Miután más, érdemi mondanivalójuk nincs, vagy ami van, az olyan jelentéktelen, hogy az állampolgárt ezek egyáltalán nem hozzák izgalomba, így hát még a koronavírusból is képesek politikai haszonra törekedni. Szavakban ugyan hirdetik az összefogást, a vírus elleni védekezés hatékonyságának közös erővel történő erősítését, a valóságban azonban fütyülnek rá, s pont az ellenkezőjét mantrázzák. Szó sincs részükről higgadtságról, felelősségteljes magatartásról, összefogási hajlandóságról. Bebizonyítják, hogy számukra krízishelyzetben is gyalázkodás az egyetlen választható testtartás, megmutatva a választóknak, hogy amikor mosolyogva, baráti hangon, látszólag az ő érdekükben szólnak, akkor hazudják a legnagyobbat.

Itt van ez a jobbikos új pártvezér, aki lassan világrekordot állít föl a tekintetben, hogy rövid elnöki regnálása idején hagyják legtöbben faképnél a pártot. Jakab egészségügyet bíráló parlamenti felszólalásában ezúttal is azzal az ótvaros kritikával volt csak képes előrukkolni, hogy az ágazat romokban hever. Ez azért különösen visszataszító, mert ő tudja a legjobban, hogy ez nem igaz, noha ezzel a vérlázító mantrával kampányoltak az országgyűlési, az EP és az önkormányzati választásokon egyaránt. Csakhogy ez a hazugság azóta sem vált igazsággá. Hiszen az összes ellenzéki párt mindvégig tagadta, hogy Gyurcsányék 2010 előtt 600 milliárd forintot vontak ki az egészségügyből, most pedig 700 milliárd forinttal több van az ágazatban. Könnyű eldönteni, mikor volt romokban az egészségügy: amikor kivették belőle a százmilliárdokat vagy amikor beletették.

Arról nem beszélve, hogy a titkos keresztapjához hasonlóan szintén túlmozgásos Péter úrfit egyszer sem hallottam az ellenzék által megtorpedózott szuperkórház ügye mellett felszólalni, hogy legalább az építkezési szándékának látszatát megpróbálja bemutatni. Ha lenne róla szó, akkor azt a szikár tényt se tagadná el, hogy jelenleg hatezer orvossal több dolgozik a magyar egészségügyben, mint 2010 előtt, amikor a jelenlegi szövetségese, Gyurcsány kezében volt a hatalom.

Természetes, hogy a Demokratikus Koalíció sem képes leszállni az egészségügyet öncélúan bírálók döglött lováról. A DK sem győzi ismételgetni, hogy több mint négyszáz háziorvos hiányzik az ellátórendszerből, ami szerintük azt jelenti – mutogatnak ujjal a kormányra –, hogy több százezer embernek nincs háziorvosa. Ami hangulatkeltésre jó, csak az igazmondás kritériumát nem meríti ki ez sem. A helyettesítési rendszer ugyanis jól működik, így minden magyar embernek van háziorvosa az országban, bárhol lakjon a 93 ezer négyzetkilométeren.

Mint ahogy náluk szintén krokodilkönny-fakasztó téma, a karanténba zárt koronavírus-fertőzöttek ideiglenes keresetkiesése. Ez persze szintén megoldott, hiszen az operatív törzs minden érintettnek értesíti a háziorvosát, így nem maradnak az izoláció időszakára sem ellátás nélkül.

Nem lehet elégszer elismételni: az ellenzék a járvány idején sem az emberekért küzd. Kizárólag magáért, politikai érdekeiért, a vágyott hatalomért. Miközben az ellenkezőjét hazudja.

Hogy mondta anno az SZDSZ? Tudjuk, merjük, tesszük!

Szerencsére látják ezt az emberek.