Amszterdamban készített hosszú interjút a De Standaard Konrád Györggyel, akit napjaink egyik legkiválóbb európai írójaként mutat be. Konrád a De Balie kulturális központban tartott előadást, amelyen saját környezetét is meglepő és sokszor heves ellenkezést kiváltó nézeteit fejtette ki a migrációs válságról.

Az író szerint a nácizmus és kommunizmus után az iszlám a harmadik olyan totalitárius ideológia, amely komolyan fenyegeti Európát – és bár ebben teljesen megegyeznek nézeteik Orbán Viktorral, ez nem jelenti azt, hogy az író szögre akasztotta volna a magyar miniszterelnökkel szembeni régi fenntartásait.

Az a tény azonban, hogy a 4,5 milliós magyarságból a török hódoltság végére mindössze 1,5 millió maradt, tisztán mutatja, hogy Közép-Európa jó okkal tart a muzulmán terjeszkedéstől. Merkel és Orbán politikája is elhibázott:

A mai menekültek ugyanis nem egyes személyek, akik európai polgárok kívánnak lenni, hanem egy arctalan tömeg, mely idővel párhuzamos társadalommá fejlődik majd. Az önbizalom növekedésével pedig együtt szaporodnak majd a konfliktusok is, hiszen

Európa nem lehet jó és morális úgy, hogy közben gyenge – márpedig „egy emberrel lehetek jó, de egy tömeggel nem. Ha jót teszek valakivel, valószínűleg én vagyok az erősebb. Ha beengedem a tömeget, gyenge vagyok.”

Márpedig az iszlám nem osztja az európai értékrendszert, amelyre ékes példa Erdogan felháborodása is az örmény népirtás tudomásul vételéről szóló német parlamenti határozat folytán.

Naiv és vak dolog áloptimista frázisokkal elkendőzni a létező feszültségeket, hiszen az európai kormányok hozzáállása és polgáraik érzései között máris szakadék tátong. A fiatal menekültek így kitaszítottként nőnek fel és bosszúra szomjaznak majd, ami ismét csak a szélsőjobb malmára hajtja majd a vizet.

Történelmileg nagyon fontos különbségtétel az is, hogy a muzulmán világban nem létezik az állam és az egyház szétválasztása, ami pedig Európa fejlődésének legjelentősebb eredménye, e nélkül ugyanis igazi demokrácia sem létezhet.

Az újságírói kérdésre, hogy mi lett volna, ha annak idején Európa ugyanolyan ellenségesen áll a zsidókhoz, mint most a muzulmánokhoz, Konrád György azt feleli:

Az író ezután elmeséli édesanyja ausztriai menekülésének történetét, és azt is, hogy „rendes” osztrák polgárok kedvtelésből mentek ki az erdőbe az ott bujkáló zsidókat levadászni.

Ami pedig az Európai Uniót illeti, minden kritika ellenére „ez a legjobb dolog, amit valaha is létrehoztunk”, és bár vannak és lesznek is belső konfliktusok, azokat nem szabad felfújni, hiszen nem veszélyesek.

Veszély csak akkor van, ha az emberek fegyvert is hajlandóak ragadni, az európaiak azonban – egyes muzulmánokkal ellentétben – szerencsére nem ilyen őrültek. Fontos tehát Európa, még akkor is, ha nem könnyű működtetni: „work in progress”, mondja Konrád György optimistán.

(Standaard)