A vitacikk szerzője megállapítja, hogy az Orbán vezette Magyarország a német és a francia sajtó kereszttűzében fejti ki tevékenységét. Legutóbb a sorosegyetem és a migrációs népszavazás teremtett jó alkalmat a nyugati "haladó" média számára, hogy hazánkon köszörülje pennáját.

– írja a szerző.

"A magyar gazdaság helyzete aligha vészjósló, különösen néhány szomszédjához viszonyítva. Éppen ellenkezőleg, 2013 óta a magyar gazdaság ismét növekedésnek indult, kilábalt a recesszióból, és évi 2-4 százalékos GDP növekedést produkált. Összehasonlításképpen, Franciaország számára a 2008-as jelzáloghitel-válság óta kihívást jelent az évi 2%-os növekedés elérése. Ráadásul Magyarország nagy erőfeszítéseket tett azért is, hogy elérje a konvergenciakritériumokat.

Az államadósság jelentősen visszaesett 2010 óta, ugyanakkor továbbra is a GDP 60 százaléka felett maradt (75,3 százalék 2015-ben az Eurostat adatai szerint), miközben az államháztartás 3 százalék alatti hiánya megfelel Brüsszel elvárásainak. Orbán Viktor Magyarországának az is sikerült, amibe Franciaország és Hollandia belebukott: a munkanélküliség figyelemre méltó mértékben és folyamatosan csökkent, amely szintje mostanra 4-5 százalék közé süllyedt.

2010-ben, a válság után Orbán Viktor úgy döntött, hogy a lakosság helyett a multinacionális cégekre és a bankokra vet ki új adókat. Ez a lépés sokkal méltányosabbnak tűnhet a nyugati szocialistáknak, mint más országok gyakorlata, ahol folyamatosan a lakosságra háruló adókat emelték a válság óta. A lépés azért is jelentős, mert Magyarországon a szegénység már a válság előtt is nőtt.

A vitacikk szerzője szerint Nyugat-Európa gyakran megleckézteti Magyarországot, anélkül, hogy először a saját háza táján sepregetne. Sok francia, német és brüsszeli vezető kritizálja a magyar hatóságok intézkedéseit a szerb határon. Azonban azt sem szabad elfelejteni, hogy a szerb határ egyben az EU külső határa is, és egy valódi unióban minden tagállam érdekelt ezen határ biztosításában és fenntartásában. Ehelyett Németország Franciaországhoz hasonlóan csak prédikál és hagyta, hogy a migránsok első hulláma elárassza Olaszországot, Görögországot és Magyarországot.

Ezenfelül az Európai Bizottság nemrégiben felszólította a visegrádi négyeket, hogy tartsák tiszteletben az elosztási kvótákat. Bár Magyarország nem hajtotta végre a kvótamechanizmust, fontos tudni, hogy ezt Franciaország sem tette meg, mivel messze elmaradt az előírt 30 000 menekült befogadásától.

"A szakértők folyamatosan a demokrácia hanyatlására hívják fel a figyelmet Magyarországon. De hát nem éppen itt a legélénkebb a demokrácia Európában? Nyugat-Európában, különösen Franciaországban, mintha aludna a civil társadalom. A polgárok, mihelyst nagy változást szeretnének elérni, politikai pártokhoz fordulnak ahelyett, hogy maguk köteleződnének el.

Még az „En Marche” polgári mozgalom is egyre inkább politikai párt módjára szerveződik. A francia polgárok nehezen tudnak elszakadni a pártokban való gondolkodástól, és egyre kevésbé érdeklődnek a politika iránt. Magyarországon a civilek éberek, a Fidesz ellenzékét nem a pártok, hanem közvetlenül a magyar polgárok, elsősorban a fiatalok alkotják. A feltörekvő mozgalmak változatos skálán mozognak, a Momentumtól kezdve a Kétfarkú Kutya Pártig, és az aktív demokrácia létezését jelzik az országban."

"A nyugat-európai országoknak szerényebbeknek kellene lenniük a történelem tükrében. A közép- és kelet európai országok teljes szuverenitásukat az 1990-es évek elején szerezték vissza. Két évtized pedig a történelem szempontjából nézve igencsak rövidnek számít. A történelemnek megvan a saját ritmusa, tempója, amit tiszteletben kell tartani. Franciaország és Németország halad egy bizonyos tempóban és Magyarország is a sajátjában" – értékeli a szerző.

Majd levonja a konklúziót is: