A házelnök erre reagálva azt mondta: ha most lenne népszavazás, „én egészen biztosan nemmel szavaznék”.
Megjegyezte, a 2003-as csatlakozási népszavazáson „sem jó szívvel szavazott igennel”, de mindent egybevetve az volt a meggyőződése, hogy az EU-tagság Magyarországnak olyan új dimenziót nyit ki, ahol a saját nemzeti érdekei érvényesítésére egy kedvező, demokratikus és civilizált keretrendszert kap, amelyben ráadásul anyagilag sem jár rosszul.

Álláspontja szerint „a nácik és a kommunisták után” egy újfajta totalitárius törekvés veri szét Európát, amit „nevezhetünk hol liberalizmusnak, hol poszthumanizmusnak, hol mit tudom én micsodának, tehát zöld őrületnek”.
Hozzátette: „olyan mértékű agressziónak vagyunk kitéve”, a normalitástól való olyan mértékű eltávolodást követelnek meg szinte normatív módon, ami nemcsak a magyarok ellenérzését váltja ki, hanem azt szerinte az európai emberek döntő többsége „ellenszenvvel viseli el”.
Úgy összegzett: ha ez így megy tovább, akkor az Európai Uniót azok teszik tönkre, „akik tőlünk akarják ebben a pillanatban megvédeni”.
Kövér László szerint az EU-ban az erkölcsöt mint kategóriát „egész egyszerűen kiszorították”, nem létezőnek tekintik, és nem támogatják az erkölcsökről folytatott vitát. „De akkor könyörgöm, hogy az értékek azok miről szólnak?” – vetette fel.
A házelnök szerint ezeket

A 2022-es országgyűlési választásokról szólva Kövér László arról beszélt, hogy „napról napra nő a tét”, ugyanis – mint hangoztatta – „ha visszajönnek azok, akik régen kommunistáknak vallották magukat, ma pedig európaistáknak vallják magukat, akkor itt kő kövön nem marad”. Szerinte nemcsak az „egyébként felemás” rendszerváltozás vívmányait kell megvédeni jövőre, hanem olyan eredményeket is, mint a rezsicsökkentés és a családtámogatás szerteágazó rendszere.
Úgy vélte: az ellenzék retorikája és politikája is „szintet lépett” azzal, hogy „gyakorlatilag nyílt zendülést hirdettek meg az alkotmányos renddel szemben”. Kövér László a 20. századi történelem és azon belül is a Tanácsköztársaság történetének tanulmányozását ajánlotta az ellenzéki képviselőknek, majd kijelentette: „a 133 nap után jött a 134.”.
A házelnök úgy látja, téves következtetést vontak le az ellenzéki képviselők „a volt kommunista nómenklatúrából származó tagjaikkal együtt” abból, hogy 1989-90-ben és 1994 között „semmiféle számonkérés, retorzió nem történt azokkal szemben, akik a diktatúrát addig a nemzet ellen fenntartották”.

Az ellenzéki parlamenti akciókra utalva a házelnök azt is leszögezte: nem hajlandó eltűrni, hogy „bolhacirkuszt” csináljanak az Országgyűlésből és szántszándékkal sértegessék a képviselőtársaikat.