November 4-én kínos kérdéseket kapott az USA európai ügyekért felelős külügyi államtitkára, Victoria Nuland a külügyi bizottságtól. Ahogy arról korábban beszámoltunk, a meghallgatáson az amerikai nagykövet, Colleen Bell Corvinus Egyetemen elmondott beszéde miatt is számon kérték.

Exkluzív interjú következik.

Az üggyel kapcsolatban megkerestük Magyarország hivatalos amerikai "szószólóját", Connie Macket, aki szintén jelen volt a meghallgatáson.

A amerikai polgárok többsége úgy gondolja, hogy gyenge és félresiklott az amerikai külpolitikai stratégia. A kongresszusi meghallgatás üzenete egyértelmű volt: a külügyminisztérium drasztikusan eltért a valódi küldetésétől, ennek eredménye, hogy gyengültek a diplomáciai kapcsolataink szerte Európában és Ázsiában.

Széles körű egyetértés van abban, hogy folytatni kell Magyarország további támogatását. Függetlenül attól, hogy néhány részrehajló médium megpróbálja befeketíteni az országot, az amerikai politikai döntéshozók szerint Magyarország egyike azon kevés európai szereplőnek, amely kész határozott lépéseket tenni az európai stabilitás helyreállítása érdekében. Az, hogy Brüsszel vonakodva nézi a magyar lépéseket, csak megerősíti az amerikai közvéleményt abban, hogy Brüsszel képtelen saját erejéből megreformálni magát és változtatni a kialakult helyzeten, ami pedig alapvető jellemzője lenne bármely hatékonyan működő intézménynek.

Az amerikai döntéshozók szerint Bell beszéde csupán egy újabb példája az Obama-adminisztráció sikertelen külpolitikai kezdeményezéseinek. Nem volt helyénvaló, ráadásul durva erőszakosságát mutatja az Egyesült Államok külpolitikai missziójának, ezért a külügyi bizottságnak foglalkoznia kellett a kérdéssel. Remélhetőleg a külügyminisztérium akceptálni fogja a kritikai hangokat, ha így lesz, az pozitív irányba fordíthatja az amerikai-magyar kapcsolatokat.

A meghallgatáson több kongresszusi képviselő is hangsúlyozta, hogy mély kötelék van az amerikai és a magyar nép között és osztozunk egy sor olyan erkölcsi alapelvben, amely a szabadság és a kormányzás rendjéből fakad. Egész egyszerűen túl sok "közös nevezőnk" van ahhoz, hogy mindet felsorolhatnánk.

Õszintén szólva, én nem képviselek a politikai mainstreammel ellentétes álláspontot. Magyarországnak széles kétpárti támogatása van mind az Egyesült Államok szenátusában, mind pedig a kongresszusban. Ez minden bizonnyal ellentétes politikailag elfogult érdekcsoportok véleményével, amelyek nagyon "hangosak a sajtóban", és emiatt úgy tűnik, mintha az ő álláspontjuk lenne a mainstream. Valójában ez nem több, mint egy old-school szovjet-típusú propaganda, és ezt így is kell értelmezni. Ehhez elég csak megnézni, hogyan reagáltak ezek a szereplők az ominózus meghallgatásra. Ahelyett, hogy érdemben foglalkoznának a bizottság által felvetett kérdéssel, a problémát felvető szereplőkön igyekeztek karaktergyilkosságot végrehajtani. Szomorú, hogy lehet még ilyet látni napjainkban is.

Connie Mack