöke, (1991. szeptember); Jeszenszky Géza külügyminiszter (1992. április); Szabad György, az Országgyűlés elnöke (1993. október); Kovács László külügyminiszter (1996. december); Gál Zoltán, az Országgyűlés elnöke (1997. május); Stumpf István, az MH minisztere (1999. június); Martonyi János külügyminiszter (1999. november); Szili Katalin, az Országgyűlés alelnöke (2001. május); Németh János az Alkotmánybíróság elnöke (2001. június), Solt Pál, a Legfelsőbb Bíróság elnöke (2002. június), Medgyessy Péter miniszterelnök (2003. augusztus).