A Magyar Nemzetnek adott interjújában mindenekelőtt a liberalizmust vette védelmébe. Mint mondta, hibának tartja és elítéli a szabadságra alapuló politikai irányzat lejáratását. Ez az ideológia sokat jelentett az emberi méltóság, az egyén tisztelete, a szabadság és az alkotmányosság, valamint az emberi jogok és a jogállam fogalmainak megalkotásában. A liberalizmus – szemben az elosztásra, korlátozásra és az állam mindenhatóságára építő baloldallal, szemben a tekintélyre, a hagyományra és az állam kiemelt szerepére építő jobboldallal – a méltóságra, az ember szabad cselekvésére és gondolkodására, a jog uralmára alapozza elképzeléseit. Azt tűzte ki célul, hogy az emberi közösségek szabadon dönthessék el azokat a szabályokat, amelyekben élni akarnak.

Aláhúzta, a hagyományos szabadelvű felfogás szerint a saját szabadság korlátja más ember hasonló szabadsága. Kiemelte, az utóbbi időben aggodalommal figyeli a vélemény és gondolkodás korlátozására törekvő radikális hangadókat Amerikában és Európában. A tolerancia nem véleménynyilvánítási béklyót jelent. Ezek a törekvések a társadalmi konszenzust is szétfeszíthetik. Szabadság pedig nincs biztonság, jól működő, korlátok közé szorított állam nélkül. Elég, ha arra gondolunk, hogy az USA-ban több helyen a rendőrség leépítéséről beszélnek a rasszizmus elleni tüntetéssorozat szélsőségesebb hangadói. A liberalizmus nem ­káoszt vagy anarchiát jelent, hangsúlyos eleme a törvényes rend.

Hozzátette, nem rendpártiságról van szó, hanem a közösség akaratán nyugvó törvényes rendről. A liberális gondolatnak törvénytisztelőnek kell lennie. Minden, ami a törvény és a demokrácia szabályait betartva született meg, azt a leghatározottabban be kell tartani, ebben nincs pardon. Azonban minden, amit a törvény nem szabályoz, a szabad cselekvés területe. Ez a szféra is ugyanolyan tiszteletet és védettséget érdemel.

Gyurcsány Ferencről szólva Fodor Gábor elmondta, hogy baloldali politikus, pártja az európai szocialisták családjának a tagja. Semmi köze a liberalizmushoz. A rendszerváltás idején két liberális párt létezett Magyarországon – a Fidesz és az SZDSZ –, és szinte az összes többiben létezett liberális szárny. A Kádár-rendszer, valamint a kommunizmus felszámolásának és a fejlett Nyugat sikereinek emblematikus politikai irányzataként létezett a szabadelvűség akkoriban. Egyet jelentett a szabad utazással és vállalkozással, a szabad oktatással és véleményalkotással. A ’90-es évek örökségéből táplálkozva a liberalizmus még a kétezres évek elején is széles körben népszerű, divatos fogalom volt. Akkor a sorkatonaság megszüntetését, a kultúra sokszínűségét, a lehetőségek kibővítését vagy például a felsőoktatás demokratizálását társították hozzá.

Az SZDSZ volt elnöke kijelentette, bár elszánt ellenfele az illiberális államnak, amit a Fidesz épít – például az alkotmány és a választójogi törvény konszenzus nélküli átalakításának, a játékszabályok önkényes megváltoztatásának –,

Hangsúlyozta:

„A fojtogató légkör, a mindent erőből megoldunk mentalitás, a barátok és üzletfelek parvenü magamutogatása pusztító, de más, mint a szovjet fegyverek árnyékában élni.” Nem azért nyert a Fidesz egymás után háromszor kétharmaddal, mert diktatúra van, hanem mert nekik szavaztak bizalmat az emberek.

Bősz Anett DK-hoz csatlakozásával kapcsolatban elmondta, nem érte váratlanul, hiszen korábban már érkezett megkeresés és beszéltek erről az eshetőségről is.

Láttam, hogy Anettnek nem nagyon nyílt más út, hiszen egyetlen, a liberális párt színeiben bejutott képviselőként csak így teremtődött lehetősége arra, hogy a parlamentben többször szólalhasson fel. A liberálisok korábban az MSZP-vel és a Párbeszéddel fogtak össze, akik viszont sem az adott szavukat, sem az írásbeli megállapodásokat nem tartották be, így kénytelenek voltunk felmondani velük az együttműködést – mondta Fodor Gábor.