A Mandiner összeszedte az elmúlt nyolc év legfontosabb gazdaságpolitikai trendfordulóit. Ezeknek köszönhetően Magyarországnak sikerült kitörnie a két évtizedes kudarcok sorozatából. A sokak által csak "unortodox gazdaságpolitikai felfogást" ma már a nemzetközi szakmai közvélemény is elismeri. Hogy miért számít hatalmas sikernek az elmúlt nyolc év? Azért, mert a 2008-as válság hazánkat még súlyosabban érintette, mint a szomszédainkat, s mert Magyarországon a baloldali kormányzat egy saját belső válságot idézett elő már 2006-ra, ami miatt hazánkra duplán hatott a 2008-as összeomlás.

2010-ig az államadósság rendkívül gyors ütemben emelkedett. 2002-ben még a GDP (az egy év alatt megtermelt bruttó hazai termék) 55 százalékát tette ki, 2010-ben pedig már közel 80 százalékát. A 2010 előtti átlagos eladósodási tempóval haladva 2018-ra a GDP 105 százaléka lenne a magyar államadósság, így a magyar állam eladósodottabb lenne, mint Spanyolország, és csatlakozott volna a magas adósságot maguk előtt görgető mediterrán országok klubjához.

Ehelyett a magyar államadósság 2011-től csökkenő pályára állt, így már a hetven százalékot közelíti, középtávon pedig hatvan százalékra csökkenhet.

Az elmúlt években tapasztalt csökkenéshez hozzájárult az is, hogy a költségvetés hiánya 7 éve nem emelkedett az uniós hiánycél, azaz 3 százalék fölé.

2010 előtt a hazai gazdaságpolitika a külföldi tulajdonú bankrendszerrel karöltve devizában adósították el a magyar háztartásokat, a cégeket és a magyar államot.

A háztartások devizaadóssága 2005-ben még a GDP két százaléka volt, 2010-re viszont már a húsz százalékot is meghaladta, miközben egyetlen visegrádi országban sem nőtt 13 százalék fölé. 

A hazai háztartási devizahitel-állomány 2010 és 2015 között azonban megfeleződött, majd a 2015-ös forintosításokkal teljesen megszűnt és már a GDP nulla százalékához közelít. A háztartások mellett a magyar állam is devizában adósodott el 2010 előtt, a második és a harmadik Orbán-kormány gazdasági intézkedéseinek köszönhetően azonban ez átkonvertálódott hazai valutára, így növekedett a külső sokkokkal szembeni ellenálló képesség.

A devizatartalék szintén azért fontos, hogy az ország megfelelően tudjon reagálni a külső sokkhatásokra. A gazdaságpolitikában van egy erre szánt mutató (Greenspan-Guidotti mutató), amely azt mutatja, hogy egy adott államnak mekkora az ellenállóképessége a devizatartalék függvényében. Ha a külső finanszírozás leáll, akkor a devizatartalékból kell biztosítani a lejáró külső adósság visszafizetését.

Ha a mutatószám 1 feletti értéket vesz fel, az pozitív az ország szempontjából. 2006 és 2010 között ez a szám egyszer sem érte el a kívánt szintet, vagyis nem volt kellő tartalék a rendszerben. 2011 után azonban végig 1 felett volt Magyarország Greenspan-Guidotti mutatója.

#4 - Egy átlagos magyar középvállalat kevesebbet adózik, mint a többi V4-es országban

A középvállalatok adóterhelése a kétezres években a Világbank adatai alapján még 55 százalék feletti volt, miközben Lengyelországban már ekkor is 45 százalék alatti adóterhelés rakódott a teljes hozzáadott értékükre (ez tartalmazza a vállalat által megtermelt munka- és tőkejövedelmeket is). Ez az egyenlőtlenség is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a lengyel gazdaság még a 2008-as válságban is növekedett, miközben Magyarország egyedüli visegrádi országként az IMF mentőcsomagjára kényszerült.

Ezért volt tehát szükség a középvállalatok adóterheinek gyors csökkentésére 2010 után. Mára Magyarországon az adóterhelés jelenleg 39,1 százalékos a korábbi 57 százalék helyett, egy átlagos középvállalat tehát negyedével kevesebb adót fizet a hozzáadott értéke után, mint 2010-ben.

Cél, hogy a cégek terhei tovább csökkenjenek.

