Vajon azért tagadja mostanában iszlámbarátságát és leplezi szélsőségesekhez fűződő viszonyát Vona Gábor, mert valódi terroristák, merényletszervezők vannak külföldi kapcsolatai között? Nemrég kiderült, hogy a Jobbik elnöke szoros kapcsolatban áll egy török szélsőséges iszlamistával, Musa Serdar Çelebivel. Az Origo kedden leplezte le azt a Vona Facebook-oldalán található képet, amelyen Çelebi szívélyesen, puszival köszönti a Jobbik elnökét.

Mehmet Ali Agca, a Szürke Farkasok terrorszervezet aktivistája volt II. János Pál pápa merénylője. Törökországban 1979. február 1-jén meggyilkolta az ismert szociáldemokrata publicistát, a Milliyet főszerkesztőjét, Abdi Ipekcit. Agcát el is ítélték, de hat hónappal később megszöktették a katonai börtönből és Bulgáriába menekítették. Több török forrás az Ipekci-gyilkosság kapcsán Musa Serdar Çelebi nevét is megemlíti, mint akinek része volt a bűntényben.

A bulgáriai bujkálás után 1981. május 10-én érkezett Rómába az akkor alig 23 esztendős török állampolgárságú Agca. Az ifjú török nem várost nézni érkezett Rómába, hanem II. János Pál pápa meggyilkolására készült. 1981-es kihallgatása során Agca tagadta, hogy lett volna segítője, illetve megbízója, ez azonban előéletére is figyelemmel, több mint valószínűtlen. Fordulat az ügyben akkor állt be, amikor a római államügyész három bolgár és négy török férfi bírósági meghallgatását kezdeményezte a II. János Pál pápa ellen elkövetett merénylettel (1981. május 13.) összefüggésben. A bolgár férfiak: Szergej Ivanov Antonov, Todor Ajvazov és Vasziljev Kolev voltak. A török férfiak pedig: Bekir Celenk, Omer Bagci, Oral Celik és Musa Serdar Çelebi voltak, akiket ekkor már olasz börtönben tartottak fogva. Mehmet Ali Agca ekkor már életfogytig tartó börtönbüntetését töltötte Olaszországban, amit 1981. júliusában szabtak ki rá.

Egy '85. május végi New York Times-cikk arról számol be, hogy az akkori tárgyaláson az egyik török (Omar Bakci) vádlott elmondta, hogyan adták át a fegyvert a merénylőnek egy vasútállomás melletti étteremben, Milánóban. Ez azért lényeges, mert ez volt az első vallomás, amely megerősítette Agca újabb nyilatkozatát, amely szerint nem egy magányos elkövetőről van szó. (Agca először ugyanis azt vallotta, egyedül tervezte meg és követte el a merényletet.) Agca elmondása szerint őt szélsőjobboldali törökök segítették, akiket a bolgár titkosszolgálat fizetett. Ez volt az a vallomás, ami alapján a többi vádlottal szemben újraindították a pert.

Bakci részletesen elmondta, hogyan segített Mahmut Inannak, Eyup Erdennek és Musa Serdar Çelebinek, hogy azok eljuttassák Agcához a Browning 9 mm-es pisztolyt, amellyel később rálőttek a pápára.

Musa Serdar Çelebi ekkor 33 éves volt. Vele kapcsolatban azt írják, hogy egy „nyugatnémet szélsőséges török bevándorló csoport elnöke, akit azzal vádolnak, hogy ő szerzett Agcának szállást és juttatott el hozzá pénzt". Az általa akkor vezetett szervezet a Szürke Farkasok utódszervezeteként volt ismert.

Az New York Times '86. június végi cikke arról tudósít, hogy Musa Serdar Çelebi tagadta, hogy szerepe lett volna a pápa elleni merényletben, egyúttal kijelentette, hogy soha nem volt vezetője a Szürke Farkasoknak. Musa Serdar Çelebi azt mondta, azt sem tudja, hogy a Szürke Farkasok szervezet egyáltalán létezik-e, de ha igen, akkor sincs köze az ADÜTDF nevű szervezethez. Musa Serdar Çelebit 1983-ban tartóztatták le Németországban, majd vádolták meg a pápa elleni merényletben való bűnrészességgel.

Çelebit konkrétan azzal vádolták, hogy kétszer is találkozott Agcával. Az ellene felhozott vádpontok között szerepelt az is, hogy 3 millió német márka jutott el hozzá a bolgár titkosszolgálatoktól a merényletért cserébe. Çelebi szövetségéről azt írták, hogy török nacionalista nézeteket vallanak, a pápát a törökökkel ellenséges nyugat vezetőjének tartják.

Az NYT '86 márciusában arról tudósított, hogy kétes döntés született az olasz bíróságon, és hat embert felmentettek a perben, öt évvel a pápa elleni gyilkossági kísérlet után. Ennek a pernek az előzménye, hogy 1981. szeptember 22-én az ügyben felkért olasz vizsgálóbíró olyan állásfoglalást adott ki a merényletről, amely fegyveres összeesküvésnek minősíti a történteket. A felmentő ítélet azért volt meglepő Musa Serdar Çelebi kapcsán, mert az ügyész 1986 februárjában azt állította, hogy biztos benne és minden kétséget kizáróan bizonyított is, hogy Musa Serdar Çelebi segített megszervezni és pénzügyileg is támogatta a pápa elleni merényletet. Çelebire éppen ezért életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabását kérte.

Beszéljünk egyenesen: a török, szélsőségesen nacionalista és iszlamista szervezet, a Szürke Farkasok kézjelével gyakran pózoló Vona Gábor, a Jobbik elnöke kebelbarátja és többszöri vendéglátója egy ismert muszlim szélsőségesnek, a II. János Pál pápa elleni merényletben is kulcsszerepet játszó Musa Serdar Çelebinek, aki mindig török nacionalista szervezetekben, szélsőségesen muszlim mozgalmakban és pártokban tevékenykedett.

Çelebit a pápa elleni összeesküvés perében több helyen is központi figuraként említik, aki támogatásokat mozgósított Agca érdekében, mielőtt az a pápa elleni akciót végrehajtotta volna. Çelebit azzal vádolták, hogy kétszer is találkozott Agcával: először 1980 decemberében Milánóban, másodszor 1981 márciusában Zürichben. Az ellene felhozott vádpontok között szerepelt az is, hogy 3 millió német márka jutott el hozzá a bolgár titkosszolgálatoktól a merényletért cserébe. Egy 1984-ben Magyarországon lekapcsolt, Szürke Farkasokhoz tartozó csempész azt állította, személyesen ő helyezte el egy bankszámlán a pénzt a bolgár titkosszolgálat megbízásából. A férfi azt is állította, a maffiaügyletek mellett az NSZK hírszerzésének jelent.

Musa Serdar Çelebi németországi szélsőséges iszlamista egyesületek alapításában és vezetésében vállal szerepet a mai napig. A német tartományi belügyminisztériumok, valamint a német szövetségi hírszerzés dokumentumai szerint szervezetei „nemzetbiztonsági kockázatot jelentő tevékenységet” folytatnak, a „török nacionalista MHP és a Szürke Farkasok fiókszervezetei”. Feltehetően több, németországi mecsetben aktív szunnita imám fizetését az egyesületein keresztül finanszírozza a török állam.

(Origo)