No de komolyabbra fogva a szót: 2016-ban két kulcsfontosságú választásnak is elébe néznek az erdélyi magyarok Romániában. Az éve első felében polgármestereket választ magának az ország, a tél beköszöntével pedig parlamenti választások lesznek.

Természetesen eszem ágában sincs végigjárni az összes apró települést, inkább igyekeztem az izgalmasabb vidékekből válogatni. Ezeket két kategóriára sorolnám.

Először is van az a kategória, akinek tényleg reális esélye van a győzelemre. Azaz van kimondott tétje a választásoknak, rengeteg állhat vagy bukhat az egészen. Ez főként olyan települések esetében érvényes, ahol vagy közelít a lakosságban a magyarok aránya az ötven százalékhoz, vagy pedig jóval efölött van, így akár több magyar között dől el a választás.

Másodszor pedig ott van az a réteg, akinek esélye sincs nyerni a lakosság túlnyomó román többsége miatt, viszont a jelöltsége mégis nagy jelentősséggel bír. Vagy legalábbis eszmeivel, azaz jól esik a magyar embereknek azzal hitegetni magukat, hogy van saját jelöltjük.

Ugyanakkor azt sem szabad elfelejtenünk, hogy Romániának jelenleg az államelnöke egy szebeni szász pasas, aki a 2014-es államelnöki kampány elején jelentős hátrányból indulva úgy mosta el a szocik jelöltjét a második fordulóban, hogy mindenki csak úgy pislogott az exit pollok előtt. (Én is megszavaztam, jól megbántam azóta, de ez egy másik történet.) Ez viszont azt jeleneti, hogy Romániában jelenleg elég erős az emberek politika iránt táplált hányingere, hogy egy viszonylag tiszta multú jelölttel, egy jól felépített kampánnyal meg egy valag pénzzel valaki választásokat tudjon nyerni proteszt szavazatokkal. Még egy olyan közegben is, ahol (nem pontos adat) a a választók 90 százaléka román (lásd: államelnöki választási kampány).

Annak ellenére, hogy Klaus Johannisra elképesztő mennyiségben voksoltak a magyar emberek 2014-ben – annak reményében, hogy ő aztán majd a magyarokkal jófej lesz, hiszen tudja, milyen a kisebbségi sors – bizony igencsak mellélőttek. Klaus Johannisnak ugyanis a gondosan kiküszöbölt támadási felületei közül az egyik az volt, hogy nem román – ergo mindent az égvilágon megtett, hogy ezt a támadási felületet hárítsa, és jó román hazafinak tűnjön. Ennek pedig értelemszerűen a magyarok nem sok hasznát élvezték. Tehát ennek fényében – bár nem sok esély van rá – de igenis működik az, hogy egy nem román jelölttel meg lehet verni a többségi jelöltet. Jó na, kell hozzá talán egy kis külföldi segítség. Zárójel bezárva.

Megengedek magamnak egy kis elfogultságot, és elsősorban azokkal a városokkal foglalkozom, melyeket izgalmasnak tartok a helyhatósági választások szempontjából.

Ahol talán a legnagyobb magyar vs. magyar fight lesz, az Székelyudvarhely. A 12 éven át Szász Jenő (az RMDSZ vetélytársaként induló Magyar Polgári párt egykori alapítója, jelenleg a Budapest székhelyű Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke) által irányított legnagyobb magyar többséggel rendelkező székely városban az elmúlt 8 évben az RMDSZ-es színekben választásokat nyert Bunta Levente megválasztása nem bizonyult egy sikertörténetnek. A jelenlegi polgármester úrról az a hír járja, hogy szívesebben vadászik, mint igazgatja a város dolgait. Bunta ugyanakkor az erdélyi politikusok fészbukjának királya. Pár hete például egy az egyben megfenyegette egy fészes kommentben Borboly Csabát, Hargita megye tanácsának elnökét.

Még egy oldal is van fészen, ahol (Székelyudvarhely és Csíkszereda Hargita megyéhez tartozik, régen Udvarhely volt, most Csík a megyeszékhely – többek között ezért – az a legenda járja, hogy a két város lakói utálják egymást) a Bunta Levente baklövéseit gyűjtögetik. Az ő kihívója egy szintén székelyudvarhelyi Arros Orsolya - aki szintén RMDSZ színekben indulna. Amivel szerencséje van: jó családból származó, családanya, sikeres üzletasszony. Nincs mit gyűlölni rajta. Azaz nem igazán van rajta fogás, azon kívül, egyelőre elég új a személyisége a köztudatban. Időnként még kissé bizonytalan, ám alapvetően szerethető karakter. Amivel szerencséje van, hogy őt – egyelőre – (persze a jelenlegi polgármesteren kívül) nem utálja senki.

