Tatabányáról jó eséllyel mindenkinek a szénbányászat jut az eszébe. A város valóban büszke bányászati hagyományaira (elég csak az évente megrendezendő bányásznapra vagy a Bányászati és Ipari Skanzenre gondolni), de mi most kicsit más irányból közelítettük meg a dunántúli megyeszékhelyet, és összegyűjtöttünk nyolc helyet, ahova érdemes elnézni, ha az ember odalátogat akár családostul, akár párostul, akár csak a haverokkal.

Fotó: Forisek Ádám

Mi mással kezdhetnénk, mint Tatabánya jelképével, a város felett őrködő, Kő-hegyre épült turulszoborral, Európa egyik legnagyobb madárábrázolásával. A Turult érinti az évente megrendezésre kerülő, az ország egyik legközkedveltebb teljesítménytúrájának számító Gerecse 50, de aki nem természetjáró, annak is érdemes ide felnéznie, már csak a kilátás miatt is:

Fotó: Forisek Ádám

A gyermekeket játszótér várja a Turulnál, aki pedig például hosszabb útról érkezik ide, vagy csak kávézna egyet, nyugodtan beülhet a szobor mellett épült, egy éve átadott Gerecse Kapuja étterembe:

Fotó: Forisek Ádám

Ha több időt szeretnénk maradni a hegyen, a Turultól egy tízperces séta és lépcsőzés után elérhetünk a Szelim-barlanghoz. Bátran állíthatom, hogy a képek egyáltalán nem tudják visszaadni a 45 méter hosszú, 18 méter magas csarnok gyönyörűségét:

Fotó: Forisek Ádám

Fotó: Forisek Ádám

Fotó: Forisek Ádám

Oké, de mi van azokkal, akik nem a túrázás miatt érkeznek Tatabányára? Nos, nekik tökéletes választás a Gyémánt Fürdő. Jöhet a rossz idő, a fürdő ettől függetlenül egész évben várja vendégeit: a beltéri medencék mellett szaunázásra is van lehetőség.

Érdemes külön kiemelni, hogy családbarát létesítményről van szó, ahol a családi jegy kedvezményesebb, a pici gyermekeknek pedig a játszóház is nyitva áll. Közkedvelt szolgáltatása a fürdőnek a babaúszás.

Pihenés mellett természetesen sportolásra is lehetőséget kínál a Gyémánt Fürdő, a sportuszoda két medencével üzemel télen-nyáron.

Forrás: Gyémánt Fürdő hivatalos Facebook -ldala.

Nem kell elkeserednie annak sem, aki a sok fürdőzéstől vagy barlangjárástól megéhezik. A Vadvirág Tatabánya egyik legrégibb városrésze, Felsőgalla mellett található. Ennek megfelelően kedves kiszolgálás mellett egy igazi szép, falusi környezetben ebédelhetünk. Aki a sváb és tót ételek szerelmese (mint jómagam), annak ez a hely maga a mennyország:

Sztrapacska | fotó: Forisek Ádám

Sokan ismerhetjük azt az érzést, miután hosszabb időt töltünk el a nagyvárosban, hogy egyszerűen csak kiszakadnánk a szmogos, tömegnyomorral megáldott betondzsungelből, hogy elmeneküljünk a természetbe, ahol csend van és nyugalom. Erre tökéletes hely a síkvölgyi üdülőterület, a Tatabánya centrumától távol eső városrész.

Síkvölgyön több tó is található. Fürödni tilos, horgászni is csak engedéllyel lehet, de ahogy a képek is mutatják, Síkvölgy nem a fürdőzésre, hanem sokkal inkább arra alkalmas, hogy az ember egy pohár bor mellett Hamvas Bélát olvasson:

Fotó: Forisek Ádám

Fotó: Forisek Ádám

Tatabánya nem egy kicsi város, ezért több jó étkezdét is találhatunk. A „rövid beszéd, hosszú kolbász” elvet követve nem fogok kilométeres ajánlót írni az étteremhez, az emberes adagok és a házias ízek garantálják a remek ebédet. Aki szereti, annak merem ajánlani a rántott borjúlábukat, egyszerűen isteni (asztalfoglalásnál azért érdemes kérdezősködni, mert sajnos előfordulhat, hogy nincs alapanyag):

Fotó: Forisek Ádám

A Jászai Mari Színház szomszédságában található park igazi eldugott ékkő, a város egyik legjelentősebb zöldterülete. A parkban végig tölgyfákat láthatunk, amelyek egykor az egész Gerecsét és Vértest beborították. Külön öröm, hogy a város közepén ezek megmaradhattak.

Fotó: Forisek Ádám

Tökéletes hely arra, hogy az ember kicsit kiszabaduljon a mókuskerékből és kiszellőztesse a fejét. A kisgyermekeseknek sem kell aggódniuk, a park területén ugyanis korszerű játszóeszközök várják a kicsiket.

Fotó: Forisek Ádám

Végezetül pedig nem hagyhattam ki Pörge kolléga kedvenc helyét, a városközpontban található retro hamburgerezőt. Hogy miért is érdemes meglátogatni a lassan harminc éve (!) működő gyorséttermet, azt úgy érzem, Pörge úrnál tökéletesebben nem tudom leírni, úgyhogy átadom neki a szót: