Augusztus 25-én a balliberális ellenzék három kisebb pártja közleményben reagált a kormány tervezetére. A DK szerint „a Fidesz megelégelte, hogy a kormánypártra csak a rendőrségen és az ügyészségen nem vonatkoznak a törvények, a bíróságon néha még igen”. A PM szóvivője azt mondta, hogy a kormány által tervezett közigazgatási bíróságnak az lesz a feladata, hogy „eltussolja a fideszes lopásokat, választási csalásokat”. A Liberálisok közleményükben a magyar jogállam felszámolásaként hivatkoztak a tervezett intézkedésre. A szocialisták is hallatták a hangjukat: a Fidesz támadást indított a független bíráskodás ellen – állítja az MSZP.

Nem túl meglepő, hogy a Népszabadság teljes mellszélességgel beállt a károgók sorába. A lap hétfői számában Fleck Zoltán jogszociológust és Sándor Zsuzsannát, a Fővárosi Bíróság nyugalmazott tanácsvezetőjét szólaltatta meg, az Elmarasztaló ítélet a bíróságról című cikkben. A beharangozó szerint a cikkben az új közigazgatási felsőbíróság létrehozását bírálják a szakértők, ám érdemi kritika helyett a jelenleg működő bíróságok és az ügyészség munkáját ekézik.

Főként Sándor Zsuzsanna nyugalmazott bíró nyilatkozatai érdekesek.

– mondta Sándor Zsuzsanna a Népszabadságnak. A nyugalmazott bírónő kitért az ügyészség munkájára is.

– mondta Sándor Zsuzsanna a Népszabadságban.

Ezen kijelentései kapcsán két kérdést tettünk fel a nyugalmazott bírónőnek:

• a saját munkája során is pontosan tudta-e, hogy milyen "elvárásoknak" kell megfelelnie, avagy ez rá nem vonatkozik, csupán a bírói kar többi tagjára;
• valamint, hogy büntetőjogászként miért nem tett feljelentést, ha tudomására jutott, hogy az ügyészség bűncselekményt követ el azzal, hogy kényszervallat és bizonyítékokat kreál.

Sándor Zsuzsanna lapunk kérdéseire mindössze annyit reagált, hogy nem szeretné, ha bármilyen témában, vagy bármilyen összefüggésben megjelenne a neve a 888.hu-n és természetesen nem óhajt válaszolni a kérdéseinkre.

Az érdemi vita és kritika helyett a Népszabadság cikke és a balliberális ellenzék közleményei vegytiszta politikai mocskolódások, ezért úgy gondoltuk, hogy érdemes utánajárni annak, hogy milyen célt szolgál az új közigazgatási felsőbíróság létrehozása.

Kérdéseinkkel Szánthó Miklóst, az Alapjogokért Központ vezetőjét kerestük fel.

888.hu: A Népszabadságban megjelent cikkben amolyan jó zsaru-rossz zsaru felosztás volt tapasztalható Fleck és Sándor között. Fleck főleg a tudományos vonalat vitte, míg Sándor Zsuzsanna látszólag a politikait. Fleck egyik fontos állítása a cikk elején hangzott el: "elhibázott a rendszer, mert a parlament választja meg a bíróságok igazgatásáért felelős vezetőt, aki döntő és szinte kontrollálhatatlan befolyással rendelkezik a vezetők kiválasztását, de még az új bírák kinevezését tekintve is" – áll a Népszabadságban.

Mennyire általános gyakorlat az EU-tagországaiban, hogy a parlament választja a bíróságok igazgatásáért felelős vezetőit?

Szánthó Miklós: Az igazságügy kapcsán tett összehasonlítások azért nehezen értelmezhetőek, mert az egyes európai jogi hagyományok teljesen eltérőek. A még uniós tag Egyesült Királyságban nincs se klasszikus alkotmánybíróság, se kartális alkotmány stb.

