A Központi Statisztikai Hivatal szerdán kiadott első becslése szerint Magyarország bruttó hazai terméke (GDP) a nyers adatok szerint 4,9 százalékkal, a szezonálisan és naptárhatással kiigazított adatok szerint 5,1 százalékkal nőtt a második negyedévben az előző év azonos időszakához viszonyítva. Ennek értelmében az előző negyedévhez képest 1,1 százalékkal nőtt a GDP, amely európai szinten az első helyre tolta fel Magyarországot, ami a gazdaság erősödését illeti.

Nem véletlenül nyilatkoztak erről a teljesítményről pozitívan az elemzők. Molnár Dániel, a Századvég Gazdaságkutató makrogazdasági elemzője például kiemelte, hogy a 4,9 százalékos adat kiemelkedőnek számít és feltehetően továbbra is az egyik legmagasabb érték az Európai Unióban. A GDP-adatokban egyelőre csak korlátozottan jelent meg, hogy a kiskereskedelmi forgalom, az ipari és az építőipari termelés növekedése lassult, és az is, hogy a legfontosabb kereskedelmi partner, Németország gazdasági teljesítménye csökkent. A GDP motorja továbbra is a változatlanul erős bérdinamika hajtotta fogyasztás maradhatott, de jelentős szerepe lehetett a beruházásoknak is. Az év hátralévő részében várhatóan tovább lassul majd a GDP növekedési üteme, de az év egészére a Századvég szakértői így is dinamikus, 4,5 százalékos növekedést várnak.

Ahogyan a bevándorláskérdésben is pillanatok alatt kirajzolódott, hogy ha Magyarország biztonságáról van szó, akkor – a Jobbiktól kezdve a MSZP-n át egészen a DK-ig – egyetlen pártra sem számíthat a kormány, úgy a 2010-től kezdődő nemzeti kormányzás által eszközölt gazdasági intézkedések kapcsán is szinte kivétel nélkül ugyanez volt a helyzet. S ezekhez a pártokhoz nyugodtan odasorolhatjuk az elfogult, vágyvezérelt holdudvarok állandó szereplőit is és azon elemzőket, akik valamilyen oknál fogva állandó igazodási kényszert éreztek a balliberális tábor felé. Idézzük fel magvas gondolataikat!

Mellár Tamás közgazdász, aki több ellenzéki párt – az MSZP, DK, Párbeszéd és Együtt – támogatásával indult a tavalyi országgyűlési választásokon, 2011-ben például azt írta többek között az Orbán-kormány gazdaságpolitikájáról, hogy az egész egyszerűen megbukott:

Mint írta, a Nemzetgazdasági Minisztérium gazdaságpolitikája kezdettől fogva elhibázott volt. Elmondása szerint egy strukturális egyensúlytalanságokkal terhelt és gyenge versenyképességű hazai vállalkozói körrel rendelkező gazdaságot nem lehet adócsökkentéssel fenntartható növekedési pályára állítani. Emellett hangsúlyozta azt is, hogy a kormánynak választania kell az azonnali radikális gazdaságpolitikai fordulat és aközött, hogy belecsússzon az elmúlt négy évtized húzd meg, ereszd meg politikájába, vagyis ha későn lép, inkább szorul rá majd a megszorításokra és az adósságcsökkentő-egyensúlyi célok feladására.

Chikán Attila, szintén nyolc évvel ezelőtt próbált hangzatos prognózisokat pufogtatni azzal kapcsolatban, hogy mennyire elhibázott irányba indult el 2010 után a magyar gazdaság. A Corvinus egykori rektora szerint ugyanis Orbánék túl nagyokat ígértek; példaként a tíz év alatt létrehozandó egymillió új munkahelyet, illetve a legalább háromszázalékos, de jó esetben akár öt-hét százalékra felpörgő gazdasági növekedést említette.

– mondta.

Csaba László közgazdász szintén ebben az évben riogatott azzal, hogy elkerülhetetlen lesz az adóemelés, annyira rossz helyzetben az ország. Mint mondta,

Akkori elmondása szerint borzasztó borulékony a helyzet, nem lehet azt mondani, hogy a számok nem számítanak, majd kinőjük a problémákat, és öt év múlva minket fog a világ csodálni.

Kopits György, a Költségvetési Tanács első elnöke 2012-ben például azt mondta Matolcsy Györgyről és az általa meghatározott irányvonalról, hogy a kivételesnek mondott magyar modell hazárdjátékkal ér fel, ezért el kell fogadnunk az EU intelmeit, s eleget kell tennünk a szerződésben vállalt kötelezettségeinknek.

Egy évvel később, Bajnai Gordon is hasonló hozzáértéssel próbált fogást találni a kormányon. A GKI Gazdaságkutató Gazdasági kormányzás csendesülő (?) viharban című konferenciáján 2013-ban véleményét úgy összegezte, miszerint

A Magyarországot hatalmas hitelekkel és megszorításokkal megbénító volt szocialista miniszterelnök akkori véleményét arra alapozta, hogy meglátása szerint a kormány többek között nem ért a dolgához.

Hasonlóan érvelt a Gyurcsány Ferenc vezette Demokratikus Koalíció is, amikor sajtóközleményükben kifejtették, hogy a kormány gazdaságpolitikája már a saját adataik szerint is megbukott. Kiemelték többek között azt is, hogy

Ám egy kissé zavaros megfogalmazás keretében mindezek dacára úgy látta a párt, hogy sok egyéb intézkedés között a kormánynak meg kell tennie az előkészületeket az euró bevezetéséhez.

A fenti idézetek tükrében sokkal könnyebb megérteni, hogy miért tart az ellenzék ott, ahol. Az afféle tények, minthogy sikerült Magyarországnak kilábalnia a nyolc év szoci uralom alatti szabad rablással megspékelt gazdasági válságból, vagy hogy visszafizettük a szintén szocik által ránk erőltetett gazdasági béklyót (IMF-hitel) – a rezsicsökkentésről nem is beszélve –, egyáltalán nem zavarja az orbanofóbokat. Nekik mindössze egy céljuk van: mindenben ellentmondani. Bevándorlást vagy gazdaságot illetően, tök mindegy. Még akkor is, ha az a magyar embereknek árt.