Ami meg fogja nehezíteni a "kihívó" dolgát, hogy a régi vágású székely ember még bizony fura szemmel néz arra, amikor egy nő polgármester akar lenni. 

Az elmúlt hetekben ugyanakkor folyamatosan ment a huzavona, hogy ki legyen az RMDSZ jelöltje (aki nagy valószínűséggel viszi a polgármesteri széket is). Bunta Levente több ízben is kifejtette, hogy nem szívesen indulna egy esetleges - RMDSZ-en belüli - előválasztáson. Kíváncsiak voltunk, hogy mi történik valójában, ezért egy olyan embert kérdeztünk, aki az elmúlt évek során közeli szemlélője volt a polgármesteri hivatal munkájának. 

Bunta Levente valóban kedd délután tette közzé a fészbukon, hogy biztosan nem indul. Lefordítva: valószínűleg függetlenként indul. 

Sepsiszentgyörgy Erdélynek az a zuga, ahol a polgármester “bevált”, őt tartják Erdély egyik – talán legsikeresebb – mintapolgármesterének, ugyanakkor az egyik legerősebb erdélyi magyar politikusnak. A választások közötti időszakot illetően talán az egyetlen olyan erdélyi település, amelyet az “állandó” kampányok szintjén a professzionalizmus jellemez. Azaz nem áll meg a kampány a választások közötti négy évben sem. Erdélyre ugyanis gyakran jellemző egy elképesztően nagy hullámzás a kampányidőszak választások közötti periódus között.

Egyelőre semmi jel nem utal arra, hogy bárki is veszélybe tudná sorolni az Antal Árpád sepsiszentgyörgyi győzelmét – leszámítva persze azt, ha nem indul. Ennek a lehetősége már felmerült – jobbanmondva “hivatalosan” még nem biztos, hogy indul, bár én még olyan emberrel nem találkoztam, aki ezt elhitte volna.

Sepsiszentgyörgy ugyanakkor iszonyatosan sokat fektetett a kultúrára az elmúlt időszakban: gyakorlatilag felnőtt egy olyan generáció, aki hozzászokott, hogy a városnak fontos a kultúra. Itt van talán egész Erdélyben a négyzetméterre eső legtöbb művészek száma. És itt van az, ahol szükség esetén a kultúra kiáll a hatalom mellett – ami valljuk be, nem a leggyakoribb jelenség a politikában.

Marosvásárhely az a település, ahol a magyarok és a románok aránya a legközelebb áll a fele-fele kombóhoz, és ilyen szempontból ez egy elég éles nemzetek közötti ütközési front – talán ez az a település, ahol a leghosszabb  ideig megmaradt ez az ellentét. Ezt persze nem úgy kell elképzelni, hogy románok és a magyarok fogják a kaszát, és egymásnak esnek. Viszont mindkét fél radikálisabb vonulatai általában az olyan környezetekben kerülnke a leghamarabb konfliktusba, ahol az oldalaknak van veszíteni- vagy nyernivalója. (Értsd jól: Bukarestben, például Konstancán, ahol a lakosság elenyésző százaléka magyar ajkú, fel se merül ilyen jellegű konfliktushoz. Ott a magyar inkább kuriózum).

Marosvásárhelyen nagyon hosszú évekig Frunda György hadakozott a román polgármesterjelöltekkel 200 után, számtalan alkalommal a közelébe ért, de nem sikerült győznie. Jelenleg egy kvázi új név került fel a rajtvonalra Soós Zoltán személyében. Bár Frundát rengeteg kritika éri, az vitathatatlan, hogy az elmúlt huszonhat év romániai politikájának az egyik legbefolyásosabb és legkitartóbb karaktere volt. Igaz, az egyik legvitatottabb is - úgy a lakosság, mint az RMDSZ-en belül is. Nem tudom, mennyire lesz ez a felállás erős, vagy elegendő ahhoz, hogy román jelölt ellen győzzön. Szerintem – sajnos – semennyire, de hátha nem lesz igazam.

Marosvásárhellyel szemben viszont Szatmárnémeti az az erdélyi nagyváros, ahol egy magyar jelölt jelenleg eséllyel megy szembe a román konkurenciájával. A verseny vélhetőleg Dorel Coica jelenlegi román szoci polgármester és Kereskényi Gábor Rmdsz-es jelölt között zajlik majd. Az alatt, hogy “van esély” persze nem 50-50 százalékot értek (jelenleg nem rendelkezünk érvényes népszerűségi mutatókkal), de messze még a tavasz, tehát ezen rengeteg minden változhat. Nem ismerem annyira ezt a helyzetet, gondoltam, megpróbálok elérni valakit a szátmárnémetiek magyar jelöltjének csapatából, aki felvilágosít, hogy ki ez a jelölt - azaz mit szeretnének tudatni róla. Az illető – nevezzük Bélának – a következőképpen reagált.