Például Németországban a tartományi bíróságok igazgatásáért a tartományi igazságügyi minisztérium felel, szövetségi szinten pedig a szövetségi igazságügy - szintúgy Ausztriában, de Svédországban is az igazságügyi tárca alá van rendelve a bíróságok igazgatása. Ezek természetesen nem azt jelentik, hogy a kormányok beleszólnának magába az ítélkezésbe. Magyarországon a bíróságok központi igazgatását az Országos Bírói Hivatal (OBH) végzi, melynek vezetőjét az Országgyűlés választja - tehát jogilag semmi köze a kormányhoz. A bírák által választott tagokból álló Országos Bírói Tanács pedig felügyeli a bíróságok központi igazgatását. Hozzáteszem, hogy 1997-ig Magyarországon is az igazságügyi tárca alá tartozott a bíróságok igazgatása, 1997 után pedig az ezt a feladatot ellátó Országos Igazságszolgáltatási Tanácsban ott ültek a kormányzat képviselői, miniszterek is - ma már ez nincs így.

888.hu: A közigazgatási felsőbíróság ötlete/koncepciója a jelenlegi kormánytól származik, vagy ez már régebb óta részét képezi a jogásztársadalomban folyó diskurzusoknak?

SZM: Elkülönült közigazgatási bíróság 1896 óta működött Magyarországon, de annak előképét már a '48as törvények is tartalmazták, s azok nyomán a dualizmus hajnalán élénk tudományos vita bontakozott ki a kérdésben. A kommunista hatalomátvétel ezen területen is jogi cezúrát jelentett a magyar közjogi hagyományokhoz képet, 1949-ben megszüntették a Magyar Királyi Közigazgatási Bíróságot, s ezt követően a rendszerváltásig nyilván nem beszélhetünk jogállami értelemben vett közigazgatási bíráskodásról. 1991-ben megszületett a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatának kiterjesztésérõl szóló törvény, amely a közigazgatási pert mint egy különleges polgári pert kezelte és a Polgári perrendtartás keretei közé illesztette - ezen szabályozási koncepció hatályos jelenleg is.

A most felizzott vita azért is furcsa, mert az átalakításról már szó esett a jelenlegi kormány 2014-es megalakulásakor, s erről a kormány 2015 elején több határozatot is hozott. Ráadásul a konkrét szabályozási koncepció április óta elérhető a kormány honlapján, így nem teljesen érthető, hogy egyesek miért most "akadnak ki" a javaslaton.

888.hu: A közigazgatási felsőbíróság létrehozása kapcsán indított ellenzéki össztűz koreográfiájában és nyelvi fordulataiban ("jogállamiság vége", "függetlenség ellen indított támadás", stb.) mintha hasonlóságot mutatna más, korábbi javaslatok kapcsán indított támadásokkal.

SZM: A kritikák hibája, hogy kiragadnak egy elemet egy elég széles szabályozási koncepcióból és kizárólag arról beszélnek és annak kapcsán temetik újra a jogállamiságot. Hasonló módon történik ez 2010 óta a médiatörvénytől kezdve az Alaptörvényen át az új választási rendszer kialakításáig -

alapon pedig az említett szabályozások kiállták az idő és a jogalkalmazás próbáját.

888.hu: Miért gondolja úgy a kormány, hogy szükség van egy ilyen bíróság létrehozására?

SZM:  Azt kell látni, hogy a kormány általánosságban szeretné megreformálni a közigazgatási eljárásra és bíráskodásra vonatkozó szabályrendszert. Így a most hatályos közigazgatási eljárási törvény (Ket.) helyére egy új eljárási kódex, az általános közigazgatási rendtartás (Ákr.) lépne, míg a jelenleg a polgári perrendtarttásban szabályozott közigazgatási per szabályait szintén egy új kódexben, a közigazgatási perrendtartásban helyeznék el - emellett figyelembe kell venni az elmúlt évek közigazgatási átalakításait (járási hivatalok, kormányhivatalok stb.) és a közszolgálati életpályamodell bevezetését is.

