Az államtitkár szerint a magyar kormány megpróbálja elkerülni azt a hibát, amit sok nemzetközi segélyszervezet elkövetett, mivel nem akar okosabb lenni a támogatottaknál, nem akarja helyettük eldönteni, hogy mire van szükségük.

A magyar kormány és a magyar egyházak képviselői ezért elmentek a Közel-Keletre, és közvetlenül a rászoruló közösségeknek tették fel a kérdést, hogy miként segíthetnek. Emellett elhívták a közel-keleti, valamint afrikai egyházi vezetőket Magyarországra, és igyekeztek nemzetközi nyilvánosságot biztosítani nekik, hogy elmondhassák a világnak, milyen helyzetben vannak.

Az üldözött közösségek vezetőivel folytatott párbeszéd során alakult ki a hármas célkitűzés, hogy a közösségek megmaradásához biztosítani kell a túlélést, az életteret és a megélhetés feltételeit.

Azbej Tristan beszélt arról is, hogy összefüggő problémarendszerről van szó, amely egyaránt vallásszabadsági, humanitárius és migrációs kérdés. Ezt a problémát egy olyan kis országnak, mint Magyarország, esélye sincs megoldani, azt azonban megteheti, hogy módszertani példát állít más országok, illetve a nemzetközi szervezetek elé.

Az államtitkár a program mögött lévő motivációként említette, hogy Magyarország kimondottan büszke keresztény kulturális alapjaira, erre építi nemzetpolitikáját és külpolitikája egy részét is.

– jelentette ki.

A Hungary Helps ugyanakkor nem kivételez a keresztényekkel, hiszen vallási és etnikai hovatartozástól függetlenül segíti a fejlődő világban, illetve a krízisrégióban élő rászoruló közösségeket.

Azbej Tristan elmondta azt is, hogy gyakran elhangzó kritika szerint azzal, hogy segítik a keresztény közösségeket, még inkább rájuk nyomják azt az egyébként is rajtuk lévő stigmát, hogy a „Nyugat kegyeltjei”.

Az államtitkár szerint ennek ellentmond, hogy például az iraki Erbílben, ahol a káld katolikus egyház által működtetett Szent József-klinika gyógyszerellátását biztosítja a magyar kormány, a keresztények után a második legnagyobb ellátott csoport a konzervatív muszlim nők, akik szülészeti, nőgyógyászati kezelésekre járnak a kórházba, mert jobban megbíznak a katolikus orvosokban és nővérekben, mint a muszlimokban.

Nemcsak az tehát a program célja, hogy megmentse a keresztény közösségeket, hanem az is, hogy olyan helyzetbe hozza őket, hogy segíthessék a velük együtt élő más vallási csoportokat, és ezáltal javuljon társadalmi megítélésük – tette hozzá Azbej Tristan.

Kocsis Fülöp érsek-metropolita felidézte, hogy 2017-ben és 2018 nyarán is járt Szíriában, és két látogatása során egészen más kép fogadta. Míg 2017-ben katonai ellenőrzőpontokon haladtak át, rakéták és ágyúk zajától volt hangos a vidék, addig 2018 augusztusában Damaszkuszban már élet volt az utcákon, kinyitottak a boltok, a kávézók. Ugyanakkor az „emberek szeméből szomorúság, szorongás és kimerültség sugárzott”. Úgy fogalmazott: „amit Szíriában láttam, meggyőzött arról, hogy nem lehet más célunk, minthogy stabilitást biztosítsunk”, perspektívát adjunk” az ott élőknek és mindazoknak, akik haza akarnak térni.

Kitért arra: „ha azt akarjuk, hogy a keresztények a szülőföldjükön maradjanak, akkor helyre kell állítani a templomaikat és iskoláikat. Szíria jövője az iskolákban kezdődik, a keresztény iskolák ugyanis mindig nyitva álltak a muszlim gyerekek előtt is”, így nemcsak az oktatás, hanem a társadalmi megbékélés és párbeszéd helyei is. Ezzel szemben az „agyelszívás” és az „elvándorlás bátorítása” megfosztja Szíriát a jövőjétől.

Megjegyezte azt is, hogy a békeépítés útján a nyugati hatalmak nem kényszeríthetik rá a Közel-Keletre a saját ideológiájukat.