A GQ nemrég exkluzív interjút készített Obamával. Olvasás közben az a benyomása az embernek, mintha egy nyugdíjas elnök tekintene vissza aktív éveire. Csak úgy röpködnek a nagyívű politikai bölcsességek. A nosztalgikus interjúban rögtön az elején el is durrantotta minden politikus kedvenc "nem kommunikáltunk elég jól" petárdáját. Szerinte az első két év alatt olyan fajta arrogancia került a rendszerbe, ami miatt nem foglalkoztak eleget a kommunikációval:

Obama nem valószínű, hogy a legnagyszerűbb amerikai elnökként fog bevonulni a történelemkönyvekbe, de valamennyi politikai tapasztalat így is ragadt rá menet közben . Szerinte például higgadtságra és hideg fejre van szükség. Ahogy Obama leírja a kívánatos vérmérsékletet, azt a legnagyobb jóindulattal is halvérűnek lehet nevezni:

És vajon hogy szokta tréningezni magát a szabad világ első embere erre a fajta összpontosításra? Honnan próbálja eltanulni, hogyan kell mindig az adott pillanatban jelen lenni? A Chicago Bulls régi meccseiből. Az NBA-rajongó elnök rosszabb napokon Michael Jordan játékából inspirációt.

„Egy dolgot megtanultam elnökként: nem fogsz mindig hibátlanul teljesíteni, de ki kell tudnod zárni a hibákat, és a következő problémára összpontosítani. Amikor edzőterembe megyek, közben régi NBA kosármeccseket szoktam nézni, ezeket a régi klasszikus meccseket. A Chicago Bulls meccsek mindig arra emlékeztetnek, hogy Michael Jordan időnként pocsékul játszott a rájátszásban. De ki tudta zárni a fejében, és a következő pillanatban már újra ottvolt. Rettenetesen játszott az első három negyedben, és hirtelen őrületesen jó a negyedikben. Vagy kihagy egy szabaddobást, viszont utána labdát tud szerezni és bedobja a meccset eldöntő kosarat. Ezt próbálom csinálni én is, nem Jordan szintjén, de én is erre törekszem elnökként, hogy jelen tudjak lenni a pillanatban, meghozzam a lehető legjobb döntést, miközben tudom, hogy egy része jó döntés lesz, de sokszor nem pont az fog történni, amit szeretnék.” 

Elnökként a legnagyobb meglepetés akkor érte, amikor szembesült vele, hogy az elnöki pozíció önmagában semmire sem elég. A hatalom nem magában az intézményben van, hanem abban a folyamatban, amit szüntelen koalícióépítésnek nevez. Obama elég érzékletesen leírja, milyen kihívásokkal kell szembenéznie minden politikai vezetőknek.

„Amit nem láttam előre, és senki sem érthet meg teljesen, amíg nincs ebben a pozícióban, hogy mennyire decentralizált a hatalom ebben a rendszerben. Ott ülsz az elnöki székben, és mondjuk azt látod, hogy össze fog omlani a lakáspiac, a munkanélküliség pedig az egekben. Van elképzelésed, hogy mit kéne csinálni, de azzal szembesülsz: „Oké, de nem elég, hogy a saját pártomat meg kell győznöm, meg kell akadályoznom az ellenzéket, hogy blokkolják a munkát, ráadásul egy pert is a nyakamba akaszthatnak, itt vannak a különböző lobbicsoportok, és még egy a szövetségi ügynökség is, amelyik technikailag független, tehát utasítani se tudom őket. Itt van még a jegybank is, és csak reménykedhetek benne, hogy megfelelően fognak cselekedni. Egyébként pedig a globális gazdaság korában meg kell győznöm az európaiakat, az ázsiaiakat, a kínaiakat, tulajdonképpen meg kell győznöm MINDENKIT. Nem az a nagy munka, hogy beazonosítsa az ember a helyes intézkedéseket - folyamatosan építeni kell ezeket az állandóan változó koalíciókat, hogy valamit ténylegesen végre is lehessen hajtani.”

A politikai bölcsességek mellett azok az olvasók is kapnak muníciót, akik a politikusok "emberi" arcára kíváncsiak. Az interjúból azt is megtudjuk, hogy az elnöki pár időnként randiestéket is tart - ilyenkor Michelle az első, csak Malianak és Sashának, a két kamasz lányuknak veszi fel a telefont. Persze aztán az anyós mellé felkerül a listára a biztonságpolitikai tanácsadója és kabinetfőnöke is.

Az is kiderül, hogy igaz a városi legenda: szabadidejében Obama a Fehérház alagsorában egy virtuális golfpályán vezeti le a feszültséget. A Trónok harcát is rendszeresen nézi, de a szereplők nevét képtelen megjegyezni. A hamarosan leköszönő elnöknek az Airforce One fog legjobban hiányozni, felesége viszont alig várja, hogy Obamából ex-elnök legyen. Valószínűleg Michelle nincs egyedül ezzel a gondolattal.

A világpolitika viharai láthatóan nem érnek el a Fehérházig, a szerdai nap legnagyobb izgalma a hagyományos Hálaadás napi "szertartás" volt: Obama minden évben ünnepélyes elnöki kegyelmet ad egy pulykának.

(GQ)