Nagyon korán indult a kampány, az amerikai médiát követve az az ember benyomása, mintha itt lenne az előválasztás a nyakunkon, pedig még messze a vége. A jelentéktelen kis apróságokat is kezdik felkapni és felnagyítani, könnyű elveszni a híráradatban. Mire érdemes odafigyelni?

Még a dübörgő gazdaság sem lehet elegendő garancia a hivatalban levő elnök pártjának győzelméhez (lásd Al Gore, 2000), de nagyon könnyű belebukni egy recesszióba (lásd McCain, 2008). Lehet jó, vagy rossz döntéseket hozni a jelöltállítás során, de ha a következő évben bekrepál az amerikai gazdaság, az nagyon ronthatja a demokraták esélyeit.

„Amióta közvélemény-kutatásokat végeznek, egyetlen nagy párt jelöltje se tudott egy harmadik ciklust is megnyerni, ha a hivatalban levő elnök népszerűsége 50 százalék alatt volt. Jelenleg Obamának 45 százalék körül van a támogatottsága, és kicsivel 50 százalék felett az elutasítottsága." Még változhatnak Obama számai, de a következő hónapokban azon kell dolgoznia, hogy visszaszerezzen valamennyit a népszerűségéből, vagy a támogatói minél többen elmenjenek szavazni.

Az elsőként szavazó államokban, Iowában és New Hampshire-ben Sanders megszorongathatja Hillary-t. Ráadásul a Sanders-kampányrendezvényeken megjelenő tömegek könnyen átfordíthatók elektori győzelmekké.

„Nézzünk szembe a valósággal. Jól vagy rosszul döntöttek, de a demokraták elég korán Hillary mellett tették le a voksukat. Minden hagyományos területen – támogatók, adományzók, pénz, médiafelület – lekörözte a vetélytársait."

Clintontól mindenki berezelt, alig van komoly kihívója. Jeb Bushtól viszont senki nem jött zavarba. Hiába támogatja a pártszervezet,16 kihívója akadt a republikánus oldalon. Ha nem bukik bele az email-botrányba, Clinton még el is veszítheti a fehér-többségű Iowát és New Hampshire-t, és így is zavartalanul menetelhet a jelöltség felé, olyan erős pozíciója van a női és a kisebbségi szavazóknál. Ezen Joe Biden esetleges indulása se változtatna.

Persze Hillary is elszúrhatja még. A kampánykezdés finoman szólva sem volt sikertörténet, és az email-botrányra is bénán reagált. Az mindenesetre biztos, hogy 2016-ban sokkal nehezebb lesz megverni, mint amilyen legutóbb volt.

„Néhány hete a CNN bemutatott egy összeállítást a 2016-os kampány pillanataiból, amitől leesett az állunk. Volt közte jó néhány trumpizmus és Hillary Clinton kijelentése, miszerint a férje totál le volt égve, miután otthagyta a Fehér Házat. Szórakoztató anekdoták voltak, de nem lesz hatásuk arra, hogy mi történik majd a választáson. Az egyetlen kivétel Jeb Bush iraki háborúval kapcsolatos esetlenkedése lehet. Bush-nak még a leginkább megjósolható kérdéssel is meggyűlt a baja, ami egy nagyobb probléma része: az eddigi kampány-teljesítménye nagyon gyenge volt. Ezen kívül viszont nem kell sokat belelátni az apróbb botlásokba.”

A párttagok, a kongresszusi tagok és a kormányzók támogató nyilatkozata egyfajta előrejelzőként működik, segít belőni egy jelölt erősségét. "Ki áll nyerésre a támogatottsági versenyben? Demokrata oldalon a történet nagyon egyszerű, Hillary Clinton mindent visz. Sőt, a FiveThirtyEight szerint erősebb pozícióban van, mint bármelyik korábbi demokrata jelölt. 44 demokrata szenátor és 188 demokrata kongresszusi képviselő van. Közülük 30 szenátor és 100 képviselő támogatja Clintont.

Ráadásul 18 demokrata kormányzó szintén mögötte áll. Más szóval a 250 top demokrata közül Clinton 137 támogatását megszerezte (55 százalék), nem is beszélve az alacsonyabb beosztású tisztviselőkről.

Clinton ellenfelei közül Sandersnek egész pontosan nulla a támogatottsága a hivatalban levő demokrata szenátorok (a saját kollégái), képviselők és kormányzók között. Melyik demokrata vinné vásárra a bőrét egy olyan jelölt támogatásával, aki tulajdonképpen nem is demokrata?”

„A republikánus párt viszonyai sokkal ködösebbek. Jeb Bush szerezte a legtöbb magas rangú republikánus támogatását, összesen huszonkettőt, ami még mindig elég gyatra. A második Rand Paul, 10 támogatóval." A demokraták sokkal aktívabbak ezen a téren, a republikánusok közül kevesen álltak ki nyilvánosan egy jelölt mellett. "Csak hasonlítsuk össze Clinton 137 támogatóját a repubikánus térfél összesen 60 támogatójával. (Mellesleg Trump pontosan annyi támogatót szerzett, mint Bernie Sanders: nullát.)”

A Politico szerint Trump kezdeti sikerébe nem kell sokat belelátni. Ugyan vezeti a közvélemény-kutatásokat, és jól megtalálta a hangot a kiábrándult választókkal, de hosszabb távon el fog vérezni. "Trump jelöltsége olyan, mint egy buborék, ami végül úgyis ki fog pukkadni. Fogadni mernénk, hogy a legtöbb republikánus vissza fog térni a hagyományos politikusokhoz, hogy a választási időszak beindul. A jelenlegi 17 republikánus jelöltből öt jelölt rendelkezik azokkal a szokásos paraméterekkel, amik egy nagy párt jelöltségének elnyeréséhez szükségesek: Jeb Bush, Marco Rubio, Scott Walker, Ted Cruz és John Kasich.”

„Sok olyan jelölt van, aki politikai örökséggel indul, ezért magától értetődő párhuzamokat keresni a korábbi kampányokkal. Ha Clinton és Bush lesz a befutó, bőven lesz majd alkalom összehasonlítani a két név legutóbbi, 1992-es versenyével. Már most nyilvánvaló, hogy Hillary nem Bill, bár mindkettőjük nevét botrányok árnyékolják be. Hillary sokkal szakpolitika-orientáltabb és szervezettebb, de meg se közelíti férje természet adta politikai tehetségét.

Bushéknál mindenkinek vegyes, de összességében sikeres a választási teljesítménye. Bár egyiküket se inspiráló politikai beszédeik miatt választották meg, az eddigi benyomások alapján Jeb Bush lehet a legkevésbé izgalmas hármuk közül. Jeb-nek keményebb lehet a győzelemhez vezető út, nagyrészt bátyja ellentmondásos és népszerűtlen elnöksége miatt.”

(Politico)