Hetente érkeznek hírek a demokrácia, alapvető politikai szabadságjogaink, benne a sajtószabadság kitartó hanyatlásáról. A történet lassan olyan lesz, mint a fenti Hofi vicc az elfajzott, imperialista Nyugat összeomlásáról. Mindenki tudta, hogy a Nyugat virul, a nyilvános térben mégis fenn kellett tartani az ideológia látszat-univerzumát.

Nos, ez a helyzet a demokráciával is. Köszöni megvan. Ennek ellenére sokan abban a meggyőződésben élnek, hogy fontos elemei: például a sajtószabadság a végsőket rúgja. Sőt, a nyilvánosság egyik felében ennek ellenkezőjét nem is lehet állítani anélkül, hogy meg ne bélyegezzék az embert, mint elmeháborodottat, vagy zsúrfasisztát.

A Népszabadság nagy indulatokat kavart megszűnése is egy ebben a sorban, a morális pánik tipikus esete. Az indulatokat meg lehet érteni. De sokszor amit látni akarunk, látni vélünk, nem konvergál a tényekkel. Nézzünk néhány példát.

A Népszabadságot a hivatalos példányszám audit információi szerint (MATESZ) naponta körülbelül 38 ezer példányban értékesítették (2015 végén).

A Századvég nagymintás média-analízise szerint 2016 január és szeptember között a lap a teljes felnőtt népesség 4,2%-át érte el (azaz 4,2% legalább heti egy alkalommal kézbe vette a lapot – az adatok egy átlagos hétre vonatkoznak a vizsgált időszakban). Ez körülbelül 340 ezer embert jelent (ők nem vásárolták meg mind a lapot, a szám másodlagos olvasókkal együtt értendő).

Hetente minimum 3 napon a lakosság 2,2%-a vette kézbe. Õk tekinthetők rendszeres olvasónak. Ez nagyjából 180 ezer ember.

Összehasonlításként: az Index.hu átlagos heti elérése a vizsgált időszakban 28,6%. Ez barátok közt is 2 millió 280 ezer ember.

A hír- és vélemény-újságírás fókusza látványosan áthelyeződik az online felületekre. Ezzel párhuzamosan a nyomtatott politikai lappiac folyamatosan zsugorodik. Ez mind az ellenzéki, mind a jobboldali újságokra igaz (lásd MATESZ adatok). A Népszabadság sorsa így is nyilvánvaló veszteség rendszeres olvasói számára, a trend azonban nem a sajtószabadság megszűnéséről szól, hanem az információhoz való hozzáférés felgyorsult digitális forradalmáról, annak minden pozitív és negatív következményével (pozitív például az ingyenesség, negatív pl. az információ megbízhatóságának devalválódása).

Nézzük akkor az online újságírást. Működik-e a sajtószabadság a politikai hírfogyasztásban lassan dominánssá váló interneten?

Tekintsük indikátornak a nyíltan ellenzéki orientációjú és nyíltan jobboldali online hírfelületek viszonyát az olvasottság /elérés vonatkozásában. Azaz a keresleti oldalról.

Egy olyan esetben, amikor nem működik, vagy korlátozott a sajtószabadság, a kereslet oldalán értelemszerűen, egyensúlytalanság várható. Az olvasónak nincs mit tennie: azt eszi, ami van. Az egyik politikai, ideológiai tömb uralja a piacot, így jelentős aránytalanság figyelhető meg az elérésben /hozzáférésben. Működő korlátok esetén dominanciát kell tapasztalnunk. Ellenkező esetben a feltevés empirikus értelemben nem tartható.

Nézzük az adatokat.

Az online politikai hír- és véleménypiac legfontosabb (legnagyobb olvasottságot produkáló) szereplői a következők: Origo.hu, Index.hu, 24.hu, Hvg.hu, 444.hu, 888.hu, Hirado.hu, Nol.hu (azóta megszűnt), Atv.hu, Mno.hu, Mandiner.hu. Ezek átlagos heti közönség-elérése a Századvég nagymintás média-analízise szerint, 2016 január és szeptember között az alábbi ábrán látható módon alakult.

Piacvezető az Origo, a teljes felnőtt lakosság 35,9%-át éri el. Ez nagyjából 2.8 millió olvasó (ők hetente legalább egy alkalommal olvassák). A második helyezett Index számait fent már bemutattuk.

A top 5 politikai híroldal közül 4 ellenzéki orientációjú.

A Századvég adatbázisban megvan arra is a lehetőség, hogy összevontan vizsgáljuk az ellenzéki és a jobboldali portálok együttes elérését.

Ebből a következő derül ki: az önmagukat ellenzékinek, baloldalinak tekintő felületek (Index.hu, 24.hu, Hvg.hu, 444.hu, Nol.hu, Atv.hu, Mno.hu) együttes elérése 38,5% (Nol.hu nélkül 38,3%), míg a semleges, vagy magukat jobboldalinak tekintő felületek (Origo.hu, 888.hu, Hirado.hu, Mandiner.hu) együttes elérése 38,9%-os. Itt természetesen figyelembe vettük, hogy egy olvasó nem csak egy hírportált követ, hanem többet is. Azaz a közölt adatokban minden olvasó csak egyszer szerepel (akkor is ha 2-3 oldalt követ rendszeresen).

A mérésekben nem szerepel a radikális Kurucinfo, ami az ellenzéki felületek elérését erősíti.

A számok magukért beszélnek. Politikai orientáció vonatkozásában a két oldal elérése kiegyenlített. Nincs dominancia.

Sőt, ami még érdekesebb, az a kereszt-olvasottság: a hírfogyasztók nagy többsége (64%) ugyanis ellenzéki és jobboldali felületeket is rendszeresen követ. Ez a fogyasztói oldalon a források szinte teljes pluralitását jelenti. Azaz még szegregációról sem beszélhetünk a választói tömbök között.

A médiapiac egyes anomáliáit és a politikusok részvételével zajló médiaháborút nem szabad összekevernünk a sajtószabadság kérdésével.

A magyar olvasók és online politikai hírfogyasztók láthatóan szabadon választanak, érdeklődésük és politikai ízlésük szerint. A források pluralitása, az információk hitelességének kereszt-ellenőrizhetősége mindenki számára adott.

Köszönet az adatokért az alapítványnak.