- mondta "Béla". 

A jelek szerint tehát a szatmárnémeti magyarok a nyerésre mennek. Lássuk, mi lesz belőle. 

És akkor ott van Kolozsvár, amely a 2015-ben a végletekig kimaxolta az ifjúsági fővárosi címét, tökéletesen meglovagolva azt, hogy több mint százezer egyetemista rohangál fel-alá a nagyjából félmilliós városban. Tényleg iszonyú lüktetés volt a városban 2015-ben, aztán kiderül, mi marad ebből a továbbiakban. Ami szerintem biztosan, hogy az állandó szervezkedés, a látványosan felpörgő kulturális élet - és ennek a megszervezése - igencsak összekovácsolta azt a magyar kulturális légkört. Ilyen szempontból pedig némileg a kincses város is hasonlít Sepsiszentgyörgyhöz: eleinte mindkét város pályázott 2021-ben Európa Kulturális Fővárosa címre (ebből ma már csak Kolozsvár maradt versenyben) - ezért nem véletlen, hogy a kultúra mindenre rányomja bélyegét. Így a politikára is. 

Kolozsvár magyar jelöltje Horváth Anna jelenlegi alpolgármester, aki az egyik legaktívabb közösségi szereplő. Mindenhol ott van, ahol valamennyire pezseg a kultúra, és ezt nem erőlteti túl, azaz úgy politizál, mintha nem is azt csinálná. Kétségtelen hát, hogy az értelmiség, a kultúra mellé fog állni a tavaszi választásokon. Kérdés, hogy ez mennyire elegendő, hogy mennyire tudja ez megszólítani a lakótelepen élő kolozsvári magyarokat, a vegyes házasságban élőket, azokat, akik magyar ajkúként román iskolába jártak. 

Horváth Annának nagy valószínűséggel elég erős román jelöltekkel - többek között Emil Boc jelenlegi polgármesterrel - kell megküzdenie. Nem beszélhetünk sem azonos méretű kampányról, sem azonos méretű célközönségről, tehát ennek a kampánynak a reális hozadéka nem a tulajdonképpeni nyerés, hanem a jó eredmény által elért haszonszerzés lehet. Sikerült elérnünk valakit ebből a csapatból is, aki hajlandó volt mesélni arról, mi értelme is van egy magyar polgármesterjelöltnek abban a városban, amely úgy vallja magát "multikultinak", hogy egyelőre a kétnyelvű helységnévtáblákból is cirkusz van. 

888.hu: Mit mondanál Horváth Annáról 3 mondatban egy anyaországi számára? Miért pont ő a jelölt?

Az elmúlt három és fél évben bebizonyította, hogy alpolgármesteri minőségében nemcsak a szigorúan vett adminisztrációs feladatokat tudja ellátni, hanem a magyar közösség vezetőjeként is sikerült elfogadtatnia magát. Kétgyerekes családanyaként szociálisan kellő érzékenységgel rendelkezik, olyan problémákat vett észre és oldott meg, amelyek valós gondot jelentettek éveken keresztül, például magyar bölcsődei csoportok, szakiskolai magyar nyelvű oktatás stb.  

888.hu: Kvázi egyértelmű, hogy nem sok esély van arra, hogy megnyerje a választásokat egy magyar jelölt. Mi értelme akkor az egésznek? Mi lehet a pozitív hozadéka? Mit értékelnétek kudarcként?

A polgármesteri hivatalban az ott dolgozók amúgy Anakondának becézik, ami abból adódik, hogy nem áll meg amíg a célját el nem éri. Minden választás egyértelműen fontos a kolozsvári magyar közösség számára. A polgármesteri hivatalban a portás is olyan stílusban köszön a szavazás másnapján, amennyire be tudjuk bizonyítani azt, hogy a Horváth Anna és a helyi önkormányzati képviselők mögött valós közösségi erő sorakozik fel, ezt pedig -kiváltképp az önkormányzati választásokon - szavazat maximalizálással lehet elérni. Erre az elmúlt ciklusban elért eredmények fényében számíthatunk, Horváth Anna a mozdony szerepét fogja betölteni jelen esetben, azaz legalább két önkormányzati képviselővel többet kell maga után húznia, mint amennyivel jelenleg rendelkezik az RMDSZ kolozsvári frakciója. 

888.hu: Mi lenne a teljes kudarc?

Teljes kudarc az lenne, ha nem sikerülne megfelelően mozgósítani a magyar közösséget, ennek okán pedig jelentősen csökkenne a magyar képviselők aránya, ami implicite azt jelent(het)i, hogy elveszítenénk az alpolgármesteri pozíciót is, amely 1990 óta létezik Kolozsváron.