#5 - A munkaerőt is támogatja a gazdaságpolitika

Míg az átlagbéren tízezer forintos emelés esetén az állam elvont 7200 forintot 2010 előtt, 2018-ban már csak 4300-at, és a cél, hogy a következő négy évben ez az összeg jóval 4000 alá csökkenjen.

A marginális adó [ez azt mutatja, ha egységnyivel emelkedik egy munkavállaló teljes bérköltsége, akkor abból a munkaadónak és a munkavállalónak összesen hány forintot kell a közterhek megfizetésére fordítania – a szerk.] ezzel 72 százalékról 43 százalékra csökkent (családi adókedvezmények figyelembevételével).

A többi visegrádi ország 2010 előtt csak legrosszabb esetben vonta el a béremelés felét. Nem csoda, hogy régiós versenytársaink könnyebben átvészelték a 2008-as válságot, míg Magyarország sokszorosan egyensúlytalan gazdasággá vált.

#6 - 750 ezer új munkahely 20 év stagnálás után

A rendszerváltáskor 1,5 millió munkahely szűnt meg Magyarországon, a hibás átállást pedig egészen 2010-ig nem sikerült kijavítani.

Az 1987-es 5 millió 371 ezer fős foglalkoztatási szintről 1996-ra 3 millió 778 ezer főre csökkent a foglalkoztatottak száma Magyarországon, majd 2006-ra 3 millió 930 ezer főre bővült, hogy 2010-ben újra 3 millió 781 ezer főre csökkenjen. Ez a kétezres évek legalacsonyabb, 44,8 százalékos foglalkoztatási rátáját jelentette, amelyet 2017-re 59,3 százalékos, a kilencvenes évek óta sosem látott magasságba sikerült emelni. 2018-ban a foglalkoztatottak száma akár 4 és fél millió főre is növekedhet, ezzel a két évtizeden keresztül elképzelhetetlennek számító teljes foglalkoztatás megvalósul.

A munkahelyek többségét a piac hozta létre.

#7 - Rég nem látott reálbér-emelkedés

A munka és a munkáltatók terheinek csökkentése, a válságkezelés után beinduló gazdasági növekedés és a 2010 előtti tendencia megfordítása, melynek értelmében a munkavállalók részesedése a megtermelt jövedelemből fokozatosan csökkent, lehetővé tette a fizetések emelését.

A teljes foglalkoztatás gazdaságpolitikai célja 1990 óta nem látott bérnövekedést hozott, mivel drasztikusan csökkentette a munkanélküliek segélyeken gyámolított tartalékseregét. Így a munkaerő alkuereje a piacon nőtt. A nettó reálbérek öt éve megtorpanás nélkül nőnek.

Míg 2002 és 2010 között mindössze 13 százalékkal emelkedtek a nettó reálbérek, 2010-től 2017 végéig családi adókedvezményekkel számítva 36 százalék volt az emelkedés, ami 2018 végére elérheti a 48 százalékot.

A minimálbér bruttó összege 2010 óta 88, a garantált bérminimum pedig 102 százalékkal nőtt, ez a gazdaság fehéredését és a termelékenység javulását is nagyban támogatja majd.

#8 - Több gyermek születik (de még nem elég)

A népességcsökkenés megállításához szükséges demográfiai fordulat első lépéseit a kilencvenes évek hanyatlása és a kétezres évek stagnálása után 2010 után sikerült megalapozni. 2012-re emelkedett a termékenységi arány (ez megmutatja, hogy egy anyának átlagosan hány gyermeke születik), hogy aztán folytatódó növekedés után elérje az 1,53-as értéket, ami már közelíti az 1995-ös számot.

#9 - A hazai és a külföldi tulajdon arányában bekövetkező fordulat

Míg 2002 és 2010 között az állam működő vagyona GDP-arányosan 27 százalékponttal csökkent, addig 2010 és 2018 között – zömében az 1994 és 1998 között elhibázottan külföldi kézre játszott közműcégek és banki tulajdonhányadok visszavásárlásával – 5 százalékponttal nőtt.

Végre magyar kézben vannak azok a közműcégek, amelyek a világ minden pontján nemzeti tulajdonban vannak, és a bankrendszer 80:20-as külföldi: hazai aránya is 50:50-re módosult. Látható azonban, hogy sokkal gyorsabban és könnyebben külföldi tulajdonba lehet juttatni a működő vagyont, mint visszaépíteni azt.