A közigazgatási eljárási törvény problémája, hogy túl hosszú, az elmúlt 12 év folyamatos módosításai miatt koherenciája meggyengült, egyféle "ügyintézői kézikönyvvé" vált, amit a jogkereső állampolgárok már nem tudnak átlátni. A tervezett általános közigazgatási rendtartás ezzel szemben egy rövid, általános szabályokat tartalmazó kódex lenne, a speciális szabályokat a szakági törvényekre utalva. Bevezetné az egyszerűsített ún. sommás eljárást, a hatóságok közötti együttműködést kötelezővé tenné (tényleges egyablakos ügyintézés), valamint kötelező bruttó határidőket is előírna az ügyintézésre. Ezek mellett azonban legfontosabb újítása, hogy egyfokúvá válna a közigazgatási hatósági eljárás és ezzel párhuzamosan főszabállyá tennék a bírósághoz való fordulás lehetőségét. Tehát éppen, hogy általánossá válna egy jogállami bírósági kontroll a közigazgatási döntések felett, kiszélesítve a bírói jogorvoslat lehetőségét. Mivel a közigazgatási ügyek speciális szakértelmet igényelnek, ezért az Ákr. változtatna a fentiek szerint a közigazgatási perek szabályain is: így a jelenleg is működő közigazgatási és munkaügyi bíróságok mellett elkezdene működni a közigazgatási felsőbíróság. Utóbbi döntései felett azonban kontrollal bírna a Kúria, mint fellebbviteli bíróság. Az egész rendszer alkotmányosságát az Alkotmánybíróság felügyelné továbbra is, hiszen nem szabad elfelejteni, hogy az Alaptörvény már lehetővé teszi a bírósági döntésekkel szembeni alkotmányjogi panasz benyújtását is. 

888.hu: A kritikus hangok szerint a közigazgatási felsőbíróság létrehozása csupán arra lesz jó, hogy a kormány bajba került szimpatizánsait tutira felmentsék, ha esetleg lebuknak "a közpénzszivattyúk működtetése közben".

SZM: Csak a félreértések tisztázása végett: a felsőbíróság nem a "politikailag kényes ügyekben" járna el, hanem pontosan azokban, amelyeket a törvénytervezet meghatározna számára. Ezek: kormányzati tevékenységen kívüli közjogi jogviszonyon alapuló jogviták; valamint az önálló szabályozó szervek, autonóm államigazgatási szervek és kormányhivatalok, a vasúti igazgatási szerv és a légiközlekedési hatóság, a választási bizottság, a köztestületek, a Magyar Nemzeti Bank és a gyülekezési jogról szóló törvény kapcsán a közigazgatási tevékenységgel kapcsolatos perek. A más jogágak (pl. polgári jog, büntető eljárási jog vagy büntetés-végrehajtási jog, nemzetközi jog) területére tartozó cselekmények nem tartoznak e körbe!

• A közigazgatási felsőbíróság létrehozásának koncepciója nem új keletű, 1896 és 1949 között működött hasonló Magyarországon
• A kormány által beterjesztett szabályozás hatályon kívül helyezné a közigazgatási eljárási törvényt, amelyet az elmúlt 12 évben toldozgattak-foldozgattak a jogalkotók. Emiatt a törvény nehezen áttekinthető és koherenciája sokat gyengült. Ezt helyettesítheti az általános közigazgatási rendtartás, amely egy új eljárási kódex és rövid, általános szabályokat tartalmazna – a régi, igen bonyodalmas törvény helyett. A jogalkotónak ezzel az a szándéka, hogy az ide vonatkozó jogszabályokat átláthatóbbá tegye
• A közigazgatási per szabályait hasonló módon és megfontolásból a közigazgatási perrendtartásban helyeznék el.
• Az új közigazgatási felsőbíróság döntései felett kontrollal bírna a Kúria mint fellebbviteli bíróság.
• Az új bíróság a kormányzati tevékenységen kívüli közjogi jogviszonyon alapuló jogviták esetében járna el; valamint az önálló szabályozó szervek, autonóm államigazgatási szervek és kormányhivatalok, a vasúti igazgatási szerv és a légiközlekedési hatóság, a választási bizottság, a köztestületek, a Magyar Nemzeti Bank és a gyülekezési jogról szóló törvény kapcsán a közigazgatási tevékenységgel kapcsolatos perek. Azaz büntetőeljárásokra nem terjedne ki a befolyása.