Megosztja Európát a brit-kérdés
2015.11.11. 09:48
Hogy állnak az európai vezetők a britek követeléseihez? Belpolitikai csatározások, gazdasági érdekek, kényes hatalmi erőegyensúly és a legkülönbözőbb félelmek alakíthatják az egyes országok álláspontját a megkezdődő tárgyalások során.
A németek EU-s dominanciája miatt Cameron akár azt is gondolhatná: ha Merkelen sikerül keresztülvinni a követeléseit, onnantól nyert ügye van. Merkel eddig a megszokott óvatos-kivárásos stratégiáját követte. Egyfelől szeretne megegyezésre jutni és az EU-n belül tartani a briteket. De egyértelművé tette azt is, hogy nem alku tárgya az unión belüli szabad mozgáshoz való jog, és a munkavállalókkal szembeni diszkriminatív intézkedések.
Merkel viszont azzal is tisztában van, hogy a britek nélkül nagyon kedvezőtlen irányba mozdulhat el az uniós erőegyensúly. A kilépés az EU-ellenes populista erőknek kedvezne és csak erősítené azt a képet, hogy Európa egy vége-hossza nincs válságsorozat.
A franciák szempontjából az eurozónán kívüli tagállamok védelme a legkényesebb pont, nem fogják támogatni a londoni City különengedményeit. Hollande-nak lavíroznia kell majd: hogyan tudja nagyobb engedmények nélkül megakadályozni a kilépést. A Brexit ugyanis Marine Le Pen malmára hajtaná a vizet.
Az írek esetében a legegyértelműbb a helyzet. Gazdaságilag olyan szinten függnek a britektől, hogy ők lesznek a "bent" kampány legvérmesebb támogatói. Egyes számítások szerint 2030-ra 1,1-3,1 százalék körüli GDP-veszteséget jelentene a Brexit az íreknek.
Dánia régóta lelki társa a briteknek. Egyszerre csatlakoztak, ugyanazokkal az opt-outokkal éltek, ugyanazok az uniós kedvezmények vonatkoznak rájuk. Mindenféle uniós mozgásszabadságot szigorító lépés kellemesen csenghet a az euroszkeptikus, bevándorlás-ellenes dán füleknek.
A brit követeléseket leginkább ellenző országoknak mind megvan a maga ellenérdekeltsége. A lengyelek ellenállása senkit nem lep meg, a románok mellett tőlük mennek a legtöbben Angliába. Az uniós tagállamokból érkező munkavállalókra vonatkozó segélystopot a Londonban dolgozó lengyelek szívnák meg a legjobban. Az új lengyel kormány nem fog a szomszédba menni egy kis kurázsiért, ha a lengyel nemzeti érdekeket kell megvédenie. Cameronék kifejezetten a lengyel választások utánra időzítették követeléseik ismertetését.
Belgium az uniós hivatalok székhelyeként mindig is erősen integrációpárti álláspontot képviselt, általában elutasítják az EU széthúzására irányuló törekvéseket. A spanyoloknak a brit variálás nagyon nem tetszik: az elszakadás ötlete önmagában érzékeny téma a katalán függetlenségi törekvések miatt. Attól tartanak, hogy a Brexit csak tovább tüzelné az amúgy is heves katalánokat.